Magyar Hírlap, 2007. november (40. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-09 / 261. szám

MAGYAR HÍRLAP­­ 2007. NOVEMBER 9., PÉNTEK vezető szerkesztő: Várkonyi Balázs, e-mail: varkonyi.balazs@magyarhirlap.hu 29 PORTRÉ Egy óra változtatta meg az életét Fogadta XII. Pius pápa, ebédelt Mussolinivel, dolgozott az MLSZ külügyi titkáraként, volt gyár­igazgató, raboskodott Sopronkő­hidán, bejárta Európát a BVSC versenyzőivel - sok minden bele­fért Nedeczky László eddigi 94 évébe. Őriz egy órát, amelyet az 1929-es londoni cserkész-világ­találkozón kapott, és van néhány jó szava a Kádár-rezsimről is. Nedeczky László lakásának nappa­lija sporttörténeti múzeumnak is beillik, a vitrinben látható díjak és egyéb emléktárgyak egykori, lassan feledésbe merülő vívóversenyekre emlékeztetnek. 1931-ben kezdett úíni, azóta a sportágban él. Patinás kiadványokkal és képekkel vár, a ha­talmas asztalon pedig ott az új mű­ve, a Kék könyv­, vagyis a 20. század legeredményesebb magyar sporto­lóinak emléket állító album. „Puskástól Besenyeiig. Ez is le­hetne a címe. Természetesen a leg­nagyobb, Puskás Ferenc az első, őt követi Papp László és Gerevich Aladár. Utánuk jönnek a nemzet sportolói, majd olimpiai és világbaj­nokok, a 84 olimpiai és 40 világbaj­nokot bemutató könyvet Besenyei Péter műrepülő zárja.” Fél évig tartott az anyagok be­gyűjtése. A Magyar Olimpiai Bi­zottságtól megkapta a címlistát, írt a sportolóknak, illetve az elhunytak utódainak. Először Portisch Lajos válaszát kapta meg, aztán Gyarma­ti Dezsőtől és Balczó Andrástól jött levél. Az idősebb korosztály tagjai gyorsan és köszönettel válaszoltak, a fiatalokról nem mondhatja el ezt. „Minden bajnoknak megvan a ké­pe, az eredeti aláírása, és az eredmé­nyeit is összegyűjtöttem. Az 1948-as olimpiai bajnok birkózó Bóbis Gyu­lának például a vasúti szabadjegyét ragasztottam be, mivel csak az azon szereplő aláírását tudtam megszerez­ni. Sajnos, két vívóóriás, Kabos Endre és Elek Ilona aláírása hiányzik, nekik az emlékbélyegük került a könyvbe.” Az eredeti példányt Nedeczky László őrzi, egy-egy másolatot ka­pott a Magyar Olimpiai Bizottság és a Sportmúzeum. Hogy mi kész­tette ilyen hatalmas munkára? „Az utókornak akartam hagyni vala­mit, amivel megmutathatom, hogy a Trianon után jogfosztott ország sportolói milyen hatalmas eredmé­nyeket értek el. Többször megjár­tam a mennyországot és a poklot is. Egy biztos: nekem szerencsém volt, mert csodálatos családba, csodás génekkel születtem. Demokratiku­san gondolkodó emberek tanítvá­nya lehettem, ilyen volt Gerentsér László, az első mesterem, majd Berti László, akire a vitrinben álló váza emlékeztet. Ma talán hihetetlen, de a sport egykor képes volt arra, hogy két szélsőséges ideológia képviselőit egy csapatba terelje. A BEAC vívó­szakosztályában Gerentsér László­nál vívóként megfért egymás mel­lett a kommunista mártír Ságvári Endre és Szálasi íródeákja, a nyilas Toll, vagyis Posta Péter. És nem túlzás azt állítani, hogy valameny­­nyien nagy barátságban vívtunk, együtt szórakoztunk, s élveztük fi­atalságunkat a harmincas években. A sport semleges terület, legalább­is én mindig megtartottam annak. Tudja, mikor kaptam a legtöbb elismerést a sportmunkámért? A Kádár-rezsimben. Az akkori veze­tés rájött arra, hogy mekkora érték a sport, és minden segítséget meg­adott hozzá.” A sport mellett az idén százéves cserkészet határozta meg az életét, egészen pontosan az 1929-es londo­ni cserkész-világtalálkozó, a dzsem­bori. „Tizenhat éves voltam, és a Regnum Marianum cserkészcsapat tagjaként részt vehettem életem első külföldi útján, a tíznapos cser­késztalálkozón. Hazánkat hétszáz cserkész és százötven cserkésztiszt képviselte, a táborozás után pedig eleget tettünk Lord Rothermere angol főnemes meghívásának. Örök emlék az augusztus 20-i mise a St. George-katedrálisban, aztán a dísz­ebéd, amelyen mindenki kapott egy kis ajándékcsomagot, benne egy karóra, hátlapján magyar nyelvű felirat: »Nehogy Londont elfeledd. Rothermere, London, 1929. Szt. A sport egykor képes volt arra, hogy két szélsőséges ideológia képviselőit egy csapatba terelje. István-nap.