Magyar Hírlap, 2010. szeptember (43. évfolyam, 216-228. szám)
2010-09-16 / 216. szám
www.magyarhirlap.hu Pokorni Zoltán: Követendő Széchenyi István példája Széchenyi István ifjúkora óta nem változott az alapvető dilemma: le vagyunk maradva a centrumtól, és utol kellene érnünk azt - mondta tegnap Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke a Széchenyi-emlékév zárórendezvényén Sopronban. Szerinte most ugyanúgy, ahogy Széchenyi István idejében a gazdasági, politikai kereteket gyorsan meg lehet változtatni, míg azok alapjaiban sokkal lassabban lehet változást elérni. Nem egyszerűen másolni kell a máshol bevált modelleket, hanem olyan megoldást kell találni, amely szervesen beépül a társadalomba. Széchenyi István példája jól mutatja, hogy nincs olyan rossz helyzet, amelyben ne volna érdemes célokat kitűzni. (MTI) FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA Tarlós István jelképeket változtatna ZSIDAI PÉTER Győzelme esetén felülvizsgáltatja, a fővárosiakkal véleményezteti és megváltoztatja Budapest jelképeit a Fidesz KDNP főpolgármester-jelöltje. Tarlós István legfontosabbnak azt tartja, hogy Budapest végre vállalja identitását. Nekem is nagyon tetszik a Dunán átívelő gyalogoshíd ötlete, a tervezéséhez biztosan hozzálátunk, de a megvalósítása nem élvez elsőbbséget a következő ciklusban - mondta a Magyar Hírlap kérdésére Tarlós István. A Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje erről az Új Társadalom Szalon - Budapest Imázs Konferencia utáni sajtótájékoztatón beszélt. A politikus azt is elmondta lapunknak, hogy a főváros jelképei között a címert is megvizsgáltatják szakemberekkel, és a tévedés kizárásával változtatnak rajta. Hasonlóképpen módosulhat Budapest jelenleg pirossárga-kék trikolórjának színösszetétele. Az új szimbólumok variációiról megkérdezik majd a budapestieket, s ezt követően módosítanak. A konferenciát szervező Ughy Attila (Fidesz), a főváros városüzemeltetési bizottságának elnöke a külföldi előadók benyomásait összegezte. Mint aláhúzta, hiába tartja magát fürdővárosnak Budapest, ha tizenkét létesítménye nyugat-európai mércével a közepes kategóriának éppen megfelel. Hiányolták az idegenforgalmi szakemberek a turistákat eligazító táblákat és az érték-ár arányos szolgáltatásokat. Hangsúlyozta, húsz évvel ezelőtt sokkal nagyobb lehetőségek előtt állt a főváros, mint amennyit beváltott belőlük, ezért is maradt le jelentősen a régió nagyvárosai mögött. Az új városarculathoz első lépésként meg kell húzni a vonalat Nagy-Budapest és a hozzá tartozó régió köré, majd ki kell gondolni, mit tart magáról a főváros, mit akar megjeleníteni. A tartalom lesz az elsődleges, csak ezt követi majd ennek a kommunikációja. Tarlós beszélt arról is, hogy semmilyen csúcstechnológia alkalmazásának nem lesznek ellenségei, ha azzal Budapest kultúráját, működését, arculatát előremozdítják. Legfontosabbnak azt nevezte, hogy a főváros is merje végre vállalni saját identitását, ahogy ezt az európai nagyvárosok is teszik. Összességben úgy fogalmazott: nagyon nagy a főváros deficitje e vonatkozásban is, így mindenképpen változtatni kell az irányon. A toronyházak létesítésével kapcsolatban kijelentette, új rendezési terv keretében jelölik majd ki azokat a helyszíneket, ahová ezeket fel lehet majd húzni, s közéjük sorolta az Árpád híd pesti hídfőjét és a Nemzeti Színház környékét is. A szakemberek a Flórián teret is javasolják, amit ő nem támogat. Ughy Attila megjegyezte, minőségi toronyházak építése akkor vetődhet fel, ha a bérleti díjak négyzetméterenként