Magyar Hírlap, 2010. február (43. évfolyam, 36-49. szám)
2010-02-18 / 41. szám
8 MAGYAR HÍRLAP A VIDÉK MAGYARORSZÁGA 2010. FEBRUÁR 18., CSÜTÖRTÖK „Aludtál-e már nádtető alatt, / láttad-e ott, hogy kel fel a nap? / Hallgattad-e a szélben hogy zsong a nád, / ha megérinti a virradat?” Fekete István kérdésére Szennyai József igennel felel, hisz 18 éves kora óta él együtt a náddal. A kérdésre igennel felel Páduai Miklós ábrahámhegyi nádazó is, akit nagyon érdekelt, hogy kell nádtetőt verni, de megfizetni nem tudta, ezért megtanulta a mesterséget. www.migyarhirlap.hu A természettel, a természetből GELLER RÓZSA-CRIBEK DÁNIEL „Volt egy kétszáz éves nádtetős pincém, s arra kellett nádat szedni. Ezzel kezdődött minden. Annak idején még kézzel végeztük ezt a munkát” - meséli Szennyai József várvölgyi gazdálkodó. Mielőtt belekezd a nádvágásba, beavat a település múltjába: az ötvenes és a hatvanas években egy tanárember adta a falunak a Várvölgy elnevezést a szemben álló Rezi és Tátika várról, eredetileg Zsidnek hívták a területet. Van egy gyönyörű templom, amely az 1100-as években épült, s Magyarország második legrégebbi működő harangja is itt található. „Télen mindig aratni kell a nádat, hogy megújuljon egy-egy terület - magyarázza vendéglátónk a majd negyvenéves traktorból átépített nádaratón állva. - Ez az idő alkalmas ugyan a nádvágásra, de egy kicsit azért lehetne hidegebb. Ha nem lett volna hó, akkor talán még fagyosabb lenne a talaj, s könnyebben haladnánk. De nem panaszkodok, így is tudjuk tartani a rendes ütemtervet. ” A nádaratás felelősségteljes munka, hisz a nádvágók egy rossz, felelőtlen döntés következtében súlyos károkat okozhatnak a környezetben. „Ügyelünk rá, hogy a megfelelő időben és a megfelelő körülmények között arassuk le a nádat. Figyelünk arra, hogy ha a jégvíz átmeneti állapot van, akkor ne menjünk be jeget töretni a géppel, hisz az pusztítja a környezetet, tönkreteheti a nádat. A jégtöréssel ugyanis kipusztíthatjuk a gyökerét. A nád csövecskéinek, szálacskáinak muszáj a víz felett lenniük. Ha emiatt víz alá kerülnek, a nád gyökere nem kap levegőt, és akkor a nádat örök életre el lehet felejteni. Helyébe lép a gyékény mint uralkodó növény, s ha egyszer fölveri magát egy területen, utána a nád már nem tud visszatelepülni, mert a gyékény az erősebb” - mondja, miközben halad a géppel. „Nekünk lényeges a terület védelme, hogy odafigyeljünk a környezetünkre, hisz a természettel együtt, a természetből élünk. Fontos feladatot látunk el ezzel, mert a terület karbantartását is elvégezzük, miközben hasznot is húzunk belőle azzal, hogy a nádat learatjuk” - meséli. A terület, hol Szennyai József éppen munkáját végzi, nem mindig volt náddal fedett. A negyvenes, ötvenes években ezen a helyen még intenzív kiskerti mezőgazdasági művelés folyt. A helyi parasztemberek itt termelték meg maguknak a zöldséget, a gyümölcsöt. „Az emberek később nem használták a kiskerteket, s a nád elhódította a területet. A természet ugyanis mindig visszahódít mindent, ami az övé. Elvégre még korábban ez láprét volt, a jégkorszakból maradt vissza. Még ma is találunk lápréti növényeket, ilyen például a szibériai nőszirom. Téli időben ezeket sem veszélyeztetjük a munkánkkal” - mondja