Magyar Hírlap, 2009. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-02 / 1. szám

MAGYAR HÍRLAP­­ 2009. JANUÁR 2., PÉNTEK____________________________________________________________________________________________________________________3 MNtt. Az államfő a család erejére és az emberségre számít a válságban Bizonytalan év vár reánk Az év utolsó napján elmondott be­szédében Sólyom László köztársasági elnök a jövő nehézségeire, a válságra, a családi kapcsolatok jelentőségére és az emberséges viselkedés megtartá­sára hívta fel a figyelmet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök év végi köz­leményében az összefogást hangsú­lyozta. LÁNCZI RICHÁRD „Nagyon sajnálom, nem tehetem meg, hogy hagyományos újévi köszöntőt mondjak. Bizonytalan és válságos év előtt állunk. Nemcsak az a kérdés, hogy vészeljük át, hanem az is,, hogy mi lesz utána, milyen állapotban fo­gunk megérkezni a válság utáni na­pokba”- jelentette ki beszéde elején Sólyom László. Az államfő fontos szempontként említette a válság ér­zékelését, kiemelve, hogy félrevezető, ha az emberek csak azzal törődnének, ami közvetlenül érinti életüket. Hoz­zátette, hogy bár a napi hírek minden­kit hozzászoktattak a tragédiákhoz, csődökhöz, gazdasági válságokhoz, ám az elkövetkező nehéz időszak köz­vetlenül érint minket, hozzáállásunk jövőnket is meghatározza. „Vajon felrázta-e az egész tár­sadalmat, hogy néhány év alatt mintaországból sereghajtók lettünk? Csak ha az általános rossz hangulat, a városok, falvak és a szolgáltatá­sok leromlása, az erőszak terjedése, a mindennapi kapcsolatokat elöntő tü­relmetlenség és kíméletlenség, majd az elszegényedés átcsap egy határon, csak akkor fogunk majd arra gondol­ni, hogy ezek bizony nem véletlenek, hanem következményei valaminek?” - tette fel hazánk jövőjére vonatkozó kérdéseit Sólyom László. A köztársasági elnök kiemelte, min­denkinek ki kell alakítania a maga és a családja számára a felszínen maradás stratégiáját, ez viszont nem megy a régi módon, egyfelől a korábban folytatott gazdaságpolitika miatt, másfelől mert az országnak és az embereknek kime­rültek a tartalékaik. Sólyom László a család erejének jelentőségét is hangsú­lyozta mint az ember egyik legfonto­sabb bástyáját a nehéz időszakokban. Az államfő azt kérte, hogy aki teheti, nyújtson segítséget azoknak, akik vég­képp támasz nélkül maradtak. „Ne féljünk elővenni a meghitt, régi szavakat és tanácsokat, amelyeket mindenki megért! Ilyen a felelősség is. A takarékosság is elsősorban felelős­ség, hiszen a felelőtlen költekezés el­lentéte. De felelősek vagyunk nemcsak anyagi helyzetünkért, hanem ember­ségünk megőrzéséért is.” Az államfő kijelentette, éppen a ne­héz időkben szükséges, hogy legyünk öntudatosak, s felelős emberként uta­sítsuk vissza, ha akár gazdaságilag, akár politikailag ki akarnak használ­ni bennünket. Beszédét ezzel zárta: „A tisztesség hosszú távon megéri.” Gyurcsány Ferenc év végi közle­ményében szintén a válság veszélyei­ről és következményeinek kezeléséről beszélt. A miniszterelnök szerint a legfontosabb ilyen időszakokban az emberek és a politikai erők közötti ösz­­szefogás. „Ha képesek vagyunk felül­emelkedni a részérdekeken, a rövid távú kihívások leküzdésén túl meg­egyezésre juthatunk a hosszabb távú közös feladatokról is.” Mint mondta, ehhez elsősorban több belátásra és nagyobb felelősség­­vállalásra