Magyar Hírlap, 2011. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-18 / 14. szám

ROVATVEZETŐ: PÉNTEK ORSOLYA, E-MAIL: PENTEK.ORSOLYA@MACVARHIRLAP.HU 2011. JANUAR 18., KEDD KULTÚRA MAGYAR HÍRLAP 13 Liszt Ferenc kilépett a zongora szabta korlátok közül, és egy magasabb rendű já­tékmód irányába mozdult el - véli Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok fő­zeneigazgatója, míg Földes Imre zenetörténész szerint a zenész korának legmű­veltebb muzsikusa volt. Kocsis Zoltánnal és Földes Imrével a Liszt-év alkalmából beszélgettünk. A bicentenáriumi eseménysorozat a héten kezdődik a Müpában. LISZT-ÉV BÁR HANGZÓ ANYAG NEM MARADT FENN, A KOTTÁK ALAPJÁN EL TUDJUK KÉPZELNI, HOGY MILYEN FANTASZTIKUS LEHETETT A ZSENI JÁTÉKA Ha megszólal a zongorán a zenekar ZSIRAY-RUMMER ZOLTÁN Kocsis Zoltán: Nem lehet külön a zongoristáról, a zeneszerzőről, a tanárról beszélni FOTÓ: SÁRKÖZY GYÖRGY A kétszeres Kossuth-díjas, világhí­rű zongoraművész, Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok fő-ze- neigazgatója és karmestere úgy vé­li: hasznos, ha Liszt Ferenc életútját is végigjárja az ember, hiszen zon­goraművészként és karmesterként sem árt mások gondolatait kifejez­ni. „Fia mindezt végiggondolta vala­ki, észreveszi, hogy nem lehet Liszt életének egyes szegmenseit szétvá­lasztani: nem lehet a zongoristáról, a zeneszerzőről, a tanárról beszélni úgy, hogy ezek ne egyszerre jelenje­nek meg” - jelentette ki. Liszt zenekari művein is megfi­gyelhetjük a zongorafaktúra jelen­létét, a zongorára írt művei pedig túl­nyúlnak a hangszer hagyományos határain: „Cselló- és fuvolahang- színt kell produkálni a billentyűkön, ez a liszti zongoraművek vívmánya: a zongorán az egész zenekar illúzióját tudja kelteni” - magyarázta Kocsis. Bár hangzó anyag nem maradt fenn, a kották alapján legalább el tud juk képzelni, hogy milyen fantasz­tikus lehetett Liszt zongorajátéka. „Amikor arról beszélünk, hogy meg­újította a zongoratechnikát, akkor ezt úgy értjük, hogy kilépett a zongo­ra szabta korlátok közül, és elkezdett egy sokkal magasabb rendű, elsősor­ban a hangzás alapján álló zongora­technika irányába elmenni. Sokszor mondják, hogy az a fontos, ami meg­szólal: hiába van valami leírva, min­denképp az akusztikai élmény hitele­síti” - mondta. Szerinte a zongoraművésznek egy életen át kell dolgoznia a Liszt-da­rabokkal: a komoly Liszt-játék nem specializálódás kérdése, mert zongo­ratechnikája Beethovenből és Cho­pinből táplálkozik; az előbbi robusz­tus felépítését használja, Chopintől pedig a finom figurációs technikát meríti. „Liszt a kettőt vegyítve alaki tóttá ki sajátos stílusát, amely annyi­ban nő túl ezeken, amennyivel gaz­dagítja őket: nála egyesülni látszik a kétféle megközelítés” - mesélte Ko­csis Zoltán. Az egyéb ihletforrások­ról azt gondolja, hogy nagyon komoly és erős francia orientációt is felfedez­hetünk Liszt muzsikájában, minde­nekelőtt Berlioz hatását: „A szabad ság utáni vágy Beethovennél az addigi szigorú kereteket már szétfeszítet­te, de ez Berlioznál megállíthatatla­nul folytatódik, Liszt pedig minden­nek a haszonélvezője. Nagyon értett ahhoz, hogy stílusokat egybeolvasz- szon. És ezt azért tehette meg, mert olyan nagy egyéniség volt, hogy ná­la minden hatás asszimilálódott.” Lisztnél tehát valódi szintézisről be­szélhetünk: mindenen érezni a keze nyomát, ha meghallunk egy zongo­radarabot, tudjuk: ez csak Liszt mű­ve lehet. A zongoraművekkel szemben - amelyeknél a technikai nehézségeket kell leküzdeni, és amely egyetlen em­ber olvasata, tehát egységesebb, mint egy egész zenekaré -, a szimfonikus és vokális müveknél az egyensúlyt kell megtalálni. Kocsis Zoltán szerint „problémás, hogy rengeteg gesztust feltételeznek ezek a darabok, amelyek igazából a zongorán érik el hatásukat. A zenekarra átírva nem biztos, hogy ezek a helyükre kerülnek. A karmes­ter feladata, hogy érzékeltesse például a zongora pedáltechnikáját”. De ho­gyan lehet ezt a zenekarban megvaló­sítani? Kocsis úgy véli: ki kell találnia a dirigensnek, hogy milyen hosszúságú hangokkal operál. „Ez talán az előadói szabadság kérdése: hozzá kell e, hoz­zá lehet-e tenni az eredeti partitúra hoz, vagy nem? „Én az előbbire szavazok. Mert eszembe jutnak Liszt szavai: az ő éle­tét inkább kitalálni kell, semmint do­kumentálni” - állítja. - Ott van pél­dául a Les Préludes, amely magától megszólal a zenekaron. De az Amit a hegyen hallani című művében ki kell találni az arányokat, a forma mene tét. Azt hiszem, ez az előadói hozzá állás gondosságának kérdése is■ A zeneművészet legnagyobb ismeretterjesztője Földes Imre zenetörténész, aki a Zeneakadémia zeneszer­zés szakát végezte el, majd tanított az akkori Iparművé­szeti Főiskolán, mintegy ötven éve a Zeneakadémián tart órákat, számos zeneelméleti tanulmány szerzője. A közel­múltban kapta meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem díját. Lapunknak kifejtette: hatalmas adósságaink van­nak Liszt Ferenccel szemben. „Amikor elhatároztam, hogy a TIT József Attila Szabadegyetemen előadás-soro­zatot hirdetek meg Liszt tizenhárom szimfonikus költe ményéről, mindössze egyetlenegyet találtam meg DVD- felvételen, a Prométheuszt, Claudio Abbadóval - mondta. - Dalait alig éneklik, ugyanakkor jó hír, hogy a közeljö­vőben az összesét lemezre veszik egy német kiadónál. Ke­véssé érthető, hogy a kisebb-nagyobb apparátusra épü­lő nagyszerű vokális kompozíciói közül jó néhány miért nem szólal meg soha? Miért kell éveket várni a Krisztus­oratóriumra?” Liszt nevét elsősorban a zongoristák tartják életben: Chopin mellett világszerte az ő darabjai képviselik a 19. századot magyarázta Földes. Zongorára írt művei CD-n elérhetőek. Ősbemutatókkal fűszerezve az angol Leslie Howard játszotta el a zongorára írott életművet. „Azt azért sajnálhatjuk, hogy a mi nagyszerű zongoristáinkkal nincs összkiadás a piacon” - panaszolta a zenetörténész. „De talán jó alkalom, hogy most, 2011-ben, Liszt szü­letésének kétszázadik évfordulóján az árnyékban pihenő remekművek is eljussanak a pódiumra. Remélem, hogy a jubileum után sem alszik ki a reflektorfény, nem kerülnek vissza a polcokra a kották, nem kell várnunk a következő jubileumig, hogy újra levegyék onnan. ” Földes Imre FOTÓ: KÁRPÁTI ANDREA És hogy mi Liszt zenetörténeti jelentősége? Földes sze­rint alighanem a romantika korának legműveltebb mu­zsikusa volt. Éppúgy ismerte az antik irodalmat, mint a kortárs literatúrát. Olvasta a filozófusokat, és figyelem­mel kísérte a képzőművészek munkáit. Müveit tenger­nyi kapcsolat fűzi a társművészetek nagyjaihoz. Új műfajt teremtett, a szimfonikus költeményt, és páratlan újdon­ságokkal gazdagította a zenei kifejezőeszközök világát: a hangok olyan egymásutánjára, olyan összhangzásokra ta­lált, amelyek nyílegyenesen mutattak a 20. század muzsi­kája felé. „Legyenek líraiak vagy drámaian szenvedélyesek, még a kevésbé ihletett művei