Magyar Hírlap, 2007. május (40. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-15 / 112. szám
MAGYAR HÍRLAP , 2007. MÁJUS 15., KEDD Ha idelátogat a valutaalap BOD PÉTER ÁKOS egyetemi tanár szerint az IMF csapata hazament, vagy más kliens ügyeire tért át, nekünk pedig itt maradtak a kérdések, dilemmák, teendők, a magyar gazdaság belföldi és külső sebezhetőségét csökkenteni kell. Amióta a súlyos külső eladósodás miatt a pártállami vezetés 1982- ben bemenekült a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénzügyi ernyője alá, a valutaalapi delegáció szokásos évi látogatása állapotaink barométerévé vált. A tervgazdaság szétesése és a válságos átmenet legelső éveiben az IMF véleménye roppant sokat számított. Volt idő, amikor az IMF osztályvezetőjét a miniszterelnök fogadta, a pénzügyminiszter ebédeltette, és a jegybankelnök vacsoráztatta, a delegáció megnyilvánulásait pedig feszült várakozás előzte meg a közvéleményben. Aztán ahogy javultak adósságrátáink és általános makromutatóink, az éves látogatás hátrakerült az újságok mínuszos hírei közé, a delegációt legfeljebb kávéra fogadta a pénzügyminiszter, az MNB elnöke, a sajtótájékoztatóról pedig inkább csak a szakmai orgánumok tudósítottak. Nem csoda: 2000 körül már az ország és benne az állam adóssága a nemzeti össztermékhez képest a kézben tartható szintre mérséklődött; a nemzetközi tőkepiacokhoz hazánk - miként az Európai Unióba igyekvő többi aspiráns ország - könnyen hozzáfért. Verdikt így van ez jól. Illetve így volt az jól. Hiszen ott nyom sokat a latban az IMF verdiktje, ahol az ország finanszírozhatóságának fenntartásában a valutaalapnak nemcsak a bölcs szakmai tanácsaira, hanem a kölcsöneire is számítanak. Itt már (még) nem tartunk. Hazánk adósságrátája egy ideje romlik ugyan, egyensúlyi mutatóink fél évtizede a veszélyzónába sorolnak minket - ha nem lett volna az EU-tagság, bizonnyal nemzetközi fizetési problémák léptek volna fel -, a külvilág azonban megelőlegezte helyzetünk stabilizálódását, és a többi, sikeres új tagállammal együtt ígéretes befektetési célpontnak gondolt minket. Lebegtetés Szinte el is felejtkezett a magyar közvélemény az IMF-ről. Két éve például teljes érdektelenségbe fulladt a valutaalap csapatának az a javaslata, hogy a kevés hasznot hozó árfolyamrendszert egyszerűbb rezsimmel váltsuk fel. A forint szabad lebegtetésére való áttérés gondolatát a magyar kormányzat elnéző mosollyal fogadta, és a szakmai közvéleményben sem rezonált a tanács. A tavalyi látogatáskor is megismételték javaslatukat - különösebb visszhang nélkül. Az idén azonban már másként hangzik az ismert érvelésük, miszerint a mai magyar árfolyamsáv széles ugyan, de korlátozhatja a pénzpolitikát, és „mivel a sávnak egyébként haszna nincs, kockázatkezelési szempontból a megszüntetése volna kívánatos”. Többen látják, látják úgy, hogy a 2001-ben bevezetett hibrid magyar árfolyamrezsim eleve csak arra az időre szól, amíg be nem lépünk az európai árfolyamrendszerbe (ERM-2), majd pedig záros időn belül az eurózónába. Mivel azonban az euróra való áttérésünk időpontja 9 9 Amióta a súlyos külső eladósodás miatt a pártállami vezetés 1982-ben bemenekült a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi ernyője alá, a valutaalapi delegáció szokásos évi látogatása állapotaink barométerévé vált, a bizonytalan távolba csúszott, nem kellene egy eleve átmenetinek szánt sajátos árfolyamrendszert őrizgetni, jobb lenne inkább egy ismert, tiszta valutarendszerre áttérni. Üzenet De nem erről kívánok itt szólni, hiszen az árfolyamrezsim megválasztásának érvei szakfolyóiratba valók. Maga a tény érdekes: az IMF megszólalt, és bizony érdemes meghallani az üzenetet. Azt például, hogy a velünk foglalkozó osztályvezető egyetértését fejezte ki azokkal, akik 2009-től már komolyabb problémákat látnak. „Nem biztos, hogy a kormány jelenlegi lendülete folytatódik a választási év közeledtével. Egyelőre nem látjuk azokat a jövőbe mutató intézkedéseket, amelyek megalapoznák a konvergenciaprogram folyatódását.” Az IMF hivatalos közleménye udvariasan elismeri a kormányzati lépéseket. De amikor a vizitdíj, a gyógyszeráremelés és a kórházi ágyszám csökkentésének tényeit, az egy vagy több biztosító körüli vitát regisztrálja, a szöveg hozzáteszi, hogy „egy lényegibb álláspont” kialakítására lenne szükség az állam szerepéről. Ami az én fülemnek azt mondja, hogy ezek a „reformok” a felszínt karcolgatják. A delegációvezető észrevételezi a túlzott méretű állami pénzosztogatást, ami „többek között a korrupció melegágyát is