van szükség mindenki ré­széről. * Sólyom László azt kérte, aki teheti segítsen a támasz nélkülieknek fotó:sárközygyörgy „KRISZTUSNAK NÖVEKEDNIE KELL, NEKÜNK KISEBBNEK LENNI" - üzente Keresztelő János szavaival Bölcskei Gusztáv, a magyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnöke a Debrecenben tartott újévi istentiszteleten. A református püspök elmondta: a mai növekedés nem mehet tovább, ezért fel kell ismernünk határainkat. (mti) Az államfő formabontó, a kormányfő fakó volt beszédében Az év végi beszédeket elemezve Bo­ros Bánk Levente politológus sze­rint Gyurcsány Ferenc kormányfő közleménye semmi újdonságot nem hordozott, ám Sólyom László állam­fő beszéde az Európában megszokott formáktól eltért az idén. Boros Bánk Levente szerint a minisz­terelnök a szokásos kliséket alkalmaz­ta közleményében. „Gyurcsány Ferenc megszokottan az összefogást hangsú­lyozta, de ezt a kijelentést egy hitelét vesztett kormányfőnek, egy ettől a vezérgondolattól gyökeresen eltérő po­litikát folytató pártelnöknek már ke­vesen hiszik el” - mondta Boros Bánk Levente. A politológus hozzátette, a kor­mányfő már a múlt évi népszavazás előtt, az Új tulajdonosi program beje­lentésekor, legutóbb pedig a nemzeti csúcs, az új költségvetés és az új adó­törvény egyeztetésein is bebizonyítot­ta, nem kér mások véleményéből. Boros szerint Gyurcsány Ferenc mostani be­szédében is elmaszatolja kormánya és saját felelősségét, szándékosan elhall­gatja, hogy a világválság hatásai előtt, a korábbi rossz gazdaságpolitika miatt kialakult belgazdasági válságban már meggyengült az ország. „Sólyom László köztársasági elnök viszont eltért a megszokott normáktól, a hétköznapi emberek hangvételében mondta el gondolatait. Beszédének fó­kuszában a válság állt. A civil társada­lomhoz szólt, és az egyéni felelősséget hangsúlyozta” - mondta Boros Bánk Levente. Hozzátette, az államfő mostani meg­nyilatkozásában szögezte le, hogy gaz­dasági szinten is válság van. Korábban, a 2006-ban elhangzott őszödi beszéd, az ezt követő tüntetések, majd a rend­őrség brutális fellépése után Sólyom László megállapította, hogy morális válság alakult ki Magyarországon. Boros Bánk Levente szerint az ál­lamfő beszédében az emberekről úgy beszél, mintha függetlenek, nem tár­gyai, hanem alanyai lennének a törté­néseknek. „A köztársasági elnök ezzel, a de­mokratikus jogok erejét hangsúlyozza, ám a korábbi tapasztalatok szerint ezek a gyakorlatban legtöbbször nem fejte­nek ki kellő erőt az aktuálpolitika befo­lyásolására” - tette hozzá Boros Bánk Levente. LR MEGKÉRDEZTÜK Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke: - Mi a véleménye Gyurcsány Ferenc év végi közleményéről? - Az összefogást sürgeti társadalmi és politikai szinten. Ezzel csak az a probléma, hogy a gyakorlatban épp a kormányfő és pártja ment szembe teljes egészében ezzel a vezérgondolattal. A legutóbbi törvényjavas­latokat - a költségvetését, az adószabályo­zásét - megelőző időszakot is ez jellemezte. A kormányfő nemcsak a politikai, de a tár­sadalmi egyeztetést is rendre hanyagolja. Gyurcsány Ferencnél az egyeztetés annyit jelent, hogy kormánya és pártja javaslataira az érintettek rábólintanak. Amennyiben ezt valaki nem teszi meg, rögtön elszáll az arcá­ról az összefogás mosolya. - Mit jelentenek önnek Sólyom László gondolatai? - A köztársasági elnök felelős politikus­ként fogalmazta