Magyar Hírlap, 2005. november (38. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-25 / 276. szám

GYÁR HÍRLAP , 2005. NOVEMBER 25., PÉNTEK VÉLEMÉNYEIVITA HOLNAP: ROCKENBAUER NÓRA: AZ UNIÓ HALÁLÁRÓL SZÓLÓ JELENTÉSEK ERŐSEN TÚLOZNAK Érdemes-e most vitázni Paksról? Abban a vitában, amelyet a zöldek a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról kezdeményez­ek, Paks híveitől rendre megkaptuk azt az érvet, hogy az atomenergia környezetbarát, hiszen nem növeli a globális klímaváltozást okozó gá­­zok mennyiségét. Kétségtelen, hogy a nukleáris erőművek szén-dioxidot nem termelnek, ezzel szemben több százezer évig sugárzó radioaktív hul­ladék keletkezik, amellyel a techni­ka és a tudomány mai állása szerint nem tudunk mit kezdeni. Az atom­energia hívei ötven éve ígérik, hogy megoldást találnak a problémára, ám ez máig nem sikerült. Nem a zöldek mondják, hanem a hivatalos megfogalmazás szól tehát úgy, hogy a nagy aktivitású radioaktív hulla­dék ártalmatlanítása vagy végleges elhelyezése nem megoldott. A kis- és közepes aktivitású hulladékot a föld alatt igyekszünk elhelyezni, abban bízva, hogy a következő kétszáz év alatt nem történik olyasmi, ami le­hetővé tenné a sugárzás kiszabadu­lását. Hát igen, pár száz évig talán nem lesz a környéken földrengés, és a tároló szigetelése is kitart. De sok ezer évig?! Van jogunk a jövő nem­zedékeire ilyen végzetes örökséget hagyni? És akkor még nem beszél­tünk a működő atomerőművek biz­tonsági kockázatairól. A komplex biztonsági és ökoló­giai kockázatok ismeretében tehát nem csoda, ha az atomenergiát a világ civilizáltabb felén egyáltalán nem szokás környezetbarátnak tar­tani. Az sem véletlen, hogy a glo­bális klímaváltozást okozó gázok kibocsátását mérsékelni igyekvő kiotói jegyzőkönyv értelmében sem elfogadott módszer az atomenergia használata. Az Európai Parlament által a közelmúltban elfogadott Wijkman-jelentés sem ejt az atom­ról egy árva szót sem. Helyette az energiahatékonyságot, -takarékos­ságot, valamint a megújuló ener­giaforrások használatát sürgeti. A jelentés szerint Európában az ener­gia negyven százalékát meg lehetne takarítani. 2020-ig pedig a megúju­ló energiaforrások (nap, szél, bio­massza) részesedését 25 százalékra kellene növelni a teljes, tehát nem csupán a villamosenergia-felhasz­­náláson belül. Összehasonlításként: a paksi energia részesedése a teljes felhasználásból Magyarországon 12 százalék körül van. Nem arról kellene vitázni, hogy jobb-e az atom, mint a szén. A fel­adat az, hogy Magyarországon olyan energiapolitikát alkossunk, majd pe­dig olyan energiarendszert hozzunk létre, amely ellátásbiztonságot ad (ebben benne van az is, hogy csök­kenjen mai tragikus importfüggő­ségünk), valóban környezetbarát, és társadalmilag is fenntartható (pél­dául munkahelyeket teremt). Ezek­nek a kritériumoknak az felel meg, ha minél kevesebb energiát haszná­lunk, és azt is megújuló forrásokból. Tény, hogy a megújuló energia egy­előre relatíve drága, de ez nem soká­ig lesz így: ezen a területen is gyors a technológiai fejlődés. Az olaj - és az urán - ára viszont az elmúlt két év­ben megháromszorozódott, és tud­ható, hogy még feljebb fog menni. Attól tartunk tehát, hogy Paks üzemidő-meghosszabbítása csak elkényelmesíti a politikát, és enged a jól ismert reaktív, követő stratégia kísértésének: „Az igények nőnek, ezt befolyásolni nem tudjuk, a megúju­lók drágák, tehát bővíteni kell a ha­gyományos termelő kapacitásokat.” Próbáljuk inkább az európai trendet követni. Valóban környezetbarát, innovatív, a jövőbe mutató energia­­politikát Magyarországnak is! ■ Az Európai Parlament november kö­zepén hosszú távú választ fogadott el a globális klímaváltozás