is párbeszédet folytatnak hall­gatóival” hangsúlyozta Földes Imre. És arról is beszélt, hogy milyen hatással volt Liszt környezetére és az utó­korra: szerette a természetet, szerette az embereket. Akin tudott, segített. Hogy kortársait népszerűsítse, hang­versenyre tűzte, zongorázta, dirigálta kompozícióikat, átiratokat, parafrázisokat készített belőlük. „Ő volt sze­rintem a zeneművészet legnagyobb ismeretterjesztő­je. Pedagógiai munkássága, zongoratanári tevékenysége máig hat. Ezerágú érdeklődése, örök kíváncsisága, huma­nista gondolkodása példakép lehetne az ifjak előtt. ” ZSRZ Pest megyei iskolások vetélkedője Háromfordulós zenei vetélkedőt rendez Liszt Ferenc születésének 200. évforduló­ja alkalmából a Pest megye területén működő általános iskolák, ének-zenei általá­nos iskolák és alapfoké művészetoktatási intézmények 5-8. osztályos tanulóinak a Budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központ a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A vetélkedőt szeptember-október hónapokban rendezik meg, az alapjátékok várha­tóan szeptember 12. és szeptember 30. között lesznek, az elődöntők október 10-14. között, a döntő pedig október 28-án. Az alapjátékok és elődöntők pontos időpont­járól, a csapatbeosztásról a jelentkezési idő lejárta után e-mailben értesítik az érin­tetteket. A helyszín a budakeszi művelődési központ lesz. A vetélkedő legjobb négy csoportját értékes tárgyakkal jutalmazzák. A jelentkezési lapok - amelyek a művelő­dési központ honlapjáról tölthetők le a www.efmk-budakeszi.hu címről - beérkezési határideje március 11. A vetélkedőben az első negyven jelentkező iskola vesz részt, a pontos időpontokat és feladatokat a jelentkezés után kapják meg a résztvevők. (MH) Liszt minden tekintetben: nyitóhangverseny Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját ünnepli a zenei világ 2011-ben. A magyarországi emlékév nyitóhangversenyén, szombat este fél nyolctól az életmű egyik legavatottabb tolmácsolója és ismerője, a zongoraversenyeket hangszer mel­lől dirigáló Kocsis Zoltán olyan alkotásokat vezényel a Nemzeti Filharmonikusok élén, mint például az 1853-ban Erkel Ferenc vezényletével, Hans von Bülow szólójával be­mutatott Magyar fantázia. A darabot a fiatal zongoristageneráció egyik kiemelkedő tehetsége, a Liszt-interpretációban különleges rátermettséget mutató Farkas Gábor közreműködésével hallhatjuk. A mű - a korban autentikus népdalnak hitt - népies műdalokat dolgoz fel: a Magasan repül a daru mellett az akkoriban népszerű Rákó- czi-nóta és az úgynevezett Költői csárdás is megszólal benne, amelyet Liszt 1846- ban hallott Kolozsvárott, máramarosszigeti zenészek előadásában. Az est második részében az 1867-ben Ferenc József magyar királlyá koronázására írt mise csendül fel, Fodor Beatrix, Németh Judit, Horváth István és Bretz Gábor közreműködésével. A nyitányként megszólaló szimfonikus költemény az elsőként publikált a tizenkét, Weimarban komponált szimfonikus költemény közül, s Victor Hugo költeménye nyo­mán íródott. A darab érdekessége az, hogy bő félórás időtartamával egészen 1903- ig, Schönberg Pelléas és Mélisande-jáig „csúcstartó" volt az egytételes zenekari mű­vek között. A mostani koncertet este fél hétkor a tervek szerint a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Előhang címmel beszélgetés előzi majd meg, amelyen azok vehetnek részt, akiknek érvényes jegyük van a hangversenyre. (Mupa.hu)

Next