Magyar Hírlap, 2006. augusztus (39. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-19 / 194. szám
MAGYAR HÍRLAP 2006. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT Jordán Tamásnak, a Nemzeti Színház igazgatójának 2003 óta összeszorult gyomorral kellett arra gondolnia, tudja-e működtetni a teátrumot. Úgy gondolja, a leendő színházi törvénynek a legkényesebb kérdést, a pénz elosztásának módját is szabályoznia kell. BÓTA GÁBOR - Azt mondják, hogy részvénytársaságból állami intézménnyé alakul át a Nemzeti Színház. Mi igaz ebből? - Ügyvédi szakvéleményt kértünk, aszerint a jog nem engedi meg, hogy részvénytársaság intézménnyé alakuljon. Ehhez először meg kell szüntetni. - Amúgy pedig logikus lenne, hogy a Nemzeti Színház állami intézmény legyen. - Egyetértek. - Akkor miért alakult meg részvénytársaságként? - Az építkezés idején számtalan szempont volt, amely miatt könynyebben, gyorsabban folyt így a munka. A részvénytársaság rugalmas működési forma. - Ezután rugalmatlanabbal fognak működni? - Nem feltétlenül, hiszen a jogszabályok nem arra a „devianciára” készültek, ami a Nemzeti Színház, hanem vagyonra és részvényesekre. A megszűnéskor a részvényeseket, a pénzüket, a várható osztalékukat védi a jog. Ilyenkor gondoskodni kell arról, hogy a vagyonuk ne vesszen el, ezért minden kifizetést leállítanak. Közzéteszik a követeléseket. Legalább egy évig tartana ez az eljárás, ez idő alatt a színház nem játszhatna. De ezt tudja a minisztérium is. Az a szándék, hogy egy csokorba fogják a nemzeti intézményeket, és rendet teremtenek a házuk táján. Schneider Márta szakállamtitkárnál jártam, aki azt mondta, hosszú távon garantálják a nemzeti intézmények működését. Alapos vizsgálatokat folytatnak majd, és ha szükséges, még jogszabályokat is módosítanak. Ha a színházi törvény nem készül is el gyorsan, ha kell, akár valamennyire a munka törvénykönyvének alkalmazásába is beleszólnak. Olyan struktúrát akarnak kialakítani, amelyben nagyobb a mozgástér. Már a Nemzeti igazgatójává való kinevezésekor azt gondolta, hogy az épületnek egész nap nyitva kellene lennie a közönség előtt, a szabadtéri színpad helyén felépítendő kávéházban kulturális programok, előadások előtti és utáni beszélgetések lennének. Külföldi, vidéki, határon túli magyar előadásokat is rendszeresen vendégül láttak volna, könyvkiadással is foglalkoznának. Az utóbbi tulajdonképpen van most is, csak szerényen. Az általunk játszott darabokat adjuk ki. Mindannak, ami a kérdésében szerepel, újra szóba kell kerülnie, ha nekidarálja magát a minisztérium, és rendet akar teremteni, meg valóban komoly elvárásai lesznek az intézményeivel szemben. Eddig ez is hiányzott, nem kaptunk se elmarasztalást, se dicséretet. Nem igazán látogatták az előadásainkat a minisztérium magas rangú tisztviselői. Mondhatom azt, hogy részükről meglehetős érdektelenség vett minket körül. Annak nyilván nagyon örült a fenntartó, hogy nincsenek nagy politikai botrányok a Nemzeti körül. Ez kifejezett diadal, ha visszatekintünk a három évvel ezelőtti állapotokra. De ezenkívül nem igazán érdekelte a fenntartót, hogyan működik a Nemzeti Színház. Ha ez érdekli majd, akkor a változtatások előtt azt remélem, elmondhatom, hogyan szeretnénk működni. És nem tudok mást elképzelni, mint három és fél évvel ezelőtt. Vagyis hogy építsük be a színházi előadásokra alkalmatlan szabadtéri színpadot, és itt létrehozhatnánk olyan közösségi teret, mint amilyet a Merlin Színházban meg tudtam valósítani. Klubéletre, de különböző produkcióknak is megfelelő lenne ez a helyiség. Hiszen a Nemzetinek egyik súlyos baja a pénztelenségen kívül, hogy sok mindenre nincsen terünk. Irigylem a Művészetek Palotájának munkatársait, mert ők remek belső tereket használhatnak. - Korábban szó volt arról, hogy együttműködnek, sőt közös bérletet is hirdetnek. Ha ott annyi hely van, miért nem elképzelhető, hogy ott próbálnak, netán ott is tartanak egy-egy bemutatót? - Ha a Művészetek Palotájának valamelyik zugában bemutatnánk valamit, azt mindenki ottani produkciónak tartaná. A Nemzetinek a saját épületén belül kell olyan eseményeket létrehoznia, amelyek növelik a rangját. A közös bérletnek például az az akadálya, hogy a Művészetek Palotája, a jó nyugati gyakorlatnak megfelelően, több évre előre tervez programot. Én szeretném elérni, hogy egy évre előre tudjunk műsortervet készíteni. A magyar színházi gyakorlat ezt nem teszi lehetővé, mert annyi a vendégszereplő, a színházak közti egyeztetés. Még akkor is rezeg a léc, ha két hónapra előre készítünk műsort. - Az egyéves műsorterv nem merevítené be a szezont? így nem lehetne többször játszani azt, ami siker, és kevesebbszer, ami rosszul megy. - A szezon elején bemutatott darab is az évad végéig csak a húszhuszonötödik előadásnál tart, annyira