Magyar Hírlap, 2008. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-01 / 179. szám

MAGYAR HÍRLAP­­ 2008. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK_________________________________________________________________________________­ _________________________________________________________________9 vezető szerkesztő: Várkonyi Balázs, e-mail: varkonyi.balazs@magyarhirlap.hu vélemény vita­­ a hír szent, a vélemény szabad Turulmadár, a sugárzó nap Sajnos értem a magyarság ellenségeit. Látom cse­lekedeteik indokait. Úgy gondolják itt, és szerte a világon, hogy a Népszellemet ki kell pusztítani az emberek szívé­ből, hogy az a bizonyos „olvasztótégely” létrejöj­jön, mely olyan emberutánzatokat termel, melyek többé nem ismerhetik fel a család, a nemzet fogal­mait, akiknek mindegy, hol élnek. Olyan kezelhető alkalmazotti réteg kialakítása a cél, melynek tudatában a tévé, a számítógép vir­tuális valósága fontosabb, mint saját életének drá­mája, fontosabb, mint az a tény, hogy ki-ki életét égiek és földiek között egyszerre járva teljesítsen egy szabad és megismételhetetlen életutat. Árpád és Kurszán égi és földi fejedelmek e ket­tősséget hordozták és kiteljesítették. Nap és Hold kettőssége, a sugárzás és a tükörkép akaratunk és tudatunk kettősségét fejezi ki. A sugárzó nap, az akarat fénye a Turulmadár. A Budán felállított, sugárzó, a magyar évezrede­ket átható fénymadárhoz nem nyúlhat senki, mert jaj annak! Átkozott lesz örökre. Most pedig álljon itt egy idézet: „Megújulva és Magyarországot védelmezően tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyát Árpád feje­delem törzsének madara, a hit és küldetés népünk oltalmának szimbóluma” - mondta Göncz Árpád köztársasági elnök a tatabányai turulszobor újra­­avatásán, 1992. október 29-én. Még ugyanazon év decemberében, a Magyar Rádió műsorában egy kérdésre így válaszolt az államfő: „Egy ország nem irthatja ki a saját hagyomá­nyából az ősi mítoszait. A turul honfoglalás kori mondakörünk része, amelyről Anonymus beszél. Azért, mert a harmincas években volt egy Turul Szövetség, attól még a keleti népeknek a totemi állata lehetett ragadozó madár, a turul, a kere­csensólyomhoz közelálló ragadozó madár. Ez Nap-jelkép volt, leszármazási mítosz volt, ami az Árpád-háznak a Naptól való leszármazását bizo­nyította. Nem hiszem, hogy ma bárki köteles volna elhinni, hogy Emesét valóban teherbe ejtette egy madár, és még kevésbé azt, hogy az első Árpádot tojásból vették elő. Ugyanakkor viszont van olyan érzelmi tartaléka egy nemzet múltjának, hogy ezt nem kell megtagadni, még akkor sem, ha akár a jobboldal, akár a baloldal, akár a centrum vagy akárki más a maga politikai véleményére ezer esz­tendő alatt megpróbálta felhasználni, ítéljük ak­kor el Anonymust is.” Kérem - egyelőre kérem - ellenségeinket, hagy­ják abba visszataszító bajkeverésüket. Elégedje­nek meg azzal, hogy mindent haszonnal eladnak, hogy megakadályozzák a budapesti világkiállí­tást, hogy tönkretették a hazai cigányságot. Elég volt! ■ MAKOVECZ IMRE építész 4 Karadzic hosszú útja Hágába A máskor széthúzó, megbocsáthatatlan módon késlekedő nemzetközi közösség ezúttal időben l­épett: Radovan Karadzic kényszerű hágai utazá­­s félreérthetetlen jelzés országnak és világnak - pontosabban a titói Jugoszlávia mindmáig for­rongó utódállamainak­­, hogy nincs bocsánat, a népirtásért felelni kell. A múltat végképp eltörölni? Ha valaki sajnálatot érezne a csontsoványra fo­gyott, barátságos Télapó-szakállt növesztett egykori boszniai szerb vezér iránt, gondoljon Srebrenicára: a szeretteik­­ és a parancs hiányá­ban tétlenül szemlélődő holland békefenntartók­ - szeme láttára tarkón lőtt nyolcezer bosnyák fér­fira és kisfiúra vagy