Magyar Hírlap, 2011. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-18 / 14. szám
ROVATVEZETŐ: PÉNTEK ORSOLYA, E-MAIL: PENTEK.ORSOLYA@MACVARHIRLAP.HU 2011. JANUAR 18., KEDD KULTÚRA MAGYAR HÍRLAP13 Liszt Ferenc kilépett a zongora szabta korlátok közül, és egy magasabb rendű játékmód irányába mozdult el - véli Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, míg Földes Imre zenetörténész szerint a zenész korának legműveltebb muzsikusa volt. Kocsis Zoltánnal és Földes Imrével a Liszt-év alkalmából beszélgettünk. A bicentenáriumi eseménysorozat a héten kezdődik a Müpában. LISZT-ÉV BÁR HANGZÓ ANYAG NEM MARADT FENN, A KOTTÁK ALAPJÁN EL TUDJUK KÉPZELNI, HOGY MILYEN FANTASZTIKUS LEHETETT A ZSENI JÁTÉKA Ha megszólal a zongorán a zenekar ZSIRAY-RUMMER ZOLTÁN Kocsis Zoltán: Nem lehet külön a zongoristáról, a zeneszerzőről, a tanárról beszélni FOTÓ: SÁRKÖZY GYÖRGY A kétszeres Kossuth-díjas, világhírű zongoraművész, Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója és karmestere úgy véli: hasznos, ha Liszt Ferenc életútját is végigjárja az ember, hiszen zongoraművészként és karmesterként sem árt mások gondolatait kifejezni. „Fia mindezt végiggondolta valaki, észreveszi, hogy nem lehet Liszt életének egyes szegmenseit szétválasztani: nem lehet a zongoristáról, a zeneszerzőről, a tanárról beszélni úgy, hogy ezek ne egyszerre jelenjenek meg” - jelentette ki. Liszt zenekari művein is megfigyelhetjük a zongorafaktúra jelenlétét, a zongorára írt művei pedig túlnyúlnak a hangszer hagyományos határain: „Cselló- és fuvolahangszínt kell produkálni a billentyűkön, ez a liszti zongoraművek vívmánya: a zongorán az egész zenekar illúzióját tudja kelteni” - magyarázta Kocsis. Bár hangzó anyag nem maradt fenn, a kották alapján legalább el tud juk képzelni, hogy milyen fantasztikus lehetett Liszt zongorajátéka. „Amikor arról beszélünk, hogy megújította a zongoratechnikát, akkor ezt úgy értjük, hogy kilépett a zongora szabta korlátok közül, és elkezdett egy sokkal magasabb rendű, elsősorban a hangzás alapján álló zongoratechnika irányába elmenni. Sokszor mondják, hogy az a fontos, ami megszólal: hiába van valami leírva, mindenképp az akusztikai élmény hitelesíti” - mondta. Szerinte a zongoraművésznek egy életen át kell dolgoznia a Liszt-darabokkal: a komoly Liszt-játék nem specializálódás kérdése, mert zongoratechnikája Beethovenből és Chopinből táplálkozik; az előbbi robusztus felépítését használja, Chopintől pedig a finom figurációs technikát meríti. „Liszt a kettőt vegyítve alaki tóttá ki sajátos stílusát, amely annyiban nő túl ezeken, amennyivel gazdagítja őket: nála egyesülni látszik a kétféle megközelítés” - mesélte Kocsis Zoltán. Az egyéb ihletforrásokról azt gondolja, hogy nagyon komoly és erős francia orientációt is felfedezhetünk Liszt muzsikájában, mindenekelőtt Berlioz hatását: „A szabad ság utáni vágy Beethovennél az addigi szigorú kereteket már szétfeszítette, de ez Berlioznál megállíthatatlanul folytatódik, Liszt pedig mindennek a haszonélvezője. Nagyon értett ahhoz, hogy stílusokat egybeolvaszszon. És ezt azért tehette meg, mert olyan nagy egyéniség volt, hogy nála minden hatás asszimilálódott.” Lisztnél tehát valódi szintézisről beszélhetünk: mindenen érezni a keze nyomát, ha meghallunk egy zongoradarabot, tudjuk: ez csak Liszt műve lehet. A zongoraművekkel szemben amelyeknél a technikai nehézségeket