Magyar Hírlap, 2005. november (38. évfolyam, 256-280. szám)
2005-11-25 / 276. szám
GYÁR HÍRLAP , 2005. NOVEMBER 25., PÉNTEK VÉLEMÉNYEIVITA HOLNAP: ROCKENBAUER NÓRA: AZ UNIÓ HALÁLÁRÓL SZÓLÓ JELENTÉSEK ERŐSEN TÚLOZNAK Érdemes-e most vitázni Paksról? Abban a vitában, amelyet a zöldek a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról kezdeményezek, Paks híveitől rendre megkaptuk azt az érvet, hogy az atomenergia környezetbarát, hiszen nem növeli a globális klímaváltozást okozó gázok mennyiségét. Kétségtelen, hogy a nukleáris erőművek szén-dioxidot nem termelnek, ezzel szemben több százezer évig sugárzó radioaktív hulladék keletkezik, amellyel a technika és a tudomány mai állása szerint nem tudunk mit kezdeni. Az atomenergia hívei ötven éve ígérik, hogy megoldást találnak a problémára, ám ez máig nem sikerült. Nem a zöldek mondják, hanem a hivatalos megfogalmazás szól tehát úgy, hogy a nagy aktivitású radioaktív hulladék ártalmatlanítása vagy végleges elhelyezése nem megoldott. A kis- és közepes aktivitású hulladékot a föld alatt igyekszünk elhelyezni, abban bízva, hogy a következő kétszáz év alatt nem történik olyasmi, ami lehetővé tenné a sugárzás kiszabadulását. Hát igen, pár száz évig talán nem lesz a környéken földrengés, és a tároló szigetelése is kitart. De sok ezer évig?! Van jogunk a jövő nemzedékeire ilyen végzetes örökséget hagyni? És akkor még nem beszéltünk a működő atomerőművek biztonsági kockázatairól. A komplex biztonsági és ökológiai kockázatok ismeretében tehát nem csoda, ha az atomenergiát a világ civilizáltabb felén egyáltalán nem szokás környezetbarátnak tartani. Az sem véletlen, hogy a globális klímaváltozást okozó gázok kibocsátását mérsékelni igyekvő kiotói jegyzőkönyv értelmében sem elfogadott módszer az atomenergia használata. Az Európai Parlament által a közelmúltban elfogadott Wijkman-jelentés sem ejt az atomról egy árva szót sem. Helyette az energiahatékonyságot, -takarékosságot, valamint a megújuló energiaforrások használatát sürgeti. A jelentés szerint Európában az energia negyven százalékát meg lehetne takarítani. 2020-ig pedig a megújuló energiaforrások (nap, szél, biomassza) részesedését 25 százalékra kellene növelni a teljes, tehát nem csupán a villamosenergia-felhasználáson belül. Összehasonlításként: a paksi energia részesedése a teljes felhasználásból Magyarországon 12 százalék körül van. Nem arról kellene vitázni, hogy jobb-e az atom, mint a szén. A feladat az, hogy Magyarországon olyan energiapolitikát alkossunk, majd pedig olyan energiarendszert hozzunk létre, amely ellátásbiztonságot ad (ebben benne van az is, hogy csökkenjen mai tragikus importfüggőségünk), valóban környezetbarát, és társadalmilag is fenntartható (például munkahelyeket teremt). Ezeknek a kritériumoknak az felel meg, ha minél kevesebb energiát használunk, és azt is megújuló forrásokból. Tény, hogy a megújuló energia egyelőre relatíve drága, de ez nem sokáig lesz így: ezen a területen is gyors a technológiai fejlődés. Az olaj - és az urán - ára viszont az elmúlt két évben megháromszorozódott, és tudható, hogy még feljebb fog menni. Attól tartunk tehát, hogy Paks üzemidő-meghosszabbítása csak elkényelmesíti a politikát, és enged a jól ismert reaktív, követő stratégia kísértésének: „Az igények nőnek, ezt befolyásolni nem tudjuk, a megújulók drágák, tehát bővíteni kell a hagyományos termelő kapacitásokat.” Próbáljuk inkább az európai trendet követni. Valóban környezetbarát, innovatív, a jövőbe mutató energiapolitikát Magyarországnak is! ■ Az Európai Parlament november közepén hosszú távú választ fogadott el a globális klímaváltozás kihívására: a