jelenti”. Tudjuk, persze, tudjuk. De azért nem árt, ha kívülről is mondják. Eddig nem sok figyelmet kaptak ugyan a valutaalap javaslatai, ám most már mind kevésbé engedheti el a füle mellett a külső véleményt a kormányzat. Különösen azzal kellene valamit kezdeni - persze nem az IMF kedvéért, hogy a kiváló európai konjunktúra és az egészében véve kedvező nemzetközi környezet ellenére hazánk gazdasági növekedésének üteme romlott Európa többi országához képest, és lemaradásunk 2006-ban még hangsúlyosabbá vált. Az IMF kettős gazdaságpolitikai feladatot lát: egyfelől a magyar gazdaság belföldi és külső sebezhetőségét csökkenteni kell, másfelől erőteljes gazdasági fellendülésre lenne szükség az előttünk álló feladatok megoldásához. Az első teendőt illetően „valami van, de nem az igazi”, a másik feladat megoldásáról még ötletet sem produkált a kormány. Az IMF csapata hazament, vagy más kliens ügyeire tért át. Nekünk itt maradtak a kérdések, dilemmák, teendők. Ha nem sok történik ezekkel, akkor a következő évben már ebéd- és vacsoraprogramról is kell majd gondoskodni. ■ Rendőrbűnözés jöke csaba rajza Máris hiányzik MAKAI JÓZSEF főmunkatárs, rovata megjelenik minden kedden LAPZÁRTA UTÁN Az Egyesült Királyság Gyurcsány Ference, a nyugati baloldal reménysége, a tíz évig kormányzó Tony Blair nemrég bejelentette, hogy másfél hónap múlva benyújtja lemondását. A britek egyrészt megkönnyebbültek. Majd hatvan százalékuk szerint rosszabbul élnek, mint tíz éve. Harminchét százalékuk szerint az életszínvonal romlott az elmúlt évtizedben. És ebbéli meggyőződésükben semmiféle statisztika nem tudja megingatni őket. Annak ellenére, hogy a kimutatások szerint a királyság lakói még sohasem éltek ilyen jól, mint most. Lehet, hogy a megkérdezettek többsége nem olvas statisztikát. Vagy nem a kimutatások világában él. Vagy agyukra ment a jólét. Hiába a jó mutatók, az ugrásra kész brit állat, a meredeken emelkedő akármi vagy az általánosan csökkenő izé, a megkérdezettek többsége rosszul akarja érezni magát, így kormányozzon valaki a boldogságba egy országot. Vagy a hálátlan megkérdezettek többségét. Ennél is érdekesebb azonban, hogy Blair még el sem ment, máris hiányzik. Amiről a legkevésbé ő tehet. Megnevezte ugyanis utódjelöltjét, Gordon Brown pénzügyminisztert. Aki ezt nem érti, képzelje el, hogy másfél hónap múlva Veres Jánossal az élen kezdené meg választási kampányát az MSZP. És azonnal kiderülne, hogy a közvélemény-kutatási mélypontoknál is van lejjebb. Blair idő előtt távozik, leginkább azért, mert a Munkáspárton belüli helyzete is megingott. Nem lehetett kellemes helyzet, Blair nyilván szívesen maradt volna még egy kicsit, a pártnak pedig már ez is sok volt. Mert a pártban tudták, hogy előbb vagy utóbb választások lesznek, és jó lenne a katasztrofálisnál egy kicsit jobb helyezést elérni. Ez eddig még egy betanított politikai segédmunkás átlagosan alulképzett magyar agyával is felfogható helyzet, látott már kapkodó koalíciót a pannon választó is néhányszor. Csakhogy a legfrissebb felmérés szerint Blair még mindig népszerűbb és vonzóbb politikus, mint Brown. A válaszadók harmincnégy százaléka szavazna a Munkáspártra, ha Blair állna az élén. Brown vezetésével a párt harminckét százalékra számíthatna. Ennél is aggasztóbb azonban, hogy a Blair vezette Munkáspárt csak négy százalékkal kapna ki a konzervatívoktól, míg Brown jelölése negyvenkét százalékra tolná fel a torykat. Most legyen okos a brit Munkáspárt. Akad egy olyan miniszterelnökjelöltje, aki a bukott kormányfőnél is népszerűtlenebb. A végeredmény szempontjából persze mindegy, a vereség az vereség. De legalább beleszólhat a mértékébe. Nem mindegyik baloldali párt van ebben a helyzetben. Mit lehet tenni? Lehet azt mondani, hogy nem a közvélemény-kutatásokat akarják megnyerni. Hanem a megyei szépségversenyt. És Brown vezetésével vidáman belevágnak a vesztes kampányba. És az ellenzék- ben eltöltött idő alatt kidolgoznak egy elméletet, amely szerint mindenről Blair tehet. Vagy annyira elbizonytalanodnak, hogy felkérik a lemondott kormányfőt, adjon még egy esélyt a pártnak, és legalább mérsékelje a bukás mértékét. Ami arra is jó lenne, hogy a vereségért is Blair legyen a felelős. A harmadik lehetőség, hogy ejtik Brownt, és elkezdenek új jelölt után kutatni. Nem kell kapkodniuk. Ha nem találnak megfelelő jelöltet, nyugodtan bedobhatják Németh Miklós nevét. Amíg Magyarországon nincs kampány, addig éppenséggel ráér. ■ makai.jozsef@magyarhirlap.hu holnap: BAJTAI KORNÉL ELEMZI, MILYEN ÖRÖKSÉGET HAGYOTT KASZA JÓZSEF A VMSZ-RE 17 VÉLEMÉNY ÉS VITA ”