elérik a 25-35 eurós sávot. Kérdésre válaszolva Tarlós István egy, maximum két hónapban jelölte meg azt az időtartamot, amely október 3. után szükséges ahhoz, hogy felmérjék, mekkora kormányzati támogatásra van szüksége Budapestnek. ■ Tarlós István: Budapest merje végre vállalni saját identitását FOTÓ: LEEB ÁDÁM ATKÁRI JÁNOS volt főpolgármester-helyettes: Nem döntéshozói funkcióra készülök Tarlós István mellett, kifejezetten tanácsadói pozíciót vállalnék, megőrizve függetlenségemet, nyugdíjas szakértői státuszomat a Pénzügykutató Zrt.-nél. Hangsúlyozom, nem egy pártnak, hanem intézménynek, a főpolgármesternek, illetve a Főpolgármesteri Hivatalnak adnék tanácsokat. Nem fogok változtatni azon a felfogásomon sem, hogy a véleményemet kertelés nélkül közlöm: tőlem eddig is mindenki ugyanazt hallotta ugyanabban a kérdésben, ha kikérte a tanácsom. Tarlós Istvánnal az elmúlt években is több tucatszor cseréltünk véleményt, nyilván tanácsadóként szorosabb lesz az együttműködésünk. A megbízásom, gondolom, érinti majd a költségvetés tervezését, formai és tartalmi szempontokból is. ■ KÖVÉR LÁSZLÓ: A KORMÁNYZAT ÉS A TELEPÜLÉSEK EGYMÁS TÁMASZAIVÁ VÁLHATNAK Jelentős károkat okozó szocialisták CSÓKÁS ADRIENN „A helyi problémák megoldásában akkor tud hatékony segítséget nyújtani a kormányzat, ha a települések élén nem politikai ellenfelek, hanem szövetségesek állnak, akikkel közös az értékrendünk, akikkel egy nyelvet beszélünk” - hangsúlyozta tegnap Dorogon Kövér László, az Országgyűlés fideszes elnöke. A politikus Merényi Tamás polgármesterjelölt vendégeként tartott előadást. Mint mondta, az ország jobb jövőjén való munkálkodás közös felelősségünk, hiszen egyik település sem önálló városállam, amely fallal van körülvéve. Kövér László kiemelte, a változás, amely áprilisban elkezdődött nem állhat meg a falvak, városok határában. „Ha az egymással és a kormánynyal szövetséges önkormányzatok támaszként mögöttünk állnak, mi is sokkal könnyebben tudjuk segíteni őket” - fejtette ki a politikus. Mint mondta, ha igaz, hogy Gyurcsányék történelmünk legsúlyosabb válságába juttatták az országot, ha igaz, hogy nincs olyan szegmens, amit ne tettek volna tönkre, akkor, akik eddig nevüket adták az országos politikához, nemcsak saját tetteikkel, de azzal is kötelesek elszámolni, hogy közösséget vállaltak az ország bukott vezetőivel. Azzal folytatta, hogy a szocialisták gazdasági, pénzügyi csődközeli állapotot, rekordnagyságú munkanélküliséget, hatalmas államadósságot, összességében működésképtelen államot hagytak az új Orbán-kormányra. Úgy vélekedett, emellett jelentős károkat okoztak az emberek mentalitásában, mert ma nem az a rendszerhiba, ha valaki lop, hanem ha nem viszi el, ami a keze ügyébe kerül. Hozzáfűzte, ebből a helyzetből kell visszarántani az országot. ■ Kövér László FOTÓ: LEÉB ÁDÁM 2010. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Kés a szívbe Akik ott voltak, azt mondják, hogy Marian Cozma gyilkosai nevetgélve érkeztek a minapi tárgyalásra. Szándékosan írtam gyilkosokat: a törvény betűjét szigorúan értelmezve nyilvánvalóan csak egy ember fogta a kést, de erkölcsileg a banda összes tagja elmarasztalható. Szóval, jót nevetgélt, és jót hazudozott Raffael, meg a többi bodzaszedő. A rokonaik pedig ott vicsorogtak a tárgyaláson a hátuk mögött, jelenlétükkel megfenyegették a tanúkat és az újságírókat - mintha az állatias mészárlásért ők lennének a felelősek. Mintha a tanúknak és az újságíróknak, nem pedig nekik, a gyilkos csorda valamennyi tagjának kellene hátralévő életüket