dokumentum svéd beterjesztőjének nevét viselő, úgynevezett Wijkmanjelentést. A globális klímaváltozás minden bizonnyal jobb kifejezés a felmelegedésnél, hiszen a Föld számos pontján az emberek nem a hőmérséklet emelkedését, hanem a fokozódó időjárási rendellenességeket és természeti katasztrófákat tapasztalják. Pesszimisták szerint a dolog már visszafordíthatatlan. De ha esetleg megállítható lenne is, „ordító egérként” az Európai Parlament - és maga Európa - vajmi keveset tehet a gazdasági és demográfiai szuperhatalmak (Egyesült Államok, Kína, India) ellenében. Mások viszont úgy látják, hogy minden köbméter szennyezés számít, ráadásul - teszik hozzá - nem szabad megfeledkezni Európa erkölcsi tekintélyéről, amely szerintük nagyobb, mint gondolnánk. Ha ugyanis Európában divat a szociális méltányosság és a környezetvédelem, akkor az előbb-utóbb az amerikai és ázsiai kontinens feltörekvő középosztályára is átsugárzik majd. A globális klímaváltozás eredője a növekvő szén-dioxid-kibocsátás és a velejáró üvegházhatás. Ezért alapvetően a fosszilis energia (szén, kőolaj, földgáz) a felelős. A környezetvédelem kulcskérdése napjainkban tehát a fosszilis energiák kiváltása - részint energiatakarékossággal, részint a megújuló energiafajták fejlesztésével. Környezetkárosító hatásán túl fosszilis energiahordozóból mind kevesebb marad a földben, így ára szükségszerűen folyamatosan emelkedik. Különösen igaz ez a kőolajra. A Wijkman-jelentés számos ajánlást fogalmaz meg a kőolajfogyasztás mérséklésére. Kötelezné az autógyárakat alacsonyabb fogyasztású motorok gyártására, sebességkorlátozást vezetne be egész Európában, megfelelő arányban bioterméket adagolna az üzemanyaghoz, előnyben részesítené a vasutat és a városi tömegközlekedést. A legnagyobb hangsúlyt mégis az alternatív, nem fosszilis energiafélék támogatására helyezi. Az élhető jövő kulcsa a tiszta, újra nyerhető, minden országban kitermelhető energia. Ez mellesleg a multinacionális olajcégek és az őket kiszolgáló, agresszív nagyhatalmak befolyását is csökkentené. A paksi atomerőmű bezárásáról szóló vitát csak ebben az öszszefüggésben tudom értelmezni. Az atomenergia nem jó, de minden tekintetben a kisebbik rossz a fosszilis energiához képest. Gyakorlatilag nincs szén-dioxid-kibocsátása, kiváltja végtelen tonnányi üzemanyag importját és szállítását, itthon és olcsón termel energiát. A megújuló energia magyarországi fejlesztése gyermekcipőben jár. Ráadásul az ősi energiaforrások (víz- és szélenergia) fejlesztését sajátos módon egyes zöldszervezetek ellenzik a leghangosabban. Illés Zoltán lelkesültségét becsülöm, de egyelőre nemhogy hatezer, de hatvan szélkerék sem működik hazánkban. S ha majd egyszer működnek, akkor először nem Paksot, hanem a hagyományos energiát kell kiváltanunk velük. Hosszú ideig nem szabotálhatjuk el az átállást a megújuló energiára. A paksi atomerőművet akkor kell bezárni, ha Magyarország elektromosenergia-felhasználását már alternatív források biztosítják, s a megújuló energia bősége Paksot is kiválthatja. Egy atomerőművet azért bezárni, hogy helyette importból származó, drága és környezetszenynyező fosszilis energiát tüzeljünk el - nos, ez a kollektív öngyilkosság egy formája lenne. Brüsszeli tapasztalataim alapján csak azt tudom javasolni a környezettudatos civileknek és mozgalmaknak, hogy a „mindenre lövünk” taktikája helyett most a megújuló energia fejlesztésére és a fosszilis energia fokozott kiszorítására koncentráljanak. ■ AZ EURÓPAI PARLAMENT SZOCIALISTA TAVA IGEIM BODA ZSOLT KÖZGAZDÁSZ, A VÉDEGYLET MUNKATÁRSA MÉMHEGYI GYULA__________________ Poligráf MEGYESI GUSZTÁV az Élet és Irodalom