kihívására: a dokumentum svéd beterjesztőjének nevét viselő, úgynevezett Wijkman­­jelentést. A globális klímaváltozás minden bizonnyal jobb kifejezés a felmelegedésnél, hiszen a Föld szá­mos pontján az emberek nem a hő­mérséklet emelkedését, hanem a fo­kozódó időjárási rendellenességeket és természeti katasztrófákat tapasz­talják. Pesszimisták szerint a dolog már visszafordíthatatlan. De ha esetleg megállítható lenne is, „ordító egérként” az Európai Parlament - és maga Európa - vajmi keveset tehet a gazdasági és demográfiai szuper­­hatalmak (Egyesült Államok, Kí­na, India) ellenében. Mások viszont úgy látják, hogy minden köbméter szennyezés számít, ráadásul - teszik hozzá - nem szabad megfeledkezni Európa erkölcsi tekintélyéről, amely szerintük nagyobb, mint gondol­nánk. Ha ugyanis Európában divat a szociális méltányosság és a környe­zetvédelem, akkor az előbb-utóbb az amerikai és ázsiai kontinens feltö­rekvő középosztályára is átsugárzik majd. A globális klímaváltozás eredője a növekvő szén-dioxid-kibocsátás és a velejáró üvegházhatás. Ezért alapve­tően a fosszilis energia (szén, kőolaj, földgáz) a felelős. A környezetvéde­lem kulcskérdése napjainkban tehát a fosszilis energiák kiváltása - részint energiatakarékossággal, részint a megújuló energiafajták fejlesztésé­vel. Környezetkárosító hatásán túl fosszilis energiahordozóból mind kevesebb marad a földben, így ára szükségszerűen folyamatosan emel­kedik. Különösen igaz ez a kőolajra. A Wijkman-jelentés számos ajánlást fogalmaz meg a kőolajfogyasztás mérséklésére. Kötelezné az autó­gyárakat alacsonyabb fogyasztású motorok gyártására, sebességkorlá­tozást vezetne be egész Európában, megfelelő arányban bioterméket adagolna az üzemanyaghoz, előny­ben részesítené a vasutat és a váro­si tömegközlekedést. A legnagyobb hangsúlyt mégis az alternatív, nem fosszilis energiafélék támogatására helyezi. Az élhető jövő kulcsa a tisz­ta, újra nyerhető, minden országban kitermelhető energia. Ez mellesleg a multinacionális olajcégek és az őket kiszolgáló, agresszív nagyhatalmak befolyását is csökkentené. A paksi atomerőmű bezárásá­ról szóló vitát csak ebben az ösz­­szefüggésben tudom értelmezni. Az atomenergia nem jó, de minden tekintetben a kisebbik rossz a fosszi­lis energiához képest. Gyakorlatilag nincs szén-dioxid-kibocsátása, ki­váltja végtelen tonnányi üzemanyag importját és szállítását, itthon és olcsón termel energiát. A megújuló energia magyarországi fejlesztése gyermekcipőben jár. Ráadásul az ősi energiaforrások (víz- és szélener­gia) fejlesztését sajátos módon egyes zöldszervezetek ellenzik a leghango­sabban. Illés Zoltán lelkesültségét becsülöm, de egyelőre nemhogy hat­ezer, de hatvan szélkerék sem műkö­dik hazánkban. S ha majd egyszer működnek, akkor először nem Pak­­sot, hanem a hagyományos energiát kell kiváltanunk velük. Hosszú ideig nem szabotálhatjuk el az átállást a megújuló energiára. A paksi atomerőművet akkor kell bezárni, ha Magyarország elekt­­romosenergia-felhasználását már alternatív források biztosítják, s a megújuló energia bősége Paksot is kiválthatja. Egy atomerőművet azért bezárni, hogy helyette importból származó, drága és környezetszeny­­nyező fosszilis energiát tüzeljünk el - nos, ez a kollektív öngyilkosság egy formája lenne. Brüsszeli tapasztala­taim alapján csak azt tudom java­solni a környezettudatos civileknek és mozgalmaknak, hogy a „minden­re lövünk” taktikája helyett most a megújuló energia fejlesztésére és a fosszilis energia fokozott kiszorítá­sára koncentráljanak. ■ AZ EURÓPAI PARLAMENT SZOCIALISTA TAVA IGEIM BODA ZSOLT KÖZGAZDÁSZ, A VÉDEGYLET MUNKATÁRSA MÉM­HEGYI GYULA__________________ Poligráf MEGYESI GUSZTÁV az Élet