Szennyai József. Szerinte a területen nyáron is áll a víz, mert a területen források törnek fel. A paraszti világban itt kendertermeléssel is foglalkoztak, s a kendert a két-három méter mély tavakban áztatták. Lassan húsz éve vágják itt a nádat, így megtapasztalták, hol vannak ezek a mélyedések. Munka persze nemcsak télen van: ahogy kitavaszodik, elkezdik tisztítani, osztályozni, kévébe kötni a nádat, ami aztán megy a tetőkre. „Kezdetben én is kézzel vágtam, hosszú nyelű sarlót használva. Ez elég sokáig tartott. Már 15 éve vágom a nádat. Régóta érdekelt, hogyan kell nádat verni, aztán egyszer elhatároztam, készítek magamnak egy ilyen tetőt. Megfizetni nem tudtam volna, így megtanultam, s azóta ez a tudás rajtam maradt, mint szamáron a fül” - meséli nevetve a beszélgetésbe bekapcsolódó Páduai Miklós ábrahámhegyi nádazó, miközben egyre nő a levágott nád mennyisége, s csökken a szélben hajlongó nádas területe. Hogy tűzveszélyes-e a házat náddal borítani, arra így felel: „Nem veszélyesebb, mint a ház környéke általában. Régen azért volt ez sokkal nagyobb probléma, mert a háztetők nagy része nád vagy zsúp volt, és ha egy tető kigyulladt, akkor szinte az egész falu leégett. Manapság ez a veszély nem áll fenn, mert nincsenek olyan sűrűn nádtetők, illetve vannak már olyan anyagok, amivel le lehet permetezni a nádat tűz ellen. Tehát ettől nem kell félni. De nem kell már félni a legtöbb kártevőtől sem, hisz a bogarak, a nyestek ellen már léteznek védekezőanyagok” - teszi hozzá a szakember. Sok nádtetőt vert már? - kérdezzük, amire bőszen bólogatva igennel felel. Régen szinte az összes ház vagy zsúpfedeles volt, vagy nádfedeles, de ahogy jött a cserép, az került inkább előtérbe. Szerinte a Balaton-felvidéken szerencsére még mindig gyakori és keresett a nádfedél, a meglevő tetőket is javíttatni kell, és nagyon sok újat is csináltatnak az emberek. „Úgyhogy megrendelés az van bőven” - teszi hozzá, majd visszatér munkájához, hogy a természettel együtt és a természetből élhessen. ■ Ügyelnek rá, hogy a megfelelő időben és körülmények között arassák le a nádat (A kép illusztráció) A nádaratás felelősségteljes munka, hiszen egy rossz döntés miatt súlyos károkat okozhatnak a környezetben A SZERZŐ FELVÉTELE FOTÓ: MTI/OLÁH TIBOR Az utóbbi évtized legnehezebb nádaratása Az utóbbi évtized legnehezebb nádaratása az idei. A kedvezőtlen jégviszonyok miatt a levágásra tervezett 320 hektár nádból alig több mint 110 hektárt sikerült betakarítani - mondja Falusi Ferenc tőfelügyelő. A nagymennyiségű hó miatt még a szokottnál is vékonyabb rétegben fagyott be a nádasoknál a tó, a néhány centiméternyi jéghártya pedig nem bírja el a nádvágó gépeket, sőt előfordul, hogy a betakarítást végzők alatt is beszakad. Emiatt inkább csak a partok mentén dolgoztak a gépek és a nádvágók. Az idén 17 vállalkozó szerződött haszonnádra, illetve környezetvédelmi nádvágásra. A learatott nádra nagy a kereslet, a tó környékén ugyanis egyre több hétvégi és családi házat fedik be a télen jól szigetelő, nyáron az épületet hűvösen tartó kévékkel. A környezetvédelmi előírások szerint február 15-ig dolgozhatnak a tavon a nádvágók, mivel akkor kezdik a fészekrakást a nádasokban tanyázó, legkorábban költő madarak. (MTI)