Magyar Hírlap, 2007. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-06 / 81. szám

20 PORTRÉ A szeretet orvosa az aradi síkon Megint meglep. Regélt róla valamit, mesélte, mit tervez, többször emle­gette, de hogy egyik napról a másik­ra megcsinálja? A Dunántúlon élve a világhálóról minden áldott reggel leszedett aradi lapból tudtam meg, mit követett el Almási Béla és neje, Olga asszony: házat vásároltak, öreg nagyfalusi parasztportát, hogy azt a maguk költségén helytörténeti mú­zeummá varázsolják, s hogy abban Kása Antal felcser legendás gyűjte­ménye végre helyet kapjon. Kása Anti bácsi a hatvanas évek­ben alapított falumúzeumot, az 1969-ben megnyitott iratosi ma­gángyűjtemény a műkedvelő régész portáján álló kis házban kapott he­lyet. E házikót akkor kellett lebon­tani, amikor éppen ezen a telken állt neki Almási doktor a kisiratosi Máltai Ház megépítésének. Azóta a gyűjtemény értékei ki tudja, hol po­rosodtak. Anti bácsi, mielőtt meg­tért őseihez, unokaöccsére, Almási doktorra bízta kincseit. S Almási Béla jó évtized múltán teljesíthette be ígéretét. Nyilván várt, várta, hogy segít­sen állam, önkormányzat, netán az anyaország valamely segélyszerve­zete, bárki! Nem tudni, ki mennyire segített, mivel járult hozzá az újabb falumúzeum-avatáshoz,mindeneset­re tény s való, hogy 2002-ben a kis­iratosi templombúcsú napján az Almási Béla és felesége által vásá­rolt házban megnyitották a helytör­téneti múzeumot. Avatóbeszédébe Almási Béla megmagyarázta, miért van szükség e tájházra.­­ Hagyomány, gyökér nélkül nem lehet élni. Gazdaember fia. A Csanád, utóbb Arad megyei falu zsellérekből és gazdákból álló közösségének a hűsé­ges fia lett. Valóban rendületlenül. Küldhették Oromániába, annak Moldova nevezetű tartományába, a hatalom ellenkező igyekezete elle­nére ott is magyarokkal hozta össze a sors. Csángóföldön a beteg ma­gyarok anyanyelvükön szólhattak orvosukhoz, bajukat, panaszukat nem kellett az állam nyelvére fordíta­niuk. Doktoruk így is érti! Rendelőből városházára, RMDSZ- ből földészkörbe,.. .meg vissza Iratos, Kürtös és Arad között. (Amikor e sorokat rovom, Almási doktor épp­­ az aradi egyetemistáknak tart elő­adást a megyeszékhelyen.) Körzeti orvosi rendelést Kisiratoson folytat, magánorvosként Kürtösön is fogad betegeket. Kürtösön ő a román me­zőváros egy-kétszáz magyar lakó­jának a reménye, ha testi-lelki nyo­morúságáról olyan orvosnak akar kitárulkozni, aki érti is, amit mond, nem csak gyanítja. Aki ráadásul a véréből való, ugyanannak a kis kö­zösségnek a fia, ugyanolyan szomo­rúságok szomorítják, s akivel örülni is jobban esik. Várják Aradon is a rászorulók! Nem akárkik, akiknek nincs sem­mijük, csak a betegségük. Magyar szerencsétlenek, román szerencsét­lenek, bármi szerencsétlenek, éve­ken át Almási doktor ingyenorvos rendelőjébe sietnek. Mert Almási Béla az Úr 1990-es éveiben a mál­tai segélycsapat aradi vezetőjeként nem csak külhoni adományokat osztogatott az aradi többnemzeti­ségű szegény nembeli lakosságnak, máltaiként ingyenorvosi teendőket is ellátott. Az 1990 első napjaiban kitörő helyi zendülés nyomán megalakult RMDSZ-szervezet vezetőjeként két társával bekerült a kürtösi városi önkormányzatba. A Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetségnek a kétezerről ezernyolcszáz-valahány lakosúra apadó Kisiratoson a meg­alakuláskor hatszáz tagja volt, s bár egy-két köpönyegforgató miatt meg­megroggyan az erdélyi magyar párt népszerűsége, a szinte tiszta román Kürtöshöz kapcsolt Kisiratos egy­séges szavazata miatt a szomszéd mezővároska képviselő-testületé­ben 1990-től választásról választás­ra a legerősebbek közt van a helyi magyarság érdekében szót emelő RMDSZ-es városatyacsoport. Máltai Ház Kisiratoson? Mutatja a tornácos gazdaház udvarán, mit tervez!... Mit nem remélnek. Úgy sorolja, mi hová kerül a pocsétában, hogy magad sem hiszed. Ő igen, s bevallom, Olga asszony is hiszi. Ma­gad némileg tamáskodva hallgatod lelkes előadását a puszta iratosi fe­kete földből, porból, sárból rövide­sen kiemelkedő