rosszat pedig nem szabad csinálni, ami ennyiszer sem megy el. - De a fordítottja is előfordulhat, hogy valamiért megőrülnek a nézők. - Ha megőrülnek érte, sem tudjuk négy-öt alkalomnál többször játszani havonta, mert kell hely a többi produkciónak is. Huszonegy előadás van repertoáron. - Sokak szerint pontosan ez a magyar színház átka, emiatt nem derül ki, mi a jó, mi a rossz. - Mit csinálnék a negyvenfős társulatommal, ha mondjuk két őrült nagy sikerű darabot játszanánk egyfolytában? A színészek egy része nem dolgozna. Financiális szempontból persze tudom, ósdi szemlélet ez. De máshol is levesznek olyan produkciókat a repertoárról, amelyek még telt házzal mennének, mert kell hely a többinek. Ennek a magyarázata az, hogy a társulatot foglalkoztatni kell. Az lehetetlenség, hogy mondjuk Blaskó Péter vagy László Zsolt ne dolgozzon semmit egész évben, mert éppen nincs benne a kiugróan sikeres produkciókban. - De így ez kissé nyakatekert gondolkozás. - Ezzel egyetértek, ahhoz azonban, hogy ne így legyen, gyökeresen kellene megváltoztatni a magyar színházi gyakorlatot. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Nekem 2003-tól kezdve arra kellett leginkább koncentrálnom, hogy megússzam az elvonásokat. Évről évre öt-tíz százalékot vontak A legkényesebb kérdést, a pénz elosztásának a módját is nyilván a törvénynek kellene szabályoznia. Ehhez újra kellene gondolni a struktúrát. Jordán Tamás színész, rendező 1943-ban született Győrben. Játszott az ELTE Universitas Együttesében, a 25. Színházban, a Várszínházban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban. 1991-től 2002-ig a Merlin Színház igazgatója, 2003-tól a Nemzeti Színház Rt. vezérigazgatója. Fontosabb alakításai: Szókratész, De Sade márki, Bernarda Alba,Trigorin, Julius Caesar, Harpagon,Oszip. Fontosabb rendezései: Karneválvégi éjszaka, Úri muri, Rokonok, A balek, Buborékok, Farsang. 59 FOTÓK: HEGEDŰS MÁRTA PÁLYAKÉP |__________________ AHOGY TETSZIK I__ 21 el, ráadásul azt sem lehetett tudni, hogy év végére meglesz-e az a pénz, amelyet egyébként megígértek. - Miközben még mindenki azt mondja, hogy a többi színházhoz képest a Nemzeti jól van eleresztve. Persze tudom, tetemesek a fenntartási költségek, és a körülötte lévő parkot is gondozni kell. - Egymilliárd-nyolcszázhatvanmillió forint papíron a költségvetésünk. Ebből rögtön le kell vonni százhatvanmilliót, a nemzet színészeinek javadalmazását. Ami marad, még mindig sok pénz, de igen drágák a működési költségek. Az évad utolsó négy hónapjáról még szerződésünk sincs, nem tudjuk, mekkora összeggel számolhatunk valójában, miközben papíron van egy szám. Mindig támad valami zűr az év végi kifizetésekkel, vagy maradványképzést kell csinálni, vagy hitelt kell felvenni. Nem tudjuk, mennyi pénzt kapunk és mikor. Hiába voltak kezdetben mindenféle terveim, 2003 nyarától összeszorult gyomorral kellett arra gondolnom, tudom-e működtetni a Nemzeti Színházat. Semmiféle terem nem volt arra, hogy pluszdolgokat csináljak. - És közben telefonált a minisztériumba? - Telefonáltam, és mindig megnyugtattak, hogy minden rendben lesz. De most a Schneider Mártánál tett látogatásom óta bízom abban, tényleg rendben lesz. A jelenlegi költségvetés azonban nem tartalmaz olyan többletforrásokat, amelyeket szerintem a Nemzetinek kapnia kellene ahhoz, hogy a rangjához és nevéhez méltóan működjön. Az is a terveim között szerepel, hogy tizenkét európai városból bekérjük tíz-tíz kortárs szerző darabját angolul. Ezek között nyilván lenne jó néhány bemutatandó mű. Az előadásokat pedig akár európai uniós támogatással körbe lehetne utaztatni. - Minek kellene ön szerint feltétlenül bekerülnie a leendő színházi törvénybe? - Ahogy a filmeseknél történt, a szakmai összefogás után, természetesen elsősorban a pénzről kellene beszélni. Arról, hogy milyen garanciákat tud adni az állam. Az is fontos, ami a filmeseknél már megvalósult, hogy a szponzor leírhassa az adóalapból a színházakra fordított pénzt. A legkényesebb kérdést, a pénz elosztásának a módját is nyilván a törvénynek kellene szabályoznia. Ehhez újra kellene gondolni a struktúrát, meg kellene határozni, melyik színház legyen művészszínház, hol legyen olyan üres épület, amely produkciókat fogad be. - Nem lehet, hogy mint eddig, minden marad a régiben? - Nem maradhat, már recsegropog minden. -A rendszerváltás óta recseg-ropog. - Most már olyan sürgető a helyzet, hogy meglehetősen hamar komoly változások lesznek a színházak területén. Biztos, hogy jobb lenne egy koncepciót kialakítani, belenyúlni a jelenlegi struktúrába, mint kivéreztetni a színházakat. Szerencsés lenne, ha a miniszternek lenne egy tizenkét tagú, a szakmát sokrétűen képviselő tanácsadó testülete. Ha ez felállna, akkor talán hozhatna valamilyen kézzelfogható eredményt. ■