Magyar Hírlap, 2006. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-02 / 1. szám

MAGYAR HÍRLAP | 2006. JANUÁR 2., HÉTFŐ______________________________________________________________________________________________________________________________________1­3 ugyanannyi ital Kizökkent az idő, de helyretolták Egy másodperccel hosszabb volt a 2005-ös év, mert éjfélkor egy szö­kőmásodpercet iktattak be a világ atomóráinál. Erre azért volt szük­ség, mert a Föld lassuló forgása miatt így lehet az atomi és a csilla­gászati időt összhangban tartani. Az átállítás ugyanakkor nem ritka, 1972 óta ez a harmincharmadik, utoljára 1999-ben volt rá szükség. „Hasonló beavatkozás akkor törté­nik, ha hét tizedmásodpercnél na­gyobb az eltérés” - mondta lapunk­nak Szentirmai Endre. Az Országos Mérésügyi Hivatal meteorológusa azonban nem várt szilveszterig, és előre hozta a szökőmásodperc be­iktatását. „December harmincadi­­kán, délután állítottam át az atom­órát” - árulta el lapunknak. Ennek azért nincs jelentősége, mert a hazai etalonnak számító eszköz nem szolgáltat senkinek időt, bár rendelkezésre kell állnia. Azokon a helyeken, ahol számít a pontos idő, rendszerint rádióvezérelt mérő­eszközöket vagy GPS-kapcsolattal rendelkező órákat használnak. Az átállítás rutinfeladatnak számít, ráadásul nem a feladatot végző em­beren múlik a siker. Az atomórákat ugyanis úgy tervezik, hogy néhány gombnyomással lehessen egy má­sodpercet elvenni vagy hozzáadni a időhöz. A tizennégymillió forintba ke­rülő, nagyobb táskaméretű eszköz a céziumatomok rezgései alapján méri az időt, és folyamatos kap­csolatban van a párizsi nemzetközi mérésügyi hivatallal. „A magyar óra annyira pontos, hogy 800 ezer év alatt tévedne egy másodpercet” - közölte Szentirmai Endre, bár azt hozzátette: az 1997 óta működő be­rendezés tíz mikroszekundummal siet. A meteorológus azt mondta, emiatt felesleges átállítani az órát, hiszen ha ismerik az eltérés mérté­két, akkor a pontos időt is ki tudják számolni. ■ FOTÓ: RISKÓ GÁSPÁR ► vagy­­pohár legyen a kezében. Pá­ran műanyag poharakat vettek elő, míg a nagyvonalúbbak üvegpohár­ral felszerelve érkeztek. A színpadon Mester Tamás játszott, voltak, akik csápoltak, sokan pedig az utolsó percekben siettek valahová. Mi az Oktogonra igyekeztünk, ezért fel­szálltunk a meglepően gyakran járó hatos villamosra. A téren nem volt könnyű előrejutni, két perccel éjfél előtt néhány árus még petárdát és pezsgőt igyekezett ránk tukmálni. A visszaszámlálás után következett az elmaradhatatlan, új évet köszön­tő visítás, üvöltés, dudafújás, petár­­dázás és pezsgőbontás, meg persze a jókívánságok. A hangzavar csak a Himnusz közben enyhült valame­lyest, de aztán a hivatalos tűzijáték alatt ismét kiderült: ez az év sem indul halkabban, mint a többi. ■ Amputálás petárda miatt A petárdatilalom a tavalyihoz képest sokkal kevesebb durrogtatást hozott, de a szilveszter rendőrségi mérlege így is negyvennégy feljelentés és ezernégy­száz lefoglalt petárda. Sajóbábonyban egy férfi kezében robbant fel a petárda, három ujját kellett amputálni, Mezőkö­vesden egy 12 éves fiú a szemén sérült meg, még nem tudni, hogy sérülése maradandó-e. A szilveszteri közlekedők viszont óvatosak voltak: mindössze száz baleset történt, ami a napi átlagos 150- hez képest jó arány. Egy halálos kimene­telű autóbaleset is történt. A mentők és a detoxikálók viszont a várakozásoknak megfelelően sokkal több ittas embert láttak el, mint máskor. Egyre többen köszöntik az új évet saját szervezésű, de nem szigorúan zárt körű, bérelt vendéglátóhelyen tartott szilveszteri bulin. Csaba Zsolt köz­gazdász és Láng András informatikus tizenkét évvel ezelőtt hívta életre immár hagyományossá váló rendezvényét, hogy ismerőseik találkozhas­sanak egymással és együtt ünnepeljenek. Szerintük nagyon fontos, hogy így - sok szórakozóhellyel ellentétben - figyelembe tudják venni az egyéni igényeket fotó: sarközy györgy Hétvégén nincs melegedés A fővárosban a nappali melegedők többsége sem szilveszterkor, sem újév napján nem fogadta a haj­léktalanokat, mert hétvégén nem finanszírozza nyitva tartásukat az állam. Gurály Zoltán, a Men­­hely Alapítvány munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy csak há­rom-négy budapesti melegedő van nyitva szombat-vasárnap is, ezek költségeit vagy külön pályázatokból fedezik, vagy ingyen, elhivatottság­ból dolgoznak a kollégák. A szak­ember szerint ebben az időszakban az ünnepekre való tekintettel sok hajléktalant befogadnak rokonaik, ismerőseik, így valamivel kisebb az igény a nappali melegedőkre, mint más hétvégéken. ■ A NAP TÉMÁJA Fűtött utca - fogadalom nélkül Hofi üvölt a tévéből, hosszas kere­sés után meglesz hozzá a kép is, ha nem is túl élesen, de látható a kive­títő a vagy száz ágy felett. Este nyolc óra, az emberek jó része mégis már fekszik az ágyban. A szilveszter itt, úgy tűnik, majdnem ugyanolyan nap, mint a többi. Talán néhány emberben nagyobb a nyomás a szokásosnál. Az Olta­lom Karitatív Egyesület Fűtött ut­cájában nem lehet alkoholt inni. Ez minden hajléktalanszállón így van, ám ide bárki bejöhet, aki át tudja lépni a küszöböt, nincs szondázta­tás, mint néhány más helyen. Persze Zsolt (a név kitalált) szerint itt kínzás a szilveszter. Hasonlóan érez Károly is, aki tavaly még ba­rátokkal mulatott. Most egy ágyon ül az egykori szerelőcsarnokból ki­alakított melegedőben, körülötte körülbelül kétszáz sorstársával, és műanyag tányérból eszi az ünnepi virslit, amelyet a szociális munkások osztottak ki. Károly története nem egyedi: elbocsátották munkahelyé­ről, ahol húsz évig dolgozott, nem tudta tovább fizetni az albérletet, a család messze lenn vidéken... Tíz perc alatt rájöttem, fedél nélkül élő, hajléktalanszállón lakó embere­ket arról faggatni, hogy mit várnak az új évtől, nem túl értelmes dolog, és nem is túl tapintatos. „Mégis mit gondol, kisasszony? Itt van a ma, meg esetleg a holnap” - fedd meg egy férfi, hozzátéve, hogy egyben biztos: 2006 még szarabb lesz. „Mi ez, hadsereg, hogy foga­dalmakat tegyünk? Aki itt van, és ésszel nézi a helyzetet, nem tesz fogadalmakat, mert úgyse lehet betartani” - hát, többségében ilyen típusú véleményekkel lehetett ta­lálkozni a fűtött utcában, ha szil­­veszteres témával álltam elő. A fásult emberek közé hirtelen bepördül Ilona, vállpántos, csinos ruhában, mintha csak tavasz len­ne. A barátja kukázta neki, de ő ki­mosta, s tényleg úgy néz ki, mintha most akasztották volna le egy butik fogasáról. Pedig Ilona is lehúzott már tíz évet az utcán, férje meg­halt, gyerekeit otthonban helyezték el. Arról beszélgetünk, ha egyetlen fotószerű képbe kellene besűríte­ni 2006-ot, mi lenne rajta. Semmi más, csak egy kis ház. A fűtött utca négy szociális mun­kása eközben az irodában figyeli a képernyőt, megszabott időkö­zönként ki- és beengedi a hajlékta­lanokat, osztja a teát, a virslit és a csokis süteményt. Nekik fontosabb volt, hogy ne karácsonykor kelljen dolgozniuk, ezért osztották be ma­gukat inkább az év utolsó napjára. Szerintük igazán ünnepi hangulat öt percre volt a Dankó utcai szál­lóban, mikor éjfélkor megszólalt a Himnusz. Addigra már az emberek fele elaludt, de azért a zenére még­iscsak feltápászkodott, hogy koc­cintson, szigorúan csak teával... ■ Szamkó Dominika Valéria (2550 gramm, 50 centiméter) miskolci kislány 2006 első hazai újszülöttje. Szamkó Zita gyermeke az első, akinek jár az állami babakötvény. Ennek indulóösszege negyvenezer forint, Dominikáé máris százezerrel több, mert szülővárosa és megyéje is megajándékozta ötven-ötven­­ezer forinttal fotó: mi­ - vajda János SZERKESZTETTE: KÖVES PÁL KÖZREMŰKÖDÖTT: DOBOZI PÁLMA, SUHAJDA ZOLTÁN A hajléktalanszállón teával koccintottak fotó: sárközy györgy

Next