szeretetházról, ahol otthonra lelhet bárki nyomorék em­ber, ki itt kér s fel menedéket. S mit ad isten, amikor legközelebb meglátogatom a gangos gazdaportán Almásit, a parasztház oldalában, az utcai fronton s arra derékszögben a gazdaházzal párhuzamosan már áll a félig kész szeretetbéli­­ Máltai-féle - betegotthon. Legközelebb bepu­colva, bebútorozás előtt a ház, hogy amikor rácsodálkozol, Béla már az új mesével altasson: - Látod, oda épül majd a követ­kező szárny. Igen, hogy az udvart mind a négy oldalról kerítse az épület. Az udvar körül, mint valami kolostorban, zárdacellák helyett a betegszállás lakosztályok, előadóteremként is szolgáló étterem, jókora konyha, miegyéb. Hátul hatalmas kert vete­­ménnyel, gyümölcsössel, gazdasági udvar jószágokkal, az utca felől a volt tájház helyére épülő vendégház. Aztán amikor 2002 nyarán járok náluk, a négyszöget záró saroképü­let helyett a gazdaház hűlt helyén magasodó szárnnyal ismerked­­hetem. Lesem, ha menném, a sze­mem törülgetném, hogy jól lát-e, azt látja-e, ami a való, vagy csak az Almási-ábránd tükre szemem fene­kén vagy hol! Ahogy rábámultam az első félbena bentlakóra, majd az első ötről tizenötre, rácsodál­kozom a mára ki tudja mennyire szaporodó menedéket lelő ifjabbra s öregre, magyarra, románra, nőre és férfiúra. Ahány beteg, annyi alkalmazott: gondozó, szakács, takarító, udvaros. Sofőrnek itt van az Almási házaspár, háziorvosnak Béla, lelkipásztornak a falu plébánosa, a pár görögkeleti ápolt kedvéért átjár néha misézni a mácsai, magyarul is jól értő pópa. Semmiben sincs hiány e házban! Fönntartani legalább olyan csoda is, mint megépíteni volt: az állam egy vasat sem ad a vállalkozásnak. S mit tegyen a ház­­ s vezetése, Almási és Almásiné­­, ha a rokkant vagyon­kája nem elég? Arról nem beszélve: mit tegyen Almási, ha egy agg úgy jön ide - esetleg gyalog Aradról -, hogy egy vasa sincs, mert a családja kifosztotta, de hallotta, hogy itt em­berséggel bánnak vele?" A Máltai Segélyszolgálat aradi fi­ókja 1995-ben teszi le Kisiratoson a mozgássérültek harmincágyas sze­retetotthonának az alapkövét. - Később a hévizet is idevezetjük, gyógyfürdőt tervezünk. 1999-től­­ sárga alapon mál­tai keresztes - fölirat a há­zon: SERVICIUL DE AJUTOR MALTEZ CENTRUL SOCIAL DOROBANTI, magyarán MÁL­TAI SEGÉLYSZOLGÁLAT SZO­CIÁLIS KÖZPONT KISIRATOS, s hogy az erre tévedő vagy épp kí­váncsiskodó adományozók is ért­sék: MALTESER HILFSDIENST SOZIALZENTRUM. Tánctábort kezdeményez, mű­vésztelepet, képtárat alapít, erdélyi magyar tévések s rádiósok szakmai tanácskozását hívja ide, tárlatokat szervez, könyvbemutatóra csábít, az ország magyar közösségének a vezetőit állítja falubelijei elé, arany­­kalászosgazda-tanfolyam indításá­ra késztet, együttműködést vállaló Békés megyei gazdakört keres falu­ja gazdaembereinek; mondom, ab­ba nem hagyná. Pedig lenne éppen elég baja, ha észrevenné, ha lenne rá ideje. Az Iratosért Alap valóban jó len­ne. Hát még, ha támogatók is kerül­nének... Erre a Kisiratosért Egyesü­let, Pro Ki Dór néven 2002 végén megalakult. Aztán arról igyekezett meggyőzni az iratosiakat, hogy csakis az önállóság méltó hozzájuk! Hogy visszaszerezzék a hatvanas években elvett községi rangjukat, elszakadjanak Kürtöstől. Ki tudja, nem kényelmesebb-e, amit kényszerből megszoktak? Hú­zódoznak, a nagyobb kürtösi, városi költségvetésből tán több pénz jut ne­kik, mintha a saját lábukra állnak.­­ Őseink azért jöttek ide, alapí­tottak falut, tették termővé és lakták be ezt a tájat, hogy a szomszédban döntsenek rólunk? Az is mellé állt, akinek addig esze ágában sem volt. ...Ma negyvenszemélyes a kis­iratosi Máltai Ház. Negyven - ma­gyar és román - rászorulónak se­gít beteg létére is emberhez méltó módon élni. A falu pedig, Kisiratos újra önálló község. Hogy Almási, mint minden hozzá hasonló ma­gyar ember, találjon újabb fölada­tot. Odahaza. SARUSI MIHÁLY Almási Bélát azok várják a legjobban, akiknek nincs másuk, csak a betegségük A SZERZŐ FELVÉTELE MAGYAR HÍRLAP | 2007. ÁPRILIS 6., PÉNTEK |

Next