a szerb uralom jegyében le­gyilkolt többi muzulmánra. Ilyenkor az embernek önkéntelenül eszébe jut, hány jogi vagy legalább erkölcsi számonkérés ma­radt el a mögöttünk hagyott, nagyon rövid - lé­nyegében 1918-tól 1989-ig tartó - 20. században. Hogy egy ritkán emlegetett példával éljek: a má­sodik világháború alatt a brit légierő gépei Ausch­witz fölé szálltak, de nem dobták le bombáikat a gázkamrákra. Ezért éppúgy mindmáig nem felelt senki, mint azért, hogy a háború végén az angol­szász szövetségesek a nemzetközi jog előírásaival szemben kiadták Sztálinnak a Vörös Hadsereg fogságba esett tisztjeit és katonáit, sőt azokat az 1917 után emigrált - nem szovjet állampolgár - oroszokat is, akik brit vagy amerikai hadifogság­ba kerültek. Pedig Londonnak és Washingtonnak pontos értesülései voltak arról, hogy ezeket az em­bereket a biztos halálba küldik. Nagyszerb hatalmi álmok Az elmaradt számonkéréseknek sorát szaporítja a 20. században a nácizmus mellett a legtöbb áldo­zatot követelő államszocialista rendszer bűneinek tisztázása is. A Moszkvában ezzel a szándékkal megrendezett „második nürnbergi per” 1992-ben kutyakomédiába torkollt­­ és ezután Oroszország­ban éppúgy, mint az egész egykori szovjet érdek­szférában elmaradt a folytatás. Pedig a rendszer sokat szenvedett, megnyomorított áldozatai közül sokan ma is közöttünk élnek. Ezért jó jel, hogy Radovan Karadzic a hágai Nemzetközi Bíróság elé kerül. Úgy gondolom, hogy éppen időben, hiszen a többségében albánok lakta Koszovó február 17-én kikiáltott függetlensége alaposan felborzolta a kedélyeket a volt Jugoszláviában és az egyko­ri Szovjetunióban, utódállamainak önállóságra vágyó kisebbségei között. Sőt, az egykori szovjet érdekszféra szinte valamennyi utódállamában - aminek talán legfőbb oka ugyancsak az, hogy Hegyi-Karabahtól a Moldovai Köztársaságig és Romániától a Krím-félszigetig elmaradt a múlttal való szembenézés. Moszkvai reakció Kérdés, persze, hogyan hat Karadzic - és remélhe­tőleg hamarosan bűntársa, Mladic tábornok - fe­lelősségre vonása a titói Jugoszlávia utódállama­iban az elveszített dominancia visszaszerzéséről álmodó szerb közösségekre. Itt már kevesebb optimizmusra adnak okot a várható fejlemények. Koszovó február 17-én nem­zetközi segítséggel bejelentett elszakadása olaj volt a tűzre: naponta érkeznek hírek a múlt héten már önálló himnuszt és saját címert is elfogadó boszniai szerb közösség szakadár törekvéseiről. Ám Karadzic utódai a jelek szerint ebben nem­igen számíthatnak a nagy szövetséges, Moszkva hathatós támogatására. Ha az ember manapság megkérdezi az oroszokat, mi fűzi őket a szerbek­hez, a közös ortodox valláson kívül főleg Milica és Anasztázia (Sztana) montenegrói hercegnőről beszélnek, a két Romanov-feleségről, akik az első világháború előtt bevitték a végromlás okozójá­nak tekintett Raszputyint a cári udvarba. Az ortodoxia térítésre buzdító tanításából faka­dó expanzív céljaikat az oroszok ma nem annyira a marxizmus helyébe lépett vallásban élik meg, mint inkább a kőolaj- és földgázárrobbanás és a nyugati világ energetikai kiszolgáltatottsága nyo­mán támadt felsőbbrendűség-érzésben. Szerb hit­testvéreikkel ezért nemigen törődnek - azt azon­ban nem mulasztják el, hogy propagandacélokra használják az állandósult balkáni válság fejlemé­nyeit. Karadzic Hágába szállítása napján az orosz alsóház, az állami duma külügyi bizottságának közismerten „héja” elnöke, Mihail Margelov egye­nesen megkérdőjelezte a háborús bűnök meg- és elítélésére létrehozott hágai bíróság létjogosultsá­gát. Medvegyev elnök, Putyin miniszterelnök és a moszkvai külügyminisztérium ezzel szemben egyelőre hallgat: testvériség ide vagy oda, veszte­sekkel Oroszország nem azonosul, a