publicistája, rovata minden második pénteken jelenik meg PASSZ Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz azzal a néhány nemzetbiztonsági tiszttel, aki fennakadt a poligráfos vizsgálaton. Mint ismeretes, az úgynevezett Szatmári-féle kémügyben hazugságvizsgálatnak vetették alá a Nemzetbiztonsági Hivatal száz tisztjét, ugyanis súlyos információk kerültek nyilvánosságra, veszélyeztetve a nemzet biztonságát. A hírek szerint a poligráfos vizsgálat nagy sikerrel zárult, mindöszsze néhány tisztnél jelezte a készülék, hogy az illető hazudott, tehát nyilván ők a kiszivárogtatók. Az nem vitás, hogy azonnali hatállyal ki kell rúgni őket a szervtől, de nem azért, mert kiszivárogtattak, hanem mert teljesen alkalmatlanok a nemzetbiztonsági szolgálatra. Hát mi az, hogy nem tudnak rendesen hazudni? Ne felejtsük el, hogy mégiscsak titkosszolgálatról van szó, a titkosszolgálatnak pedig az a kvintesszenciája, hogy az ember letagadja már a kilétét is. Ha például odalép hozzá egy járókelő az utcán, hogy ön titkosszolga-e, akkor nem szabad elpirulnia, és puha se lehet az orra, arcátlanul és szemrebbenés nélkül azt kell felelnie, hogyan tetszik rólam ilyet feltételezni, dehogy vagyok én titkosszolga. A titkosszolgának, pláne ha még tiszt is, a nap minden percében lelkifurdalás nélkül és gátlástalanul kell hazudoznia, letagadnia a csillagot is az égről; láttunk már elég ügynökfilmet, tudjuk, mi az. Nem kétséges, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjei közül a döntő, mondhatni, elsöprő többség jó titkosszolga. Ha viszont ez igaz, akkor fölvetődik a kérdés, hogy egy poligráfos vizsgálat mi a csodát bizonyít. Hiszen az a tény, hogy száz mínusz néhány tisztnél nem sípolt, nem villogott a készülék, éppen úgy azt is előfordulhat, hogy gyakorlatilag az egész állomány szünet nélkül, folyamatosan kiszivárogtat, annak a pár marhának a kivételével, aki még a hazudozás művészetét se tudta elsajátítani, és már a legelső keresztkérdésnél izzadni kezdett a lába, bizonyíthatja, hogy a titkosszolgák már olyan stációján állnak a hazudozásnak, így a kiszivárogtatás letagadásának is, hogy a poligráf meg se rezzen, mint azt, hogy abszolút megbízható tagjai a szervezetnek, és hallgatnak, mint a sír. Ebből kifolyólag előfordulhat, hogy gyakorlatilag az egész állomány szünet nélkül, folyamatosan kiszivárogtat, annak a pár marhának a kivételével, aki még a hazudozás művészetét se tudta elsajátítani, és már a legelső keresztkérdésnél izzadni kezdett a lába. Nem mintha a kiszivárogtatók olyan nagyon elmarasztalhatók volnának. A magyar titkosszolgálatok ugyanis eljutottak arra a fokra, amikor a titkokat teljesen fölösleges kiszivárogtatni, azok tudniillik már a keletkezésük pillanatában nyilvánosak, s nemcsak a pártvezetők, de az egész világ számára. A mi életünk nyitott könyv, írathatná ki a hivatal homlokzatára Tóth nemzetbiztonsági államtitkár, és nyílt napokat tarthatna. Ezért nem értem én Simicskó képviselőt, aki legutóbb a parlamentben fölvetette, hogy a kémügy kapcsán minisztereket, politikusokat is alá kellene vetni a poligráfos vizsgálatnak. Szerencsétlen Simicskó képviselő nincs tisztában a poligráf működésével: a poligráf alapja az, hogy a hazugság során olyan, a lelkiismeret által előidézett stresszhelyzet áll elő az illetőben, hogy az vegetatív idegrendszeri változásokkal jár (izzadás, pórustágulás, szapora légzés stb.), ami viszont mérhető. Kivéve azt a minősített esetet, amikor az illető emberemlékezet óta permanensen és hivatásszerűen hazudik, lelkiismerete egyáltalán nincsen, sőt legszívesebben még ő vetné hazugságvizsgálat alá a poligráfot. Miről beszélünk? ■ 1 15