Magyar Hírlap, 2007. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-12 / 60. szám
MAGYAR HÍRLAP 2007. MÁRCIUS 12., HÉTFŐ Egy társadalomkritikus izlandi utópia FiLM A 101 Reykjavik óta tudjuk, hogy valami nem stimmel Izlandon, és azt is tudjuk, hogy a skandináv filmrendezők letisztult formában készítik filmjeiket - szó szerint halálosan komoly lényeglátással. Jens Lien A kiállhatatlan című játékfilmje pedig jóval több, mint egy újabb északi atmoszférájú utópia. A mozi társadalomkritika és életmetafora egyben. Adott egy főhős, Andreas, aki nem tud többet saját magáról, mint amit a néző is megtud róla. Holdbéli tájon száll le egy buszról, egy barátságos sofőr - Kharón, az alvilági révész 21. századi kiadása beviszi a világ legszürkébb városába. Azonnal egy berendezett életet kap: lakást, munkát, rövidesen nő is akad mellé. A film első harmada fekete humorral feldobott utópia, ami kínosan hasonlít a valóságra. Andreas nem tudja, honnan jött és hová megy, lassan be is illeszkedne szerepébe, ha nem bántaná piszkout a „létező világok legjobbikának” sterilitása, íztelensége. Többször is végigszalad a röhögés a nézőtéren, amikor a főhős sikertelen öngyilkossági kísérlete után - háromszor robog át rajta a metró - hazamegy, és a nője csak a hétvégi programokról tud beszélni, ahelyett hogy megkérdezné, mitől úszik vérben Andreas feje. És ez az: ebben a világban nem lehet se igazán megsérülni, se meghalni. Hiszen nem csak a top- és brandmenedzserek kék-szürke világának való odamutogatás, nem csak a jóléti társadalmak unalomig ismételt munka-család-szórakozás hármasának kritikája Jens Lien filmje. A főhős végigél egy életet a film kilencven perce alatt, a neki kiszabott hosszban: se többet, se kevesebbet. A semmiből az ugyanolyan ismeretlen felé tart. Az életmetaforát erősíti a mozi második felében felbukkanó reménysugár is: Andreas egy véletlen folytán felfedez egy lyukat egy pince falában, ahonnan hegedűszó és finom illatok szűrődnek át - egy másik világ ígérete. A pince tulajdonosával együtt fúrni kezdenek a szagok, hangok után, de egy maroknyi süteményen kívül semmit sem találnak. Az egyenruhás rendfenntartók - az orwelli gondolatrendőrséghez hasonló tisztogatók - elviszik Andreast. Illúzió volt az egész. Végül fekete fémdobozban zötykölődik a főhős a már ismert busz csomagtartójában. Kisvártatva a jármű megáll, ő kimászik a hóra, majd eltűnik a csomagtartóban hagyott kamera látómezejéből. Fehérség. Visszatérő témaként Solveig dala szól Edvard Grieg Peer Gyntjéből. A kiállhatatlan című film tanulsága az lehet, hogy ha születésünk után nem épülünk be az e világi, jól működő struktúrába; ha bölcsességre törekszünk, egyszer csak - még mielőtt elérnénk a végső megértést - megint kipottyanunk a szűz hóra, és kezdhetünk mindent elölről. ZALKA SZILVIA A film főhőse végigél egy életet, amely a semmiből az ismeretlen felé tart FORRÁS: BUDAPESTRLM A balsejtelmek nagy kora KÖNYV Radzinszkij minden könyve ugyanolyan. Radzinszkij a legkiszámíthatóbb történész, akárkiről ír is, Raszputyinról, Sztálinról vagy I. Miklósról, lehet tudni, mikor áll meg egy pillanatra, hogy okoskodva felemelje az ujját, hogy fokozza a feszültséget, hogy felhívja a minden jó akarata ellenére igen gyakran lankadó figyelmet, mikor vesz egy lélegzetvételnyi szünetet, mikor akad el az anyagban, és mikor tömi be ismeret híján anekdotával hőse életrajzát. Felkészült és sokat olvasott történész, de könnyebben hisz a legendáknak (írt filmforgatókönyveket és drámákat is), mint a levéltárak anyagainak, ezért is fajsúlyosabb az a kijelentése, hogy Sztálin egy évvel korábban született, mint tudjuk, mint az, hogy a terrorizmus II. Sándor - új könyvének főszereplője - korában kezdődött. Radzinszkij hősei egyformák, senki sem esendő, senki sem emberi. Hiába erőlködik, hiába sorakoztat fel