GEREBEN ÁGNES történész SZÓRÓL SZÓRA Alamizsnát hitelbe SZALONTAY MIHÁLY újságíró „Lapunk értesülései szerint húsz-negyvenezer forint közötti összeget vehetnének fel a szociális kölcsön keretében a rászorulók. Már a múlt hét eleji cikkünkben jeleztük, hogy a Szociális és Mun­kaügyi Minisztériumban vizsgálják ezt a lehetősé­get, amellyel főként az uzsorakölcsönöket akarják visszaszorítani. Magyarországon mintegy 1,2-1,5 millió ember él mélyszegénységben.” (Magyar Hír­lap, mai szám) Ezen a héten vicces kedvében van a kormány. Először a kormányzati negyedről derült ki, hogy tulajdonképpen az évszázad üzlete volt, mert el­költöttünk rá tízmilliárdot­­ és egy momentán használhatatlan telket kaptunk cserébe. Most meg az uzsorakamattól akarjuk megóvni honfitársain­kat húsz-negyvenezer forintos államilag garantált kölcsönökkel. Mintha egy egyszeri húszezres ala­mizsnával meg lehetne oldani a mélyszegénység gondjait! Legfeljebb arra jó, hogy a legtájékozat­lanabb szavazórétegeknél bebiztosíthat néhány voksot, de akár fordítva is elsülhet. Ha egyszer adtak, miért nem adnak többször és miért nem na­gyobb összeget? - kérdezhetik a rászorulók. De szép is lenne, ha csak húszezer forintnyi tar­tozásuk lenne azoknak, akik az uzsorások marká­­ba kerültek és a havi százszázalékos kamatokkal a bűnözők egyre mélyebb nyomorba taszítják őket! A jelenséget nem ilyen­, felületi kezelésre sem al­kalmas osztogatással kellene megközelíteni, ha­nem a megoldás szándékával. Annak kulcsa pedig a világon sehol sem a rászorulóknak nyújtandó kedvezményes fogyasztási kölcsön, hanem olyan vállalkozási lehetőségek megteremtése, amelyek­kel a legszegényebbek elindulhatnak a nyomorból kivezető úton. A leszakadt magyar falvak lakói ebből a szempontból rosszabb helyzetben vannak, mint a harmadik világ nincstelenjei, mert az utób­biak mind egyformán szegények, s ott nincs egy áruval roskadásig telt bolt sem a közelben. Az uzsorakamat megjelenése ugyanakkor jól példázza a hatalom szociális „érzékenységét” is. Az uzsorások ugyanis csak ott arathatnak, ahol egy egész rétegnek nincs lehetősége arra, hogy a pénzintézetek ügyfele lehessen. Ehhez pedig nem alamizsnahitelek kellenek, hanem például ki kel­lene oktatni a legszegényebb rétegeket is a pénz kezelésének alapszabályaira. Ami nem egyszerű feladat egy olyan közegben, ahol már nemzedékek óta nem látták a családfőt munkába indulni. szalontay.mihaly@magyarhirlap.hu 0 SARKOSAN FOGALMAZVA Szentmihályi Szabó Péter A ferencvárosi bombapánikról jut eszembe, hogy jó negyven évvel ezelőtt az egyetemen is kötelező tárgy volt a légoltalmi ismeret, a lé­­gós előadó igazi elvtárs volt, alacsony IQ-val. Amikor feltettem a merész kérdést, hogy egy esetleges imperialista atomtámadás esetén honnan tudjuk, melyik óvóhelyre kell menni, az előadó szúrós tekintettel rám meredve las­san, tagoltan azt mondta: „Nyugodjon meg az elvtárs, atomtámadás esetén postán kap érte­sítést, melyik óvóhelyet veheti igénybe.” Senki nem mert röhögni, pedig a Magyar Posta akkor még gyorsabb volt. De hát senki sem hibátlan, a CNN a belgrádi tüntetést 2006-os magyar képekkel színesítette, még csodálkoz­tam is, mennyire hasonlít egymáshoz minden tüntetés. Persze Amerikából nézve minden európai főváros egy egzotikus koszfészek, s párizsi jeleneteket Budapesten forgatják a filmesek, mert olcsóbb és lepukkantabb, ami a történelmi filmekhez jól jön. A CNN olyan, mint Veres János pénzügyminiszter, aki egy sajtótájékoztatón azt mondta: „Amiről nincs ismeretem, az feltételezés.” Ez a mély értelmű bölcsesség vetekszik az egykori légószakem­­berével, minden diák használhatja a vizsgán, legfeljebb a tanár kissé meglepődik, majd páros lábbal kirúgja az illetőt.»

Next