Magyar Hírlap, 2008. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-01 / 179. szám
MAGYAR HÍRLAP 2008. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK_________________________________________________________________________________ _________________________________________________________________9 vezető szerkesztő: Várkonyi Balázs, e-mail: varkonyi.balazs@magyarhirlap.hu vélemény vita a hír szent, a vélemény szabad Turulmadár, a sugárzó nap Sajnos értem a magyarság ellenségeit. Látom cselekedeteik indokait. Úgy gondolják itt, és szerte a világon, hogy a Népszellemet ki kell pusztítani az emberek szívéből, hogy az a bizonyos „olvasztótégely” létrejöjjön, mely olyan emberutánzatokat termel, melyek többé nem ismerhetik fel a család, a nemzet fogalmait, akiknek mindegy, hol élnek. Olyan kezelhető alkalmazotti réteg kialakítása a cél, melynek tudatában a tévé, a számítógép virtuális valósága fontosabb, mint saját életének drámája, fontosabb, mint az a tény, hogy ki-ki életét égiek és földiek között egyszerre járva teljesítsen egy szabad és megismételhetetlen életutat. Árpád és Kurszán égi és földi fejedelmek e kettősséget hordozták és kiteljesítették. Nap és Hold kettőssége, a sugárzás és a tükörkép akaratunk és tudatunk kettősségét fejezi ki. A sugárzó nap, az akarat fénye a Turulmadár. A Budán felállított, sugárzó, a magyar évezredeket átható fénymadárhoz nem nyúlhat senki, mert jaj annak! Átkozott lesz örökre. Most pedig álljon itt egy idézet: „Megújulva és Magyarországot védelmezően tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyát Árpád fejedelem törzsének madara, a hit és küldetés népünk oltalmának szimbóluma” - mondta Göncz Árpád köztársasági elnök a tatabányai turulszobor újraavatásán, 1992. október 29-én. Még ugyanazon év decemberében, a Magyar Rádió műsorában egy kérdésre így válaszolt az államfő: „Egy ország nem irthatja ki a saját hagyományából az ősi mítoszait. A turul honfoglalás kori mondakörünk része, amelyről Anonymus beszél. Azért, mert a harmincas években volt egy Turul Szövetség, attól még a keleti népeknek a totemi állata lehetett ragadozó madár, a turul, a kerecsensólyomhoz közelálló ragadozó madár. Ez Nap-jelkép volt, leszármazási mítosz volt, ami az Árpád-háznak a Naptól való leszármazását bizonyította. Nem hiszem, hogy ma bárki köteles volna elhinni, hogy Emesét valóban teherbe ejtette egy madár, és még kevésbé azt, hogy az első Árpádot tojásból vették elő. Ugyanakkor viszont van olyan érzelmi tartaléka egy nemzet múltjának, hogy ezt nem kell megtagadni, még akkor sem, ha akár a jobboldal, akár a baloldal, akár a centrum vagy akárki más a maga politikai véleményére ezer esztendő alatt megpróbálta felhasználni, ítéljük akkor el Anonymust is.” Kérem - egyelőre kérem - ellenségeinket, hagyják abba visszataszító bajkeverésüket. Elégedjenek meg azzal, hogy mindent haszonnal eladnak, hogy megakadályozzák a budapesti világkiállítást, hogy tönkretették a hazai cigányságot. Elég volt! ■ MAKOVECZ IMRE építész 4 Karadzic hosszú útja Hágába A máskor széthúzó, megbocsáthatatlan módon késlekedő nemzetközi közösség ezúttal időben lépett: Radovan Karadzic kényszerű hágai utazás félreérthetetlen jelzés országnak és világnak - pontosabban a titói Jugoszlávia mindmáig forrongó utódállamainak, hogy nincs bocsánat, a népirtásért felelni kell. A múltat végképp eltörölni? Ha valaki sajnálatot érezne a csontsoványra fogyott, barátságos Télapó-szakállt növesztett egykori boszniai szerb vezér iránt, gondoljon Srebrenicára: a szeretteik és a parancs hiányában tétlenül szemlélődő holland békefenntartók - szeme láttára tarkón lőtt nyolcezer bosnyák férfira és kisfiúra vagy a szerb