Magyar Hírlap, 2007. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-12 / 60. szám

MAGYAR HÍRLAP­­ 2007. MÁRCIUS 12., HÉTFŐ Egy társadalomkritikus izlandi utópia Fi­LM A 101 Reykjavik óta tudjuk, hogy valami nem stimmel Izlandon, és azt is tudjuk, hogy a skandináv filmrendezők letisztult formában készítik filmjeiket - szó szerint halálosan komoly lényeglátással. Jens Lien A kiállhatatlan című já­tékfilmje pedig jóval több, mint egy újabb északi atmoszférájú utópia. A mozi társadalomkritika és élet­metafora egyben. Adott egy főhős, Andreas, aki nem tud többet saját magáról, mint amit a néző is megtud róla. Holdbéli tájon száll le egy busz­ról, egy barátságos sofőr - Kharón, az alvilági révész 21. századi kiadása­­ beviszi a világ legszürkébb város­ába. Azonnal egy berendezett életet kap: lakást, munkát, rövidesen nő is akad mellé. A film első harmada fekete humorral feldobott utópia, ami kínosan hasonlít a valóságra. Andreas nem tudja, honnan jött és hová megy, lassan be is illeszkedne szerepébe, ha nem bántaná piszko­­ut a „létező világok legjobbikának” sterilitása, íztelensége. Többször is végigszalad a röhö­gés a nézőtéren, amikor a főhős sikertelen öngyilkossági kísérlete után - háromszor robog át rajta a metró - hazamegy, és a nője csak a hétvégi programokról tud beszélni, ahelyett hogy megkérdezné, mitől úszik vérben Andreas feje. És ez az: ebben a világban nem lehet se iga­zán megsérülni, se meghalni. Hiszen nem csak a top- és brand­­menedzserek kék-szürke világá­nak való odamutogatás, nem csak a jóléti társadalmak unalomig is­mételt munka-család-szórakozás hármasának kritikája Jens Lien filmje. A főhős végigél egy életet a film kilencven perce alatt, a neki kiszabott hosszban: se többet, se kevesebbet. A semmiből az ugyan­olyan ismeretlen felé tart. Az életmetaforát erősíti a mozi második felében felbukkanó re­ménysugár is: Andreas egy vélet­len folytán felfedez egy lyukat egy pince falában, ahonnan hegedűszó és finom illatok szűrődnek át - egy másik világ ígérete. A pince tulaj­donosával együtt fúrni kezdenek a szagok, hangok után, de egy ma­roknyi süteményen kívül semmit sem találnak. Az egyenruhás rend­­fenntartók - az orwelli gondolat­­rendőrséghez hasonló tisztogatók - elviszik Andreast. Illúzió volt az egész. Végül fekete fémdobozban zöty­­kölődik a főhős a már ismert busz csomagtartójában. Kisvártatva a jármű megáll, ő kimászik a hóra, majd eltűnik a csomagtartóban hagyott kamera látómezejéből. Fehérség. Visszatérő témaként Solveig dala szól Edvard Grieg Peer Gyntjéből. A kiállhatatlan című film tanul­sága az lehet, hogy ha születésünk után nem épülünk be az e világi, jól működő struktúrába; ha böl­csességre törekszünk, egyszer csak - még mielőtt elérnénk a végső megértést - megint kipottyanunk a szűz hóra, és kezdhetünk mindent elölről. ZALKA SZILVIA A film főhőse végigél egy életet, amely a semmiből az ismeretlen felé tart FORRÁS: BUDAPESTRLM A balsejtelmek nagy kora KÖNYV Radzinszkij minden könyve ugyanolyan. Radzinszkij a legkiszámíthatóbb történész, akárkiről ír is, Raszputyinról, Sztálinról vagy I. Miklósról, lehet tudni, mikor áll meg egy pillanatra, hogy okoskodva felemelje az ujját, hogy fokozza a feszültséget, hogy felhív­ja a minden jó akarata ellenére igen gyakran lankadó figyelmet, mikor vesz egy lélegzetvé­telnyi szünetet, mikor akad el az anyagban, és mikor tömi be ismeret híján anekdotával hőse életrajzát. Felkészült és sokat olvasott történész, de könnyebben hisz a legendáknak (írt filmforgatókönyveket és drámákat is), mint a levéltárak anyagainak, ezért is fajsú­lyosabb az a kijelentése, hogy Sztálin egy év­vel korábban született, mint tudjuk, mint az, hogy a terrorizmus II. Sándor - új könyvének főszereplője - korában kezdődött. Radzinszkij hősei egyformák, senki sem esendő, senki sem emberi. Hiába erőlködik, hiába sorakoztat fel olyan