olyan történeteket, amelyek hőse ember voltát hivatottak kidomborítani, hiába próbálkozik azzal, hogy élénk történelmi hátteret toljon az egyébként valóban döbbenetes szereplők mögé, hiába koldul filmesektől, más - jobb sorsra érdemes történészektől - anyagot, hiába lop más munkákból, nem sikerül elérnie, hogy olvasója többet lásson meg egy agyoncsócsált és szidott figurából, mint amennyit könyve átböngészése előtt látott. Radzinszkijt érdemes olvasgatni, különösen azoknak a magyar olvasóknak, akik nem férnek hozzá elegendő orosz történelmet taglaló munkához, és akik még Kun Miklóst sem hallgatják. Radzinszkij médiasztárhasonló az említett Kun Miklóshoz; ha orosz történelemről kell beszélni, őt hívják, főként persze Amerikába). Radzinszkij hatásvadász, a II. Sándorról szóló könyv felépítése krimiszerű: a bevezetésben korábbi cárgyilkosságokat idéz meg, a gárda hatalmáról ír, hogy előrevetítsen egy félelmekben, megtorlásokban és merényletekben gazdag kort. Történész létére nem ódzkodik attól, hogy spiritiszta szeánszokat, a palotában kísértő szellemeket is megidézzen. Hősének szexuális étvágyát, szokásait is részletesen tárgyalja. Amikor híres mellékszereplő kerül a képbe, hatásszünetet tart: például amikor Tolsztoj előbukkan, fecsegő médiasztárként áll meg lélegzetvételnyi időre, hogy fokozva a feszültséget megkérdezze: „és tudják, ki szolgált Szevasztopolban, amikor hősöm ott járt?” „A fiatal Tolsztoj.” II. Sándor ideje az orosz irodalom fénykora, ha merénylők és összeesküvők jelennek meg, Radzinszkij Dosztojevszkijjel és az Ördögökkel hozakodik elő, amikor a jobbágyfelszabadítás, Tolsztojjal. II. Sándor kora érdekes kor, és van igazságalapja Radzinszkij kijelentésének, valóban ebben a korban és Oroszországban tűnnek fel az első terroristák, öngyilkos merénylők, a hatalom elleni tiltakozás új formái - de Radzinszkijnál mintha minden: a terror, az Ifjú Oroszország Mozgalom, a diáklázadások csak a nagy kataklizmát, a nagy változást, az októberi forradalmat előlegeznék meg (és ez sem feltétlenül vitatható álláspont), ezért is kiismerhető szerző. A nagy tablókat mindig baljós árnyalatok színezik. A forradalom fenyegető rémképe vetül II. Sándor korára is. Mintha az orosz forradalommal a legrosszabb balsejtelmek igazolódtak volna be. KOLOZSI LÁSZLÓ Edvard Radzinszkij: II. Sándor Európa Kiadó Fordította: Katona Erzsébet 2800 forint KULTÚRA 17 Bluesfesztivál hazai és külföldi zenészekkel Negyedszer rendezik meg a Budapest Blues Fesztivált szombaton a Petőfi Csarnokban. Az idei rendezvény leghíresebb előadója Otis Taylor, aki a Billboard szerint az elmúlt húsz év leginvenciózusabb, legprovokatívabb bluesművésze. Taylor a bluesban elég ritkán használt csellón, bendzsón is játszik a megszokott hangszereken kívül. A másik neves fellépő, Terry Evans énekes-gitáros Albert, Freddie és B. B. King hatására lett zenész. Los Angelesben sessionénekesként, majd dalszerzőként és zenekarvezetőként szerzett nevet magának. Az este vendégei között lesz még a texasi Elizabeth Lee’s Cozmic Mojo Psycho Blues and Acid Roll együttes, a Crazy Hambones trió, Peter Krause gitáros-énekes, valamint a Family Style olasz családi bluesegyüttes is, amelyet 13 évvel ezelőtt alakított Marco Limido az öccsével, Francóval és unokatestvérével, Davide Bianchival. A bluesfesztivál hazai fellépői között lesz a fiatal, mégis több mint tízéves profi múlttal bíró Katona Tamás az egyik legtehetségesebb hazai gitáros, a húszas és harmincas évek blueszenéjét játszó, Megasztárban feltűnt Gál Csaba boogie énekes-gitáros, valamint a Rambling Blues, amely Dél-Magyarország legismertebb akusztikusblues-formációja. (mti) Varázslat nélkül is nyerhet! Nem csoda, ha óránként nyer Minden órában nyeremény Akciós órák 8-18 óra között Óránkénti eredményközlés a Sláger Rádióban. Részletek a lottózókban