meg, amit az országban tapasztal és amit külföldön járva érzékel a hazánkról kialakított képpel kapcsolatban. Sólyom László őszintén beszélt a válságról, közölve, hogy ennek hatásai az egész hazai társadalmat érintik. Emellett az állampol­gárok erejét és az emberségesség megőrzé­­­sének jelentőségét emelte ki. - Mi a véleménye a jövőben várható vál­tozásokról? - A kormány a válságot úgy kommuni­kálja, hogy folyamatosan a megmentő sze­repében tetszeleg. A nehéz időszak tény­leges beköszöntével azonban munkájukat elvesztett százezreknek és bajba jutott csa­ládoknak kell majd választ adnia. A mostani elhúzódó sztrájkok már jelzik, a felelet még nyomokban sincs megfogalmazva. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője: - Hogyan értékeli a kormányfő és az állam­fő év végi üzenetét? - Gyurcsány Ferenc és Sólyom László a bajok és lehetőségek tükrében jellemezte a fennálló és a jövőben ránk váró időszakot. Mindkét megnyilatkozás összecsengő volt, arra mutattak rá, hogy a válság a korábban megszokott viselkedésünk helyett új maga­tartást követel mindannyiunktól.­­ Sokszor éri önöket az a kritika, hogy csak kommunikálják a válság megoldását, de nem tesznek érte.­­ A válság első hullámát sikerült kivéde­nünk. A nehezebb időszak most következik, amikor a munkahelyek elvesztése utáni gondokat és a családok nehéz helyzetét kell orvosolnunk. Mi nem kommunikációs győ­zelemre, hanem az állampolgárok és a gaz­daság védelmének kialakítására törekszünk. A kommunikáció helyett pedig a párbeszéd kifejezést használnám, amit a munkaválla­lókkal, a munkáltatókkal, a vállalkozókkal és a családokkal folytatunk a idén. LR Kiegyezés, de nem velük ÁLLÁSPONT Javaslom, holnaptól járjuk a vidéket, a falvakat, a kis- és nagy tele­püléseket, járjuk be az országunkat, kevesebbet utazzunk külföldre. Erre az elhatározásra jutottam év végén Gyulán, ahol néhány napot töltöttem. Meg kellett állapítanom, hogy a vidék él és élni akar. Mindezt a román határszélen, a Viharsarokban, egy olyan telepü­lésen éltem meg, amely akár Ausztria egyik kisvárosa is lehetne. Igaz, itt nincsenek hófödte csúcsok, sípályák, hütték, gasthofok, de van a Fehér-Körös, a várost átszelő élő csatorna, benne vadkacsák s halak, a folyócskát átívelő hidakkal, meleg vizes gyógyfürdő­komplexum és hangulatos kis kocsmák, vendéglők és egy százéves cukrászda. De nem is ez az érdekes, hanem az itt élő embereknek a magatartása, szemlélete, amit nem tudott kiirtani negyven év át­meneti szocializmusa és az elmúlt tizenkilenc év rendszerváltozási kudarcsorozata. Nem vizsgáltam a város politikai erőviszonyait, csatározásait, azt sem, hogy miért egy szocialista országgyűlési képviselő asz­­szony lett Gyula polgármestere. Azt sem vizsgáltam, hogy mekko­ra lehet a polgári erők, az ellenzék mozgásszabadsága, mert lehet, hogy a szólásszabadság kimerül azokban a Gyurcsányt bíráló cik­kekben, amelyek a kisgazdapárt területi székházának faliújságján találhatók. Azt viszont vizsgáltam, hogy mi lehet az az összetartó erő, mi lehet az az emberi minőség, ami a lepusztult (sajnos Romá­niában lévő) Nagyszalontához és az elszegényedő Sarkadhoz ké­pest kiemeli Gyulát a környező települések közül. Immár évek óta karácsonykor a város központjában,a Harruckern téren felépítik a betlehemi jászolt. Az idén is ezt tették. - Láss csu­dát! - szólalt meg mellettem egy asszony a