Magyar Hírlap, 2010. szeptember (43. évfolyam, 216-228. szám)

2010-09-16 / 216. szám

www.magyarhirlap.hu Pokorni Zoltán: Követendő Széchenyi István példája Széchenyi István ifjúkora óta nem változott az alapvető dilemma: le vagyunk maradva a centrumtól, és utol kellene érnünk azt - mondta tegnap Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnö­ke a Széchenyi-emlékév zárórendezvényén Sopronban. Szerinte most ugyanúgy, ahogy Széchenyi István idejében a gazdasági, politikai kereteket gyorsan meg lehet változtatni, míg azok alapjaiban sokkal lassab­ban lehet változást elérni. Nem egyszerűen másolni kell a máshol bevált modelleket, hanem olyan megol­dást kell találni, amely szervesen beépül a társadalomba. Széchenyi István példája jól mutatja, hogy nincs olyan rossz helyzet, amelyben ne volna érdemes célokat kitűzni. (MTI) FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA Tarlós István jelképeket változtatna ZSIDAI PÉTER Győzelme esetén felülvizsgáltat­ja, a fővárosiakkal véleményezteti és megváltoztatja Budapest jelképeit a Fidesz KDNP főpolgármester-jelölt­je. Tarlós István legfontosabbnak azt tartja, hogy Budapest végre vállalja identitását. Nekem is nagyon tetszik a Dunán át­ívelő gyalogoshíd ötlete, a tervezésé­hez biztosan hozzálátunk, de a meg­valósítása nem élvez elsőbbséget a következő ciklusban - mondta a Ma­gyar Hírlap kérdésére Tarlós István. A Fidesz-KDNP főpolgármester-je­löltje erről az Új Társadalom Szalon - Budapest Imázs Konferencia utáni sajtótájékoztatón beszélt. A politikus azt is elmondta lapunk­nak, hogy a főváros jelképei között a címert is megvizsgáltatják szakem­berekkel, és a tévedés kizárásával változtatnak rajta. Hasonlóképpen módosulhat Budapest jelenleg piros­­sárga-kék trikolórjának színösszeté­tele. Az új szimbólumok variációiról megkérdezik majd a budapestieket, s ezt követően módosítanak. A konferenciát szervező Ughy At­tila (Fidesz), a főváros városüzemel­tetési bizottságának elnöke a külföl­di előadók benyomásait összegezte. Mint aláhúzta, hiába tartja magát fürdővárosnak Budapest, ha tizenkét létesítménye nyugat-európai mér­cével a közepes kategóriának éppen megfelel. Hiányolták az idegenfor­galmi szakemberek a turistákat el­igazító táblákat és az érték-ár ará­nyos szolgáltatásokat. Hangsúlyozta, húsz évvel ezelőtt sokkal nagyobb lehetőségek előtt állt a főváros, mint amennyit beváltott belőlük, ezért is maradt le jelentősen a régió nagyvá­rosai mögött. Az új városarculathoz első lépésként meg kell húzni a vona­lat Nagy-Budapest és a hozzá tarto­zó régió köré, majd ki kell gondolni, mit tart magáról a főváros, mit akar megjeleníteni. A tartalom lesz az el­sődleges, csak ezt követi majd ennek a kommunikációja. Tarlós beszélt arról is, hogy sem­milyen csúcstechnológia alkalmazá­sának nem lesznek ellenségei, ha az­zal Budapest kultúráját, működését, arculatát előremozdítják. Legfonto­sabbnak azt nevezte, hogy a főváros is merje végre vállalni saját identi­tását, ahogy ezt az európai nagyvá­rosok is teszik. Összességben úgy fogalmazott: nagyon nagy a fővá­ros deficitje e vonatkozásban is, így mindenképpen változtatni kell az irányon. A toronyházak létesítésével kap­csolatban kijelentette, új rendezési terv keretében jelölik majd ki azokat a helyszíneket, ahová ezeket fel lehet majd húzni, s közéjük sorolta az Árpád híd pesti hídfőjét és a Nemzeti Színház környékét is. A szakemberek a Flórián teret is javasolják, amit ő nem támo­gat. Ughy Attila megjegyezte, minősé­gi toronyházak építése akkor vetődhet fel, ha a bérleti díjak négyzetméteren­ként