börtönben tölteniük. Mintha nekünk, a normális embereknek kellene alkalmazkodnunk az ő erő-magnoni normáikhoz, és mintha ők, a hármas IQ-jukkal szabnának törvényt, ízlést, stílust ebben az országban. Mindeközben a gyilkos kés tovább lendült, és szíven szúrta az ecuadori-új zélandi triatlonistát, akinek minden bűne az volt, hogy egy éjszakai pillangóval vitatkozott, akinek a stricije valahol ott lapult a közelben. Egy kis perpatvarért a Homo sapiensek még nem ölik meg a másikat - de ezek csak látszólag Homo sapiensek, valójában késsel az övben közöttünk bóklászó főemlősök. Emberszámba azért nem vehetjük őket, mert önmagukat rekesztik ki az emberek közül, érvek helyett gyilkolnak, és nem parancsra teszik, hanem késsel, örömmel. Talán nem pontosan értjük a bűnözés lélektanát. A gyilkos soha nem valamiféle túlkapásból szúrja le áldozatát, hanem azért, mert uralkodni akar felette. Kéjeleg abban az érzésben, hogy a pillanat tört része alatt a legszentebb ügyről, életről és halálról dönthet. És a lényeg maga az aktus: a gyilkosság ténye. Ez a Raffael félék narkotikuma. Miután az efféle gyilkos élete a gyermekkorától kezdve a szúrás pillanatáig pokol a gyilkosság aktusával bosszút áll mindenkin és mindenen. De legfőképpen aktuális áldozatát gyűlöli: irigyli magasságát, sportos kinézetét, vélelmezett vagyonát, sikerét a nőknél, vagyis gyűlöli mindenestől, mert zsugorított agya annyit azért pontosan észlel, hogy Marian Cozma és a triatlonista Homo sapiens, ő pedig csak koros félreértés a teremtés történetében. Ez a típus tehát öl, és ölni is fog a világ végezetéig, és ezt megakadályozni nem lehet, mert ahogyan a bolha sem szökik az égig, a söpredék sem tér jó útra csak úgy magától. Büntetni viszont szükséges, hogy a többi főemlős is érezze a törvény erejét. Egyáltalán nem mindegy, hogy a törvényt hogyan értelmezzük, és módosítjuk, ha kell. Mert a társadalom csak akkor társadalom, ha a normális többségnek biztosítja az élethez való jogot. A halálbüntetés ellenzői vagy a kis büntetési tételek pártolói rendszerint két érvet támasztanak. Az egyik a nevelés intézményébe vetett hit, hogy tudniillik a börtönben majd szépen embert faragnak a gettólakó gyilkosból. Erre a cáfolat maga a szikár tény: hazánkban hatvan-hetven százalékos a visszaesők aránya, a liberális jogfilozófia tehát egy cseppet hidegen hagyja a bűnözők kétharmadát. Arról nem is beszélve, hogy a börtönök évtizedek óta inkább továbbképző táborok, kevés kivétellel, nevelésre tökéletesen alkalmatlan intézmények. A jogvédők gyakran beszélnek az emberi méltóságról is, mondván, hogy még a legelvetemültebbek is megérdemlik az egyéni kíméletet. Nem írhatok, nem mondhatok erre mást, mint amit az emberré válás legelső pillanatától kezdve ősi tapasztalatként őrzünk és továbbörökítünk: ha az én szeretteimre sújt le a bűnözés, ha az én gyermekem, anyám, feleségem életét veszélyezteti egy utolsó söpredék, annak az Isten irgalmazzon. Akkor nincs liberális jogfilozófia, és nincs megbocsátás. Akkor a fennkölt jogelvek érvénytelenek, és az ember - ideális esetben a törvény képviselőivel - maga billenti helyre az eltérített igazságot. Ezt gondoljuk végig, amikor a gyilkos kés felbukkan a hírekben. Hogy az a kés holnap a mi szemünk előtt is táncolhat. És akkor, ugye, letöltendő életfogytiglant kívánunk a gyilkos bűnözőnek, nem pedig tízéves pihenést. Ne várjuk meg, amíg ránk kerül a sor... És a törvény emberei segítsenek bennünket, az állam polgárait ebben a küzdelemben. ■ SZENTESI ZÖLDI LÁSZLÓ szentesi.zoldi.laszloumagyarhirlap.hu