Magyar Hírlap, 2009. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-24 / 20. szám
12 —KÜLFÖLD/HÁTTÉR -1— ■ ■ - ,, / :i 11 mi£ ■ ^si ■+. -; Y- il A „fekete kutya” foglya Negyvennégy évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Winston Churchill, a világtörténelem egyik legismertebb politikusa. A 2002-ben a „legnagyobb britnek” megválasztott egykori miniszterelnökre katonaként, haditudósítóként, de íróként, festőként történészként is emlékezik az utókor. KRISTÁLY LEHEL A Christina csak éjszaka kelhetett át a Dardanellákon. Tulajdonosa, Arisztotelész Onasszisz görög milliárdos óvakodott attól, hogy a Gallipoli - félsziget közelsége kellemetlen emlékekkel zaklassa amúgy is súlyosan depressziós vendégét. A fedélzeten utazó, különleges figyelmességnek örvendő öregúr Winston Churchill volt, ekkoriban, a hatvanas években már búskomorságban élő egykori brit miniszterelnök. Szellemi és fizikai állapotának hanyatlását többek között a görög hajómágnás próbálta a némi megnyugvást hozó földközi-tengeri utakkal csillapítani. Mivel azonban Churchill egyike volt az 1915-ös, katasztrofális gallipoli partraszállás politikai és katonai kitervelőinek, a kudarcért főként őt tette felelőssé a brit ellenzék. Onasszisz ezért nemhiába volt különös tekintettel a tengerszoroson való áthaladásra. Szerencséjére csak a Dardanellák közelében kényszerült óvatoskodásra, a mindkét világháborút megjárt vendége sikereinek sorozata méltán feledteti Gallipoli emlékét, bár Churchill karrierje több mélypontot is megjárt. Sir Winston Leonard Spencer Churchill 1874. november 30-án született a híres arisztokrata családba, a Spencerek idősebb ágába. Gyenge iskolai teljesítményt felmutató, független és lázadó fiatal volt. Katonai karrierje a szigorú Harrow iskolában kezdődött, ahová büntetésből íratták be. Anyja ritkán látogatta, s apjával való kapcsolata is igen távoli volt. Elvégezte a katonai főiskolát, majd 1895 ben alhadnagyi rangot kapott, de - zsoldját kiegészítendő - haditudósításokat írt a londoni lapoknak. Az 1899-es oldhami kudarc után az 1900-as általános választásokon már sikerrel járt. A Konzervatív Párthoz csatlakozott, de 1904-ben átült a liberálisokhoz, s egy évvel később államtitkár lett, majd több tárca élére is kinevezték. Számos vereség után, az 1924-es általános választáson ismét függetlenként indult, de már konzervatív támogatással. Ezúttal sikerrel vette az akadályt, és Epping képviselőjeként ismét tagja lett a képviselőháznak. Ezt a tisztét élete végéig megőrizte, s 1925-ben hivatalosan is visszalépett a Konzervatív Pártba. Neville Chamberlain brit kormányfő a norvégiai hadműveletek kudarca miatt 1940-ben lemondani kényszerült, de konszenzussal megválasztott utódot szeretett volna. A három nagy párt vezetői ezért Churchill mellett döntöttek, így VI. György őt kérte fel az egységkormány megalakítására. Winston Churchill az európai gondolat korai támogatói közé tartozott. A Zürichi Egyetemen 1946-ban mondott híres beszédében az „Európai Egyesült Államok” és az „Európa Tanács” létrehozására szólított fel. Nagy Britannia helyét azonban sokkal inkább a Nemzetközösség és a birodalom államaival, valamint az Egyesült Államokkal fenntartott közösségben látta. A Munkáspárt 1951-es választási veresége után ismét Winston Churchill lett a miniszterelnök. Harmadik ciklusa az ország élén háborús miniszterelnöksége, majd 1945-ös, rövid ideig tartó ügyvezető kormányfősége után 1955-ös lemondásáig tartott. Súlyos agyvérzést szenvedett 1953 júniusában, de felépülése gyorsan megtörtént és teljes mértékű volt. Élete jelentős részében azonban depresszióval küzdött, amit „fekete kutyájának” nevezett. Híres szivaros volt, és szinte napi rendszerességgel ivott alkoholt. Egybehangzó vélemények szerint mégsem volt alkoholista. Utolsó évei búskomorságban teltek. Több kisebb agyvérzésen esett át, majd 1965. január 12-én újabb, nagyon súlyos agyvérzést kapott. Tizenkét nappal később, 1965. január 24-én, napra pontosan hetven évvel édesapja után hunyt el. ■ Winston Churchill fiával, Randolphfal és legidősebb unokájával, Winstonnal FOTÓ: MH Winston Churchill időálló gondolatai Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik. Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget. Bárki pártot válthat egyszer, de a visszatérés bizonyos leleményességet igényel. A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít. Bátorság kell, hogy kiállj beszélni, de ahhoz is, hogy leülj és hallgass. A politikusnak rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy megjósolja, mi fog történni holnap, a jövő héten, a jövő hónapban és jövőre, de utána képesnek kell lennie megmagyarázni, hogy mi miért nem történt meg. A nagy és a jó ritkán ugyanaz a személy. Mindig boldogan tanulok, de nem mindig szeretem, ha kioktatnak. Minden nagy dolog egyszerű, és majdnem mindent ki lehet fejezni egyszerű szavakkal: szabadság, igazság, becsület, kötelesség, könyörület és remény. Történelemcsináló brit hadvezér Egy Caesar, aki Cicero tehetségével volt megáldva FODOR GYÖRGY A huszadik század döntő pillanataiban vállalt és játszott sorsfordító szerepet Sir Winston Churchill, amikor a „szerencsétlen” Neville Chamberlain miniszterelnöktől átvette a hatalmat. Mi lett volna, ha nem ő, az akkor már 66 éves politikában és háborúkban jártas öreg oroszlán ül Nagy-Britannia miniszterelnöki székébe? Az ilyen jellegű kérdéseket látszólag mindenki elutasítja, de azért mindenki elgondolkodik rajtuk. Winston Churchill alighanem az az ember volt, aki képes éppen jókor és éppen a jó helyen lenni. Politikai múltja, fiatalkori kilengései, pártokat váltogató magatartása, független személyisége, nagy és súlyos hibái miatt inkább utálták, mintsem szerették. Amikor 1940. május 13 án új kormányfőként az alsóház elé lépett, akkor nem ő, hanem távozó utódja, a gyalázatos müncheni egyezményt korábban boldogan lengető Neville Chamberlain kapta a legnagyobb tapsot. S miután az ünneplés elült, Churchill prezentálta a képviselőknek - és Nagy-Britanniának - az akkori világ legerőteljesebb fegyverbe hívó felhívását Hitler ellen. „Csak azt mondhatom a Háznak, amit a kormány minisztereinek már elmondtam... nem ajánlhatok mást, mint vért, szénvédést, könnyeket és verítéket. (...) Kérdezik, mi a célunk. Egy szóval válaszolhatok: győzelem. Győzelem mindenáron; győzelem minden terror ellenében; győzelem, bármilyen hosszú és nehéz is legyen az oda vezetőt út, mert győzelem nélkül nincs túlélés.” Amikor pedig Nagy-Britannia 1940 őszén megnyerte a hitleri Németország elleni légi csatát, Churchill megint megtalálta azt a mondatot, amely minden brit érzéseit kifejezte: „...soha még ilyen sokkal nem tartoztak ennyire sokan ilyen keveseknek”. A britek ma is a „keveseknek” nevezik a brit légi hadviselés túlélőit. Churchill lett a Hitler ellenes európai háború mozgató ereje. Szövetkezett az ördöggel is - Sztálinnal -, vele is lejátszotta a politikai csatákat, átrajzolta a térképeket, miközben mélységesen tisztelte az orosz nép harckészségét és határtalan áldozatvállalását. Naponta megkínlódott Charles de Gaulle tábornokkal, a szabad franciák végtelenül érzékeny vezetőjével - de végül is mindketten nemzeti és az európai értékeket védték. Churchill is feltette magában a kérdést: mi lett volna, ha Franklin Delano Roosevelt nem nyeri el harmadik elnöki mandátumát. Churchill - a megelőző kor embere -, aki a 20. századot meg is írta műveiben, 1953-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Julius Caesarhoz, Marcus Aureliushoz, Napóleonhoz hasonlították, egy Caesarhoz, aki Cicero tehetségével van megáldva. Igen termékeny festő volt, több mint 750 képet (és két szobrot) alkotott. ■