férjéhez s gyerekeihez fordulva a lámpákkal feldíszített, kivilágított parkban késő este. - Itt van a jászol - magyarázta szinte magának -, Máriával, Józseffel, a kis Jézussal és a háromkirályokkal. Itt vannak az élő bárányok, békésen ropogtatják a szénát. - Majd hitetlenkedve kérdezte: - Nem lopják el az állatokat, a bölcsőből a kis Jézust! Ilyen ma létezik? Hát igen. Valamilyen okból a gyulaiak nem lopják el a látványt. Bár a Várfürdő szaunájában a helyi értelmiségiek klikkesedésről, a szocialista városvezetés érdek-összefonódásairól és a közvagyon elherdálásának eseteiről, a Gyulai Húskombinát széthordásáról, a nagy munkanélküliségről beszéltek, ettől azonban még az át­lagpolgárok becsületesek lehetnek - gondoltam én. Persze fejétől bűzlik a hal, mert ha kormányzati szinten évek óta az MSZP és az SZDSZ a nemzeti vagyon átjátszásával, a sok százmilliárd eurós kölcsön eltüntetésével foglalatoskodik, akkor mi várható el egyes vidéki hatalmaskodóktól? Ennek ellenére hinni kell az erkölcsös magatartás példamutató erejében. A valamikori megyeszékhely, Gyula erkölcsében, kispol­gári, pontos és kiszámítható életvitelében sokak számára követen­dő mintát adhatott. Lehetett tanulni például Apor Vilmos katolikus plébánostól, aki a legnehezebb időszakban, az ország darabokra hullásának kezdetétől - a Partium, Erdély, Kárpátalja, a Felvidék, Csallóköz, Bácska, a Bánság, a Drávaköz és Burgenland erősza­kos elszakításától - egészen 1941-ig vezette jó pásztorként nyáját. De lehetett emberi tartást is tanulni a mártírhalált halt Apor Vil­mostól, aki győri püspökké való kinevezése után, 1945-ben testé­vel állta útját a székesegyházába betörő szovjet katonáknak, akik a templomban menedéket kereső nőkre támadtak. Ezek a tények nem lehettek hatás nélkül az itt élőkre. Mint ahogy az sem, hogy miután Harruckern János György 1721-ben megkapta a császári háztól a gyulai uradalmat, folyamatosan fejlesztette. Gyönyörű barokk kastélyt épített, korszerű gyümölcs- és szőlőgazdálkodást hozott létre, ritka növényeket telepített, és gondot fordított a vad­állomány növelésére is. Bár a helybeliek aggódnak, hogy az átépí­tett Almásy-kastélyt és az iskolafelszámolási kényszer miatt tavaly kiürített százéves iskolaépületet is eladják aprópénzért a mai köz­élet kufárjai. Reménykedjünk, hátha 2009-re nem a kapzsiság, a mindenároni pénzszerzés, a nemzeti érdekek semmibe vétele győ­zedelmeskedik a döntéshozókban. Persze ebben reménykedni dőre­ség tőlem az új esztendőben. A boldoggá avatott Apor-féle emberek vagy a Harruckernek igazából nemcsak magyaroknak tartották magukat, de úgy is viselkedtek. Miért lehetetlen azt kívánni a vá­lasztók kegyelméből hatalomba kerülő balliberális oldaltól, hogy tudja, a hazát adó ország nem arra való, hogy kirámolják, minden értékétől megfosszák, lakóit a nélkülözésbe hajszolják. Erkel Ferenc jut eszembe, aki nem tartotta reménytelennek a helyzetet, amikor a gyulai Várfürdő egyik ősfájának lombjai alatt megírta a Bánk Bán zenéjét 1861-ben. Tiborc fájdalma, Tiborc panasza végül is áttörte az idegen, megdönthetetlennek vélt Habsburg-hatalom falát. S lett világosság, lett kiegyezés, lett szabadság. Igaz, ez nem egy ember műve volt. Magyarország jóakaratú polgárainak alkotása volt. Ma is, mint akkor, a jóakaratú polgárokkal kell kiegyezni. Csak így válhatunk újra szabadokká. STEFKA ISTVÁN BELFÖLD

Next