« Ez az óra vezérelte az egész életemet. Csodálatos napokat töltöttünk Londonban, és ekkor döb­bentem rá, hogy tudás nélkül nincs igazi élet, én pedig nagyot hibáztam, hogy tizenhat éves koromig csak játszottam és sportoltam. Tanulni, művelődni­­ adtam ki magamnak a jelszót. Az akkori cserkészcsapatból már csak ketten élünk, a nálam négy évvel fiatalabb Littke László és én. Az 1933-as gödöllői világdzsembori vezérkarából pedig már csak én.” Mutatja az óra melletti másik nagy kincsét, az 1925-ben készült gravírozott lemezt, amelyen Rákosi Jenőnek, a Budapesti Hírlap tulaj­donos-főszerkesztőjének mondása áll: Trianon revíziójának diadalmas útja magyar lelkünk missziója. Két évvel a gödöllői dzsembori után, 1935-ben szerzett jogi diplo­mát a Pázmány Péter egyetemen, majd a rendőrség leigazolta, mert a vívócsapatát akarta erősíteni, így lett a rendőrség fogalmazó-gyakor­noka és kardbajnoka. Később kato­naként a fronton szolgált, majd sok mindennel próbálkozott: volt ügy­védjelölt, az MLSZ külügyi titkára, 1940-től a Nemzeti Sport vívóro­vatának vezetője. 1943 januárjától a Gamma Finommechanikai és Optikai Művek kereskedelmi igaz­gatója. 1948 októberében az első gazdasági kirakatperben három év fegyházra ítélték. Sopronkőhi­dán is megőrizte lelki nyugalmát, mert tudta, hogy ártatlan. 1949 februárjában kegyelmet kapott. A vívósport akkori két kiválósága, Elek Ilona és Rerrich Béla a sport­vezetés előtt felelősséget vállalt ér­te, majd szervezője és versenyzője lett az első budapesti vasutasklub, a Lokomotív­­­a későbbi BVSC - ví­vószakosztályának. 1952-ben bein­dult a vasutas-vívóiskola. Sorra jár­ták a környező iskolákat, több mint négyszáz gyerek jelentkezett vívni. Figyeltek arra, hogy elsősorban vasutasgyerekek jöjjenek - az első Kamuti Jenő volt. A BVSC külön fejezet Nedeczky László életében. Csodaként említi az 1972-es mün­cheni olimpiát, amikor mind a négy egyéni szám eredményhirdetésekor állt dobogón vasutas-vívótanítvány. Mesél a túrákról, amikor a MÁV segítségével, hálókocsival bejárták szinte az egész Európát, a legjob­ban az Olaszországot kedvelték. A sportban eltöltött évtizedek alatt olasz, német, francia nyelv­tudásának köszönhetően sok híres emberrel találkozott, együtt ebédelt Mussolinivel. 1940-ben a diákszö­vetség külügyi előadójaként az olasz főiskolai szövetség meghívására Ró­mában járt, és ez alkalomból XII. Pius pápa tróntermi kihallgatáson fogadta. Az ágya fölé kifüggesztett iraton pedig az áll, hogy XVI. Be­nedek pápa szeretettel küldi apos­toli áldását Nedeczky László úrnak és feleségének, Márta asszonynak házasságkötésük hatvanadik évfor­dulója alkalmából. A dátum: 2006. 05. 18. „Az áldást Olofsson Placid bencés szerzetes adta át, nézze csak, itt a fénykép. Utána Márta még fél évig élt, megszűnt a köhögése, amit isteni csodaként fogadtam. Aztán elment... Ez nagyon megviselt.” Többször megemlíti, hogy saját halálára mindent előkészített, de nem úgy néz ki, mint aki búcsúzik. A memóriája szinte tökéletes. Két új album is bizonyíték arra, hogy korát meghazudtoló a munkabírása. Az albumok egy évig készültek, újság­cikkeket és fotókat tartalmaznak. Úgy is mondhatjuk, bennük van az egész vívótörténelem. Olvasha­tunk „találmányáról”, az 1970-ben elindított Tokaj Expressz férfi-pár­­bajtőrversenyről, megcsodálhatjuk a viadal egykori díszes meghívóit, megtaláljuk az eredményeket. Cik­kek és fotók sorjáznak Nedeczky Lászlóról, a nemzetközi vívószö­vetség rendezvényeiről. Négy éve a lipcsei kongresszuson a nemzetközi szövetség örökös tiszteletbeli tagjá­nak választották, és kétszáz ember percekig, felállva csak neki tapsolt. „Ebben a két albumban 77 év van benne. Hatalmas munka volt, de megérte.” A víváshoz nemcsak a múlt heti, részt vállal a tizenöt éve létrehozott, Nagy Árpád mesteredzőről elne­vezett alapítvány munkájából. Az alapokat lerakó edzőket gyakran elfelejtik, ők viszont így őrzik az em­lékét Nagy Árpádnak, akinek min­den fegyvernemben volt tanítványa a müncheni olimpián. „Láthatja, most is benne vagyok a vívásban. Szerencsére feltalálták a telefont, így tartom a kapcsolatot a világgal. És büszkén mondhatom, bárhová fordulok, ugyanúgy beszél­nek velem, mint régen, mert én va­gyok a Laci bácsi.” FÜREDI MARIANNE NEDECZKY LÁSZLÓ: a Regnum Marianum cserkészcsapat tagjaként részt vehettem életem első külföldi útján. (A nagyító alatt Robert Baden-Powellnak, a cserkészmozgalom megalapítójának portréja, jobbra az óra, Rothermere ajándéka) fotó: hernád Géza

Next