és Irodalom publicistája, rovata minden második pénteken jelenik meg PASSZ Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz azzal a néhány nemzetbiztonsági tiszttel, aki fennakadt a poligráfos vizsgála­ton. Mint ismeretes, az úgynevezett Szatmári-féle kémügyben hazug­ságvizsgálatnak vetették alá a Nem­zetbiztonsági Hivatal száz tisztjét, ugyanis súlyos információk kerül­tek nyilvánosságra, veszélyeztetve a nemzet biztonságát. A hírek szerint a poligráfos vizs­gálat nagy sikerrel zárult, mindösz­sze néhány tisztnél jelezte a készü­lék, hogy az illető hazudott, tehát nyilván ők a kiszivárogtatók. Az nem vitás, hogy azonnali hatállyal ki kell rúgni őket a szervtől, de nem azért, mert kiszivárogtattak, ha­nem mert teljesen alkalmatlanok a nemzetbiztonsági szolgálatra. Hát mi az, hogy nem tudnak rendesen hazudni? Ne felejtsük el, hogy még­iscsak titkosszolgálatról van szó, a titkosszolgálatnak pedig az a kvint­esszenciája, hogy az ember letagadja már a kilétét is. Ha például odalép hozzá egy járókelő az utcán, hogy ön titkosszolga-e, akkor nem szabad el­pirulnia, és puha se lehet az orra, ar­cátlanul és szemrebbenés nélkül azt kell felelnie, hogyan tetszik rólam ilyet feltételezni, dehogy vagyok én titkosszolga. A titkosszolgának, plá­ne ha még tiszt is, a nap minden per­cében lelkifurdalás nélkül és gátlás­talanul kell hazudoznia, letagadnia a csillagot is az égről; láttunk már elég ügynökfilmet, tudjuk, mi az. Nem kétséges, hogy a Nemzet­­biztonsági Hivatal tisztjei közül a döntő, mondhatni, elsöprő többség jó titkosszolga. Ha viszont ez igaz, akkor fölvetődik a kérdés, hogy egy poligráfos vizsgálat mi a csodát bizo­nyít. Hiszen az a tény, hogy száz mí­nusz néhány tisztnél nem sípolt, nem villogott a készülék, éppen úgy azt is előfordulhat, hogy gya­korlatilag az egész állomány szünet nélkül, folyamatosan kiszivárogtat, annak a pár marhának a kivételével, aki még a hazudozás művészetét se tudta elsajátítani, és már a legelső keresztkérdésnél iz­zadni kezdett a lába, bizonyíthatja, hogy a titkosszolgák már olyan stációján állnak a hazu­­dozásnak, így a kiszivárogtatás le­­tagadásának is, hogy a poligráf meg se rezzen, mint azt, hogy abszolút megbízható tagjai a szervezetnek, és hallgatnak, mint a sír. Ebből kifo­lyólag előfordulhat, hogy gyakorlati­lag az egész állomány szünet nélkül, folyamatosan kiszivárogtat, annak a pár marhának a kivételével, aki még a hazudozás művészetét se tudta el­sajátítani, és már a legelső kereszt­kérdésnél izzadni kezdett a lába. Nem mintha a kiszivárogtatók olyan nagyon elmarasztalhatók volnának. A magyar titkosszolgála­tok ugyanis eljutottak arra a fokra, amikor a titkokat teljesen fölösleges kiszivárogtatni, azok tudniillik már a keletkezésük pillanatában nyilvá­nosak, s nemcsak a pártvezetők, de az egész világ számára. A mi életünk nyitott könyv, írathatná ki a hivatal homlokzatára Tóth nemzetbizton­sági államtitkár, és nyílt napokat tarthatna. Ezért nem értem én Simicskó kép­viselőt, aki legutóbb a parlamentben fölvetette, hogy a kémügy kapcsán minisztereket, politikusokat is alá kellene vetni a poligráfos vizsgálat­nak. Szerencsétlen Simicskó képvi­selő nincs tisztában a poligráf mű­ködésével: a poligráf alapja az, hogy a hazugság során olyan, a lelkiisme­ret által előidézett stresszhelyzet áll elő az illetőben, hogy az vegetatív idegrendszeri változásokkal jár (iz­­zadás, pórustágulás, szapora légzés stb.), ami viszont mérhető. Kivéve azt a minősített esetet, amikor az illető emberemlékezet óta perma­nensen és hivatásszerűen hazudik, lelkiismerete egyáltalán nincsen, sőt legszívesebben még ő vetné ha­zugságvizsgálat alá a poligráfot. Miről beszélünk? ■ 1 15

Next