uralom jegyében legyilkolt többi muzulmánra. Ilyenkor az embernek önkéntelenül eszébe jut, hány jogi vagy legalább erkölcsi számonkérés maradt el a mögöttünk hagyott, nagyon rövid - lényegében 1918-tól 1989-ig tartó - 20. században. Hogy egy ritkán emlegetett példával éljek: a második világháború alatt a brit légierő gépei Auschwitz fölé szálltak, de nem dobták le bombáikat a gázkamrákra. Ezért éppúgy mindmáig nem felelt senki, mint azért, hogy a háború végén az angolszász szövetségesek a nemzetközi jog előírásaival szemben kiadták Sztálinnak a Vörös Hadsereg fogságba esett tisztjeit és katonáit, sőt azokat az 1917 után emigrált - nem szovjet állampolgár - oroszokat is, akik brit vagy amerikai hadifogságba kerültek. Pedig Londonnak és Washingtonnak pontos értesülései voltak arról, hogy ezeket az embereket a biztos halálba küldik. Nagyszerb hatalmi álmok Az elmaradt számonkéréseknek sorát szaporítja a 20. században a nácizmus mellett a legtöbb áldozatot követelő államszocialista rendszer bűneinek tisztázása is. A Moszkvában ezzel a szándékkal megrendezett „második nürnbergi per” 1992-ben kutyakomédiába torkollt és ezután Oroszországban éppúgy, mint az egész egykori szovjet érdekszférában elmaradt a folytatás. Pedig a rendszer sokat szenvedett, megnyomorított áldozatai közül sokan ma is közöttünk élnek. Ezért jó jel, hogy Radovan Karadzic a hágai Nemzetközi Bíróság elé kerül. Úgy gondolom, hogy éppen időben, hiszen a többségében albánok lakta Koszovó február 17-én kikiáltott függetlensége alaposan felborzolta a kedélyeket a volt Jugoszláviában és az egykori Szovjetunióban, utódállamainak önállóságra vágyó kisebbségei között. Sőt, az egykori szovjet érdekszféra szinte valamennyi utódállamában - aminek talán legfőbb oka ugyancsak az, hogy Hegyi-Karabahtól a Moldovai Köztársaságig és Romániától a Krím-félszigetig elmaradt a múlttal való szembenézés. Moszkvai reakció Kérdés, persze, hogyan hat Karadzic - és remélhetőleg hamarosan bűntársa, Mladic tábornok - felelősségre vonása a titói Jugoszlávia utódállamaiban az elveszített dominancia visszaszerzéséről álmodó szerb közösségekre. Itt már kevesebb optimizmusra adnak okot a várható fejlemények. Koszovó február 17-én nemzetközi segítséggel bejelentett elszakadása olaj volt a tűzre: naponta érkeznek hírek a múlt héten már önálló himnuszt és saját címert is elfogadó boszniai szerb közösség szakadár törekvéseiről. Ám Karadzic utódai a jelek szerint ebben nemigen számíthatnak a nagy szövetséges, Moszkva hathatós támogatására. Ha az ember manapság megkérdezi az oroszokat, mi fűzi őket a szerbekhez, a közös ortodox valláson kívül főleg Milica és Anasztázia (Sztana) montenegrói hercegnőről beszélnek, a két Romanov-feleségről, akik az első világháború előtt bevitték a végromlás okozójának tekintett Raszputyint a cári udvarba. Az ortodoxia térítésre buzdító tanításából fakadó expanzív céljaikat az oroszok ma nem annyira a marxizmus helyébe lépett vallásban élik meg, mint inkább a kőolaj- és földgázárrobbanás és a nyugati világ energetikai kiszolgáltatottsága nyomán támadt felsőbbrendűség-érzésben. Szerb hittestvéreikkel ezért nemigen törődnek - azt azonban nem mulasztják el, hogy propagandacélokra használják az állandósult balkáni válság fejleményeit. Karadzic Hágába szállítása napján az orosz alsóház, az állami duma külügyi bizottságának közismerten „héja” elnöke, Mihail Margelov egyenesen megkérdőjelezte a háborús bűnök meg- és elítélésére létrehozott hágai bíróság létjogosultságát. Medvegyev elnök, Putyin miniszterelnök és a moszkvai külügyminisztérium ezzel szemben egyelőre hallgat: testvériség ide vagy oda, vesztesekkel Oroszország nem azonosul, a GEREBEN