Magyar Hírlap, 2007. november (40. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-09 / 261. szám
MAGYAR HÍRLAP 2007. NOVEMBER 9., PÉNTEK vezető szerkesztő: Várkonyi Balázs, e-mail: varkonyi.balazs@magyarhirlap.hu 29 PORTRÉ Egy óra változtatta meg az életét Fogadta XII. Pius pápa, ebédelt Mussolinivel, dolgozott az MLSZ külügyi titkáraként, volt gyárigazgató, raboskodott Sopronkőhidán, bejárta Európát a BVSC versenyzőivel - sok minden belefért Nedeczky László eddigi 94 évébe. Őriz egy órát, amelyet az 1929-es londoni cserkész-világtalálkozón kapott, és van néhány jó szava a Kádár-rezsimről is. Nedeczky László lakásának nappalija sporttörténeti múzeumnak is beillik, a vitrinben látható díjak és egyéb emléktárgyak egykori, lassan feledésbe merülő vívóversenyekre emlékeztetnek. 1931-ben kezdett úíni, azóta a sportágban él. Patinás kiadványokkal és képekkel vár, a hatalmas asztalon pedig ott az új műve, a Kék könyv, vagyis a 20. század legeredményesebb magyar sportolóinak emléket állító album. „Puskástól Besenyeiig. Ez is lehetne a címe. Természetesen a legnagyobb, Puskás Ferenc az első, őt követi Papp László és Gerevich Aladár. Utánuk jönnek a nemzet sportolói, majd olimpiai és világbajnokok, a 84 olimpiai és 40 világbajnokot bemutató könyvet Besenyei Péter műrepülő zárja.” Fél évig tartott az anyagok begyűjtése. A Magyar Olimpiai Bizottságtól megkapta a címlistát, írt a sportolóknak, illetve az elhunytak utódainak. Először Portisch Lajos válaszát kapta meg, aztán Gyarmati Dezsőtől és Balczó Andrástól jött levél. Az idősebb korosztály tagjai gyorsan és köszönettel válaszoltak, a fiatalokról nem mondhatja el ezt. „Minden bajnoknak megvan a képe, az eredeti aláírása, és az eredményeit is összegyűjtöttem. Az 1948-as olimpiai bajnok birkózó Bóbis Gyulának például a vasúti szabadjegyét ragasztottam be, mivel csak az azon szereplő aláírását tudtam megszerezni. Sajnos, két vívóóriás, Kabos Endre és Elek Ilona aláírása hiányzik, nekik az emlékbélyegük került a könyvbe.” Az eredeti példányt Nedeczky László őrzi, egy-egy másolatot kapott a Magyar Olimpiai Bizottság és a Sportmúzeum. Hogy mi késztette ilyen hatalmas munkára? „Az utókornak akartam hagyni valamit, amivel megmutathatom, hogy a Trianon után jogfosztott ország sportolói milyen hatalmas eredményeket értek el. Többször megjártam a mennyországot és a poklot is. Egy biztos: nekem szerencsém volt, mert csodálatos családba, csodás génekkel születtem. Demokratikusan gondolkodó emberek tanítványa lehettem, ilyen volt Gerentsér László, az első mesterem, majd Berti László, akire a vitrinben álló váza emlékeztet. Ma talán hihetetlen, de a sport egykor képes volt arra, hogy két szélsőséges ideológia képviselőit egy csapatba terelje. A BEAC vívószakosztályában Gerentsér Lászlónál vívóként megfért egymás mellett a kommunista mártír Ságvári Endre és Szálasi íródeákja, a nyilas Toll, vagyis Posta Péter. És nem túlzás azt állítani, hogy valamenynyien nagy barátságban vívtunk, együtt szórakoztunk, s élveztük fiatalságunkat a harmincas években. A sport semleges terület, legalábbis én mindig megtartottam annak. Tudja, mikor kaptam a legtöbb elismerést a sportmunkámért? A Kádár-rezsimben. Az akkori vezetés rájött arra, hogy mekkora érték a sport, és minden segítséget megadott hozzá.” A sport mellett az idén százéves cserkészet határozta meg az életét, egészen pontosan az 1929-es londoni cserkész-világtalálkozó, a dzsembori. „Tizenhat éves voltam, és a Regnum Marianum cserkészcsapat tagjaként részt vehettem életem első külföldi útján, a tíznapos cserkésztalálkozón. Hazánkat hétszáz cserkész és százötven cserkésztiszt képviselte, a táborozás után pedig eleget tettünk Lord Rothermere angol főnemes meghívásának. Örök emlék az augusztus 20-i mise a St. George-katedrálisban, aztán a díszebéd, amelyen mindenki kapott egy kis ajándékcsomagot, benne egy karóra, hátlapján magyar nyelvű felirat: »Nehogy Londont elfeledd. Rothermere, London, 1929. Szt. A sport egykor képes volt arra, hogy két szélsőséges ideológia képviselőit egy csapatba terelje. István-nap.