elérik a 25-35 eurós sávot. Kérdésre válaszolva Tarlós Ist­ván egy, maximum két hónap­ban jelölte meg azt az időtartamot, amely október 3. után szükséges ah­hoz, hogy felmérjék, mekkora kor­mányzati támogatásra van szüksége Budapestnek. ■ Tarlós István: Budapest merje végre vállalni saját identitását FOTÓ: LEEB ÁDÁM ATKÁRI JÁNOS volt főpolgármester-helyettes: Nem döntéshozói funkcióra készülök­­ Tarlós István mellett, kifejezetten tanácsadói pozíciót vállalnék, megőrizve függetlenségemet, nyugdíjas szakértői státuszomat­­ a Pénzügykutató Zrt.-nél. Hangsúlyozom, nem egy pártnak, ha­nem intézménynek, a főpolgármesternek, illetve a Főpolgár­mesteri Hivatalnak adnék tanácsokat. Nem fogok változtatni azon a felfogásomon sem, hogy a véleményemet kertelés nélkül közlöm: tőlem ed­dig is mindenki ugyanazt hallotta ugyanabban a kérdésben, ha kikérte a tanácsom. Tarlós Istvánnal az elmúlt években is több tucatszor cseréltünk véleményt, nyilván tanácsadóként szorosabb lesz az együttműködésünk. A megbízásom, gondolom, érinti majd a költségvetés tervezését, formai és tartalmi szempontokból is. ■ KÖVÉR LÁSZLÓ: A KORMÁNYZAT ÉS A TELEPÜLÉSEK EGYMÁS TÁMASZAIVÁ VÁLHATNAK Jelentős károkat okozó szocialisták CSÓKÁS ADRIENN „A helyi problémák megoldásában akkor tud hatékony segítséget nyúj­tani a kormányzat, ha a települések élén nem politikai ellenfelek, hanem szövetségesek állnak, akikkel közös az értékrendünk, akikkel egy nyelvet beszélünk” - hangsúlyozta tegnap Dorogon Kövér László, az Országgyű­lés fideszes elnöke. A politikus Meré­nyi Tamás polgármesterjelölt vendé­geként tartott előadást. Mint mondta, az ország jobb jövőjén való munkál­kodás közös felelősségünk, hiszen egyik település sem önálló városál­lam, amely fallal van körülvéve. Kö­vér László kiemelte, a változás, amely áprilisban elkezdődött nem állhat meg a falvak, városok határában. „Ha az egymással és a kormány­nyal szövetséges önkormányzatok támaszként mögöttünk állnak, mi is sokkal könnyebben tudjuk segíte­ni őket” - fejtette ki a politikus. Mint mondta, ha igaz, hogy Gyurcsányék történelmünk legsúlyosabb válságá­ba juttatták az országot, ha igaz, hogy nincs olyan szegmens, amit ne tet­tek volna tönkre, akkor, akik eddig nevüket adták az országos politiká­hoz, nemcsak saját tetteikkel, de az­zal is kötelesek elszámolni, hogy kö­zösséget vállaltak az ország bukott vezetőivel. Azzal folytatta, hogy a szocialis­ták gazdasági, pénzügyi csődközeli állapotot, rekordnagyságú munka­­nélküliséget, hatalmas államadóssá­got, összességében működésképtelen államot hagytak az új Orbán-kor­­mányra. Úgy vélekedett, emellett je­lentős károkat okoztak az emberek mentalitásában, mert ma nem az a rendszerhiba, ha valaki lop, hanem ha nem viszi el, ami a keze ügyébe ke­rül. Hozzáfűzte, ebből a helyzetből kell visszarántani az országot. ■ Kövér László FOTÓ: LEÉB ÁDÁM 2010. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Kés a szívbe Akik ott voltak, azt mondják, hogy Marian Cozma gyilkosai nevetgél­ve érkeztek a minapi tárgyalásra. Szándékosan írtam gyilkosokat: a törvény betűjét szigorúan értelmezve nyilvánvalóan csak egy ember fogta a kést, de erkölcsileg a banda összes tagja elmarasztalható. Szóval, jót nevetgélt, és jót hazudozott Raffael, meg a többi bodza­szedő. A rokonaik pedig ott vicsorogtak a tárgyaláson a hátuk mögött, jelenlétükkel megfenyegették a tanúkat és az újságírókat - mintha az állatias mészárlásért ők lennének a felelősek. Mintha a tanúknak és az újságíróknak, nem pedig nekik, a gyilkos csorda valamennyi tagjá­nak kellene hátralévő életüket