ÁGNES történész SZÓRÓL SZÓRA Alamizsnát hitelbe SZALONTAY MIHÁLY újságíró „Lapunk értesülései szerint húsz-negyvenezer forint közötti összeget vehetnének fel a szociális kölcsön keretében a rászorulók. Már a múlt hét eleji cikkünkben jeleztük, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban vizsgálják ezt a lehetőséget, amellyel főként az uzsorakölcsönöket akarják visszaszorítani. Magyarországon mintegy 1,2-1,5 millió ember él mélyszegénységben.” (Magyar Hírlap, mai szám) Ezen a héten vicces kedvében van a kormány. Először a kormányzati negyedről derült ki, hogy tulajdonképpen az évszázad üzlete volt, mert elköltöttünk rá tízmilliárdot és egy momentán használhatatlan telket kaptunk cserébe. Most meg az uzsorakamattól akarjuk megóvni honfitársainkat húsz-negyvenezer forintos államilag garantált kölcsönökkel. Mintha egy egyszeri húszezres alamizsnával meg lehetne oldani a mélyszegénység gondjait! Legfeljebb arra jó, hogy a legtájékozatlanabb szavazórétegeknél bebiztosíthat néhány voksot, de akár fordítva is elsülhet. Ha egyszer adtak, miért nem adnak többször és miért nem nagyobb összeget? - kérdezhetik a rászorulók. De szép is lenne, ha csak húszezer forintnyi tartozásuk lenne azoknak, akik az uzsorások markába kerültek és a havi százszázalékos kamatokkal a bűnözők egyre mélyebb nyomorba taszítják őket! A jelenséget nem ilyen, felületi kezelésre sem alkalmas osztogatással kellene megközelíteni, hanem a megoldás szándékával. Annak kulcsa pedig a világon sehol sem a rászorulóknak nyújtandó kedvezményes fogyasztási kölcsön, hanem olyan vállalkozási lehetőségek megteremtése, amelyekkel a legszegényebbek elindulhatnak a nyomorból kivezető úton. A leszakadt magyar falvak lakói ebből a szempontból rosszabb helyzetben vannak, mint a harmadik világ nincstelenjei, mert az utóbbiak mind egyformán szegények, s ott nincs egy áruval roskadásig telt bolt sem a közelben. Az uzsorakamat megjelenése ugyanakkor jól példázza a hatalom szociális „érzékenységét” is. Az uzsorások ugyanis csak ott arathatnak, ahol egy egész rétegnek nincs lehetősége arra, hogy a pénzintézetek ügyfele lehessen. Ehhez pedig nem alamizsnahitelek kellenek, hanem például ki kellene oktatni a legszegényebb rétegeket is a pénz kezelésének alapszabályaira. Ami nem egyszerű feladat egy olyan közegben, ahol már nemzedékek óta nem látták a családfőt munkába indulni. szalontay.mihaly@magyarhirlap.hu 0 SARKOSAN FOGALMAZVA Szentmihályi Szabó Péter A ferencvárosi bombapánikról jut eszembe, hogy jó negyven évvel ezelőtt az egyetemen is kötelező tárgy volt a légoltalmi ismeret, a légós előadó igazi elvtárs volt, alacsony IQ-val. Amikor feltettem a merész kérdést, hogy egy esetleges imperialista atomtámadás esetén honnan tudjuk, melyik óvóhelyre kell menni, az előadó szúrós tekintettel rám meredve lassan, tagoltan azt mondta: „Nyugodjon meg az elvtárs, atomtámadás esetén postán kap értesítést, melyik óvóhelyet veheti igénybe.” Senki nem mert röhögni, pedig a Magyar Posta akkor még gyorsabb volt. De hát senki sem hibátlan, a CNN a belgrádi tüntetést 2006-os magyar képekkel színesítette, még csodálkoztam is, mennyire hasonlít egymáshoz minden tüntetés. Persze Amerikából nézve minden európai főváros egy egzotikus koszfészek, s párizsi jeleneteket Budapesten forgatják a filmesek, mert olcsóbb és lepukkantabb, ami a történelmi filmekhez jól jön. A CNN olyan, mint Veres János pénzügyminiszter, aki egy sajtótájékoztatón azt mondta: „Amiről nincs ismeretem, az feltételezés.” Ez a mély értelmű bölcsesség vetekszik az egykori légószakemberével, minden diák használhatja a vizsgán, legfeljebb a tanár kissé meglepődik, majd páros lábbal kirúgja az illetőt.»