kell leküzdeni, és amely egyetlen ember olvasata, tehát egységesebb, mint egy egész zenekaré -, a szimfonikus és vokális müveknél az egyensúlyt kell megtalálni. Kocsis Zoltán szerint „problémás, hogy rengeteg gesztust feltételeznek ezek a darabok, amelyek igazából a zongorán érik el hatásukat. A zenekarra átírva nem biztos, hogy ezek a helyükre kerülnek. A karmester feladata, hogy érzékeltesse például a zongora pedáltechnikáját”. De hogyan lehet ezt a zenekarban megvalósítani? Kocsis úgy véli: ki kell találnia a dirigensnek, hogy milyen hosszúságú hangokkal operál. „Ez talán az előadói szabadság kérdése: hozzá kell e, hozzá lehet-e tenni az eredeti partitúra hoz, vagy nem? „Én az előbbire szavazok. Mert eszembe jutnak Liszt szavai: az ő életét inkább kitalálni kell, semmint dokumentálni” - állítja. - Ott van például a Les Préludes, amely magától megszólal a zenekaron. De az Amit a hegyen hallani című művében ki kell találni az arányokat, a forma mene tét. Azt hiszem, ez az előadói hozzá állás gondosságának kérdése is■ A zeneművészet legnagyobb ismeretterjesztője Földes Imre zenetörténész, aki a Zeneakadémia zeneszerzés szakát végezte el, majd tanított az akkori Iparművészeti Főiskolán, mintegy ötven éve a Zeneakadémián tart órákat, számos zeneelméleti tanulmány szerzője. A közelmúltban kapta meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem díját. Lapunknak kifejtette: hatalmas adósságaink vannak Liszt Ferenccel szemben. „Amikor elhatároztam, hogy a TIT József Attila Szabadegyetemen előadás-sorozatot hirdetek meg Liszt tizenhárom szimfonikus költe ményéről, mindössze egyetlenegyet találtam meg DVD- felvételen, a Prométheuszt, Claudio Abbadóval - mondta. - Dalait alig éneklik, ugyanakkor jó hír, hogy a közeljövőben az összesét lemezre veszik egy német kiadónál. Kevéssé érthető, hogy a kisebb-nagyobb apparátusra épülő nagyszerű vokális kompozíciói közül jó néhány miért nem szólal meg soha? Miért kell éveket várni a Krisztusoratóriumra?” Liszt nevét elsősorban a zongoristák tartják életben: Chopin mellett világszerte az ő darabjai képviselik a 19. századot magyarázta Földes. Zongorára írt művei CD-n elérhetőek. Ősbemutatókkal fűszerezve az angol Leslie Howard játszotta el a zongorára írott életművet. „Azt azért sajnálhatjuk, hogy a mi nagyszerű zongoristáinkkal nincs összkiadás a piacon” - panaszolta a zenetörténész. „De talán jó alkalom, hogy most, 2011-ben, Liszt születésének kétszázadik évfordulóján az árnyékban pihenő remekművek is eljussanak a pódiumra. Remélem, hogy a jubileum után sem alszik ki a reflektorfény, nem kerülnek vissza a polcokra a kották, nem kell várnunk a következő jubileumig, hogy újra levegyék onnan. ” Földes Imre FOTÓ: KÁRPÁTI ANDREA És hogy mi Liszt zenetörténeti jelentősége? Földes szerint alighanem a romantika korának legműveltebb muzsikusa volt. Éppúgy ismerte az antik irodalmat, mint a kortárs literatúrát. Olvasta a filozófusokat, és figyelemmel kísérte a képzőművészek munkáit. Müveit tengernyi kapcsolat fűzi a társművészetek nagyjaihoz. Új műfajt teremtett, a szimfonikus költeményt, és páratlan újdonságokkal gazdagította a zenei kifejezőeszközök világát: a hangok olyan egymásutánjára, olyan összhangzásokra talált, amelyek nyílegyenesen mutattak a 20. század muzsikája felé. „Legyenek líraiak vagy drámaian szenvedélyesek, még a kevésbé ihletett művei is párbeszédet