börtönben tölteniük. Mintha nekünk, a normális embereknek kellene alkalmazkodnunk az ő erő-magnoni normáikhoz, és mintha ők, a hármas IQ-jukkal szabnának törvényt, ízlést, stílust ebben az országban. Mindeközben a gyilkos kés tovább lendült, és szíven szúrta az ecuadori-új zélandi triatlonistát, akinek minden bűne az volt, hogy egy éjszakai pillangóval vitatkozott, akinek a stricije valahol ott lapult a közelben. Egy kis perpatvarért a Homo sapiensek még nem ölik meg a másikat - de ezek csak látszólag Homo sapiensek, valójában kés­sel az övben közöttünk bóklászó főemlősök. Emberszámba azért nem vehetjük őket, mert önmagukat rekesztik ki az emberek közül, érvek helyett gyilkolnak, és nem parancsra teszik, hanem késsel, örömmel. Talán nem pontosan értjük a bűnözés lélektanát. A gyilkos soha nem valamiféle túlkapásból szúrja le áldozatát, hanem azért, mert uralkodni akar felette. Kéjeleg abban az érzésben, hogy a pillanat tört része alatt a legszentebb ügyről, életről és halálról dönthet. És a lé­nyeg maga az aktus: a gyilkosság ténye. Ez a Raffael félék narkoti­kuma. Miután az efféle gyilkos élete a gyermekkorától kezdve a szú­rás pillanatáig pokol­­ a gyilkosság aktusával bosszút áll mindenkin és mindenen. De legfőképpen aktuális áldozatát gyűlöli: irigyli ma­gasságát, sportos kinézetét, vélelmezett vagyonát, sikerét a nőknél, vagyis gyűlöli mindenestől, mert zsugorított agya annyit azért pon­tosan észlel, hogy Marian Cozma és a triatlonista Homo sapiens, ő pe­dig csak koros félreértés a teremtés történetében. Ez a típus tehát öl, és ölni is fog a világ végezetéig, és ezt megakadályozni nem lehet, mert ahogyan a bolha sem szökik az égig, a söpredék sem tér jó útra csak úgy magától. Büntetni viszont szükséges, hogy a többi főemlős is érezze a tör­vény erejét. Egyáltalán nem mindegy, hogy a törvényt hogyan értel­mezzük, és módosítjuk, ha kell. Mert a társadalom csak akkor társa­dalom, ha a normális többségnek biztosítja az élethez való jogot. A halálbüntetés ellenzői vagy a kis büntetési tételek pártolói rend­szerint két érvet támasztanak. Az egyik a nevelés intézményébe vetett hit, hogy tudniillik a börtönben majd szépen embert faragnak a get­tólakó gyilkosból. Erre a cáfolat maga a szikár tény: hazánkban hat­­van-hetven százalékos a visszaesők aránya, a liberális jogfilozófia te­hát egy cseppet hidegen hagyja a bűnözők kétharmadát. Arról nem is beszélve, hogy a börtönök évtizedek óta inkább továbbképző táborok, kevés kivétellel, nevelésre tökéletesen alkalmatlan intézmények. A jogvédők gyakran beszélnek az emberi méltóságról is, mondván, hogy még a legelvetemültebbek is megérdemlik az egyéni kíméletet. Nem írhatok, nem mondhatok erre mást, mint amit az emberré válás legelső pillanatától kezdve ősi tapasztalatként őrzünk és továbbörö­kítünk: ha az én szeretteimre sújt le a bűnözés, ha az én gyermekem, anyám, feleségem életét veszélyezteti egy utolsó söpredék, annak az Isten irgalmazzon. Akkor nincs liberális jogfilozófia, és nincs megbo­csátás. Akkor a fennkölt jogelvek érvénytelenek, és az ember - ideá­lis esetben a törvény képviselőivel - maga billenti helyre az eltérített igazságot. Ezt gondoljuk végig, amikor a gyilkos kés felbukkan a hírekben. Hogy az a kés holnap a mi szemünk előtt is táncolhat. És akkor, ugye, letöltendő életfogytiglant kívánunk a gyilkos bűnözőnek, nem pedig tízéves pihenést. Ne várjuk meg, amíg ránk kerül a sor... És a törvény emberei segít­senek bennünket, az állam polgárait ebben a küzdelemben. ■ SZENTESI ZÖLDI LÁSZLÓ szentesi.zoldi.laszlou­­magyarhirlap.hu

Next