történeteket, ame­lyek hőse ember voltát hivatottak kidombo­rítani, hiába próbálkozik azzal, hogy élénk történelmi hátteret toljon az egyébként való­ban döbbenetes szereplők mögé, hiába koldul filmesektől, más - jobb sorsra érdemes törté­nészektől - anyagot, hiába lop más munkák­ból, nem sikerül elérnie, hogy olvasója többet lásson meg egy agyoncsócsált és szidott figu­rából, mint amennyit könyve átböngészése előtt látott. Radzinszkijt érdemes olvasgatni, különösen azoknak a magyar olvasóknak, akik nem férnek hozzá elegendő orosz törté­nelmet taglaló munkához, és akik még Kun Miklóst sem hallgatják. Radzinszkij médiasztár­­hasonló az emlí­tett Kun Miklóshoz; ha orosz történelemről kell beszélni, őt hívják, főként persze Ame­rikába). Radzinszkij hatásvadász, a II. Sán­dorról szóló könyv felépítése krimiszerű: a bevezetésben korábbi cárgyilkosságokat idéz meg, a gárda hatalmáról ír, hogy előrevetítsen egy félelmekben, megtorlásokban és merény­letekben gazdag kort. Történész létére nem ódzkodik attól, hogy spiritiszta szeánszokat, a palotában kísértő szellemeket is megidéz­zen. Hősének szexuális étvágyát, szokásait is részletesen tárgyalja. Amikor híres mellék­­szereplő kerül a képbe, hatásszünetet tart: például amikor Tolsztoj előbukkan, fecsegő médiasztárként áll meg lélegzetvételnyi idő­re, hogy fokozva a feszültséget megkérdezze: „és tudják, ki szolgált Szevasztopolban, ami­kor hősöm ott járt?” „A fiatal Tolsztoj.” II. Sándor ideje az orosz irodalom fényko­ra, ha merénylők és összeesküvők jelennek meg, Radzinszkij Dosztojevszkijjel és az Ör­dögökkel hozakodik elő, amikor a jobbágy­felszabadítás, Tolsztojjal. II. Sándor kora ér­dekes kor, és van igazságalapja Radzinszkij kijelentésének, valóban ebben a korban és Oroszországban tűnnek fel az első terroris­ták, öngyilkos merénylők, a hatalom elle­ni tiltakozás új formái - de Radzinszkijnál mintha minden: a terror, az Ifjú Oroszország Mozgalom, a diáklázadások csak a nagy ka­taklizmát, a nagy változást, az októberi for­radalmat előlegeznék meg (és ez sem feltétle­nül vitatható álláspont), ezért is kiismerhető szerző. A nagy tablókat mindig baljós ár­nyalatok színezik. A forradalom fenyegető rémképe vetül II. Sándor korára is. Mintha az orosz forradalommal a legrosszabb bal­sejtelmek igazolódtak volna be. KOLOZSI LÁSZLÓ Edvard Radzinszkij: II. Sándor Európa Kiadó Fordította: Katona Erzsébet 2800 forint KULTÚRA 17 Bluesfesztivál hazai és külföldi zenészekkel Negyedszer rendezik meg a Buda­pest Blues Fesztivált szombaton a Petőfi Csarnokban. Az idei ren­dezvény leghíresebb előadója Otis Taylor, aki a Billboard szerint az elmúlt húsz év leginvenciózusabb, legprovokatívabb bluesművésze. Taylor a bluesban elég ritkán hasz­nált csellón, bendzsón is játszik a megszokott hangszereken kívül. A másik neves fellépő, Terry Evans énekes-gitáros Albert, Freddie és B. B. King hatására lett zenész. Los Angelesben sessionénekesként, majd dalszerzőként és zenekarve­zetőként szerzett nevet magának. Az este vendégei között lesz még a texasi Elizabeth Lee’s Cozmic Mojo Psycho Blues and Acid Roll együttes, a Crazy Hambones trió, Peter Krause gitáros-énekes, va­lamint a Family Style olasz családi bluesegyüttes is, amelyet 13 évvel ezelőtt alakított Marco Limido az öccsével, Francóval és unokatest­vérével, Davide Bianchival. A bluesfesztivál hazai fellépői között lesz a fiatal, mégis több mint tízéves profi múlttal bíró Katona Tamás az egyik legtehet­ségesebb hazai gitáros, a húszas és harmincas évek blueszenéjét játszó, Megasztárban feltűnt Gál Csaba boogie énekes-gitáros, va­lamint a Rambling Blues, amely Dél-Magyarország legismertebb akusztikusblues-formációja. (mti) Varázslat nélkül is nyerhet! Nem csoda, ha óránként nyer Minden órában nyeremény Akciós órák 8-18 óra között Óránkénti eredményközlés a Sláger Rádióban. Részletek a lottózókban

Next