folytatnak hallgatóival” hangsúlyozta Földes Imre. És arról is beszélt, hogy milyen hatással volt Liszt környezetére és az utókorra: szerette a természetet, szerette az embereket. Akin tudott, segített. Hogy kortársait népszerűsítse, hangversenyre tűzte, zongorázta, dirigálta kompozícióikat, átiratokat, parafrázisokat készített belőlük. „Ő volt szerintem a zeneművészet legnagyobb ismeretterjesztője. Pedagógiai munkássága, zongoratanári tevékenysége máig hat. Ezerágú érdeklődése, örök kíváncsisága, humanista gondolkodása példakép lehetne az ifjak előtt. ” ZSRZ Pest megyei iskolások vetélkedője Háromfordulós zenei vetélkedőt rendez Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a Pest megye területén működő általános iskolák, ének-zenei általános iskolák és alapfoké művészetoktatási intézmények 5-8. osztályos tanulóinak a Budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központ a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A vetélkedőt szeptember-október hónapokban rendezik meg, az alapjátékok várhatóan szeptember 12. és szeptember 30. között lesznek, az elődöntők október 10-14. között, a döntő pedig október 28-án. Az alapjátékok és elődöntők pontos időpontjáról, a csapatbeosztásról a jelentkezési idő lejárta után e-mailben értesítik az érintetteket. A helyszín a budakeszi művelődési központ lesz. A vetélkedő legjobb négy csoportját értékes tárgyakkal jutalmazzák. A jelentkezési lapok - amelyek a művelődési központ honlapjáról tölthetők le a www.efmk-budakeszi.hu címről - beérkezési határideje március 11. A vetélkedőben az első negyven jelentkező iskola vesz részt, a pontos időpontokat és feladatokat a jelentkezés után kapják meg a résztvevők. (MH) Liszt minden tekintetben: nyitóhangverseny Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját ünnepli a zenei világ 2011-ben. A magyarországi emlékév nyitóhangversenyén, szombat este fél nyolctól az életmű egyik legavatottabb tolmácsolója és ismerője, a zongoraversenyeket hangszer mellől dirigáló Kocsis Zoltán olyan alkotásokat vezényel a Nemzeti Filharmonikusok élén, mint például az 1853-ban Erkel Ferenc vezényletével, Hans von Bülow szólójával bemutatott Magyar fantázia. A darabot a fiatal zongoristageneráció egyik kiemelkedő tehetsége, a Liszt-interpretációban különleges rátermettséget mutató Farkas Gábor közreműködésével hallhatjuk. A mű - a korban autentikus népdalnak hitt - népies műdalokat dolgoz fel: a Magasan repül a daru mellett az akkoriban népszerű Rákóczi-nóta és az úgynevezett Költői csárdás is megszólal benne, amelyet Liszt 1846- ban hallott Kolozsvárott, máramarosszigeti zenészek előadásában. Az est második részében az 1867-ben Ferenc József magyar királlyá koronázására írt mise csendül fel, Fodor Beatrix, Németh Judit, Horváth István és Bretz Gábor közreműködésével. A nyitányként megszólaló szimfonikus költemény az elsőként publikált a tizenkét, Weimarban komponált szimfonikus költemény közül, s Victor Hugo költeménye nyomán íródott. A darab érdekessége az, hogy bő félórás időtartamával egészen 1903- ig, Schönberg Pelléas és Mélisande-jáig „csúcstartó" volt az egytételes zenekari művek között. A mostani koncertet este fél hétkor a tervek szerint a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Előhang címmel beszélgetés előzi majd meg, amelyen azok vehetnek részt, akiknek érvényes jegyük van a hangversenyre. (Mupa.hu)