« Ez az óra vezérelte az egész életemet. Csodálatos napokat töltöttünk Londonban, és ekkor döbbentem rá, hogy tudás nélkül nincs igazi élet, én pedig nagyot hibáztam, hogy tizenhat éves koromig csak játszottam és sportoltam. Tanulni, művelődni adtam ki magamnak a jelszót. Az akkori cserkészcsapatból már csak ketten élünk, a nálam négy évvel fiatalabb Littke László és én. Az 1933-as gödöllői világdzsembori vezérkarából pedig már csak én.” Mutatja az óra melletti másik nagy kincsét, az 1925-ben készült gravírozott lemezt, amelyen Rákosi Jenőnek, a Budapesti Hírlap tulajdonos-főszerkesztőjének mondása áll: Trianon revíziójának diadalmas útja magyar lelkünk missziója. Két évvel a gödöllői dzsembori után, 1935-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter egyetemen, majd a rendőrség leigazolta, mert a vívócsapatát akarta erősíteni, így lett a rendőrség fogalmazó-gyakornoka és kardbajnoka. Később katonaként a fronton szolgált, majd sok mindennel próbálkozott: volt ügyvédjelölt, az MLSZ külügyi titkára, 1940-től a Nemzeti Sport vívórovatának vezetője. 1943 januárjától a Gamma Finommechanikai és Optikai Művek kereskedelmi igazgatója. 1948 októberében az első gazdasági kirakatperben három év fegyházra ítélték. Sopronkőhidán is megőrizte lelki nyugalmát, mert tudta, hogy ártatlan. 1949 februárjában kegyelmet kapott. A vívósport akkori két kiválósága, Elek Ilona és Rerrich Béla a sportvezetés előtt felelősséget vállalt érte, majd szervezője és versenyzője lett az első budapesti vasutasklub, a Lokomotíva későbbi BVSC - vívószakosztályának. 1952-ben beindult a vasutas-vívóiskola. Sorra járták a környező iskolákat, több mint négyszáz gyerek jelentkezett vívni. Figyeltek arra, hogy elsősorban vasutasgyerekek jöjjenek - az első Kamuti Jenő volt. A BVSC külön fejezet Nedeczky László életében. Csodaként említi az 1972-es müncheni olimpiát, amikor mind a négy egyéni szám eredményhirdetésekor állt dobogón vasutas-vívótanítvány. Mesél a túrákról, amikor a MÁV segítségével, hálókocsival bejárták szinte az egész Európát, a legjobban az Olaszországot kedvelték. A sportban eltöltött évtizedek alatt olasz, német, francia nyelvtudásának köszönhetően sok híres emberrel találkozott, együtt ebédelt Mussolinivel. 1940-ben a diákszövetség külügyi előadójaként az olasz főiskolai szövetség meghívására Rómában járt, és ez alkalomból XII. Pius pápa tróntermi kihallgatáson fogadta. Az ágya fölé kifüggesztett iraton pedig az áll, hogy XVI. Benedek pápa szeretettel küldi apostoli áldását Nedeczky László úrnak és feleségének, Márta asszonynak házasságkötésük hatvanadik évfordulója alkalmából. A dátum: 2006. 05. 18. „Az áldást Olofsson Placid bencés szerzetes adta át, nézze csak, itt a fénykép. Utána Márta még fél évig élt, megszűnt a köhögése, amit isteni csodaként fogadtam. Aztán elment... Ez nagyon megviselt.” Többször megemlíti, hogy saját halálára mindent előkészített, de nem úgy néz ki, mint aki búcsúzik. A memóriája szinte tökéletes. Két új album is bizonyíték arra, hogy korát meghazudtoló a munkabírása. Az albumok egy évig készültek, újságcikkeket és fotókat tartalmaznak. Úgy is mondhatjuk, bennük van az egész vívótörténelem. Olvashatunk „találmányáról”, az 1970-ben elindított Tokaj Expressz férfi-párbajtőrversenyről, megcsodálhatjuk a viadal egykori díszes meghívóit, megtaláljuk az eredményeket. Cikkek és fotók sorjáznak Nedeczky Lászlóról, a nemzetközi vívószövetség rendezvényeiről. Négy éve a lipcsei kongresszuson a nemzetközi szövetség örökös tiszteletbeli tagjának választották, és kétszáz ember percekig, felállva csak neki tapsolt. „Ebben a két albumban 77 év van benne. Hatalmas munka volt, de megérte.” A víváshoz nemcsak a múlt heti, részt vállal a tizenöt éve létrehozott, Nagy Árpád mesteredzőről elnevezett alapítvány munkájából. Az alapokat lerakó edzőket gyakran elfelejtik, ők viszont így őrzik az emlékét Nagy Árpádnak, akinek minden fegyvernemben volt tanítványa a müncheni olimpián. „Láthatja, most is benne vagyok a vívásban. Szerencsére feltalálták a telefont, így tartom a kapcsolatot a világgal. És büszkén mondhatom, bárhová fordulok, ugyanúgy beszélnek velem, mint régen, mert én vagyok a Laci bácsi.” FÜREDI MARIANNE NEDECZKY LÁSZLÓ: a Regnum Marianum cserkészcsapat tagjaként részt vehettem életem első külföldi útján. (A nagyító alatt Robert Baden-Powellnak, a cserkészmozgalom megalapítójának portréja, jobbra az óra, Rothermere ajándéka) fotó: hernád Géza