Magyar Hírlap, 2011. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-18 / 14. szám
ROVATVEZETŐ: PÉNTEK ORSOLYA, E-MAIL: PENTEK.ORSOLYA@MAGYARHIRLAP.HU Liszt Ferenc kilépett a zongora szabta korlátok közül, és egy magasabb rendű játékmód irányába mozdult el - véli Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, míg Földes Imre zenetörténész szerint a zenész korának legműveltebb muzsikusa volt. Kocsis Zoltánnal és Földes Imrével a Liszt-év alkalmából beszélgettünk. A bicentenáriumi eseménysorozat a héten kezdődik a Müpában. LISZT-ÉV BÁR HANGZÓ ANYAG NEM MARADT FENN, A KOTTÁK ALAPJÁN EL TUDJUK KÉPZELNI, HOGY MILYEN FANTASZTIKUS LEHETETT A ZSENI JÁTÉKA Ha megszólal a zongorán a zenekar ZSIRAY-RUMMER ZOLTÁN A kétszeres Kossuth-díjas, világhírű zongoraművész, Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója és karmestere úgy véli: hasznos, ha Liszt Ferenc életútját is végigjárja az ember, hiszen zongoraművészként és karmesterként sem árt mások gondolatait kifejezni. „Fia mindezt végiggondolta valaki, észreveszi, hogy nem lehet Liszt életének egyes szegmenseit szétválasztani: nem lehet a zongoristáról, a zeneszerzőről, a tanárról beszélni úgy, hogy ezek ne egyszerre jelenjenek meg” - jelentette ki. Liszt zenekari művein is megfigyelhetjük a zongorafaktúra jelenlétét, a zongorára írt művei pedig túlnyúlnak a hangszer hagyományos határain. „Cselló- és fuvolahangszínt kell produkálni a billentyűkön, ez a liszti zongoraművek vívmánya: a zongorán az egész zenekar illúzióját tudja kelteni” - magyarázta Kocsis. Bár hangzó anyag nem maradt fenn, a kották alapján legalább el tudjuk képzelni, hogy milyen fantasztikus lehetett Liszt zongorajátéka. „Amikor arról beszélünk, hogy megújította a zongoratechnikát, akkor ezt úgy értjük, hogy kilépett a zongora szabta korlátok közül, és elkezdett egy sokkal magasabb rendű, elsősorban a hangzás alapján álló zongoratechnika irányába elmenni. Sokszor mondják, hogy az a fontos, ami megszólal, hiába van valami leírva, mindenképp az akusztikai élmény hitelesíti” - mondta. Szerinte a zongoraművésznek egy életen át kell dolgoznia a Liszt-darabokkal: a komoly Liszt-játék nem specializálódás kérdése, mert zongoratechnikája Beethovenből és Chopinből táplálkozik; az előbbi robusztus felépítését használja, Chopintől pedig a finom figurációs technikát meríti. „Liszt a kettőt vegyítve alakította ki sajátos stílusát, amely annyiban nő túl ezeken, amennyivel gazdagítja őket, nála egyesülni látszik a kétféle megközelítés” - mesélte Kocsis Zoltán. Az egyéb ihletforrásokról azt gondolja, hogy nagyon komoly és erős francia orientációt is felfedezhetünk Liszt muzsikájában, mindenekelőtt Berlioz hatását. „A szabadság utáni vágy Beethovennél az addigi szigorú kereteket már szétfeszítette, de ez Berlioznál megállíthatatlanul folytatódik, Liszt pedig mindennek a haszonélvezője. Nagyon értett ahhoz, hogy stílusokat egybeolvaszszon. És ezt azért tehette meg, mert olyan nagy egyéniség volt, hogy nála minden hatás asszimilálódott.” Lisztnél tehát valódi szintézisről beszélhetünk: mindenen érezni a keze nyomát, ha meghallunk egy zongoradarabot, tudjuk: ez csak Liszt műve lehet. A zongoraművekkel szemben - amelyeknél a technikai nehézségeket kell leküzdeni, és amely egyetlen ember olvasata, tehát egységesebb, mint egy egész zenekaré, a szimfonikus és vokális műveknél az egyensúlyt kell megtalálni. Kocsis Zoltán szerint „problémás, hogy rengeteg gesztust feltételeznek ezek a darabok, amelyek igazából a zongorán érik el hatásukat. A zenekarra átírva nem biztos, hogy ezek a helyükre kerülnek. A karmester feladata, hogy érzékeltesse például a zongora pedáltechnikáját”. De hogyan lehet ezt a zenekarban megvalósítani? Kocsis úgy véli, ki kell találnia a dirigensnek, hogy milyen hosszúságú hangokkal operál. „Ez talán az előadói szabadság kérdése: hozzá kell e, hozzá lehet-e tenni az eredeti partitúrához, vagy nem? „Én az előbbire szavazok. Mert eszembe jutnak Liszt szavai: az ő életét inkább kitalálni kell, semmint dokumentálni” - állítja. Ott van például a Les Préludes, amely magától megszólal a zenekaron. De az Amit a hegyen hallani című művében ki kell találni az arányokat, a forma menetét. Azt hiszem, ez az előadói hozzáállás gondosságának kérdése is■ Kocsis Zoltán: Nem lehet külön a zongoristáról, a zeneszerzőről, a tanárról beszélni FOTÓ: SÁRKÖZY GYÖRGY A zeneművészet legnagyobb ismeretterjesztője Földes Imre zenetörténész, aki a Zeneakadémia zeneszerzés szakát végezte el, majd tanított az akkori Iparművészeti Főiskolán, mintegy ötven éve a Zeneakadémián tart órákat, számos zeneelméleti tanulmány szerzője. A közelmúltban kapta meg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem díját. Lapunknak kifejtette: hatalmas adósságaink vannak Liszt Ferenccel szemben. „Amikor elhatároztam, hogy a TIT József Attila Szabadegyetemen előadás-sorozatot hirdetek meg Liszt tizenhárom szimfonikus költeményéről, mindössze egyetlenegyet találtam meg DVD- felvételen, a Prométheuszt, Claudio Abbadóval - mondta. - Dalait alig éneklik, ugyanakkor jó hír, hogy a közeljövőben az összeset lemezre veszik egy német kiadónál. Kevéssé érthető, hogy a kisebb-nagyobb apparátusra épülő nagyszerű vokális kompozíciói közül jó néhány miért nem szólal meg soha? Miért kell éveket várni a Krisztusoratóriumra?” Liszt nevét elsősorban a zongoristák tartják életben. Chopin mellett világszerte az ő darabjai képviselik a 19. századot magyarázta Földes. Zongorára írt művei CD-n elérhetőek. Ősbemutatókkal fűszerezve az angol Leslie Howard játszotta el a zongorára írott életművet. „Azt azért sajnálhatjuk, hogy a mi nagyszerű zongoristáinkkal nincs összkiadás a piacon” - panaszolta a zenetörténész. „De talán jó alkalom, hogy most, 2011-ben, Liszt születésének kétszázadik évfordulóján az árnyékban pihenő remekművek is eljussanak a pódiumra. Remélem, hogy a jubileum után sem alszik ki a reflektorfény, nem kerülnek vissza a polcokra a kották, nem kell várnunk a következő jubileumig, hogy újra levegyék onnan. ” És hogy mi Liszt zenetörténeti jelentősége? Földes szerint alighanem a romantika korának legműveltebb muzsikusa volt. Éppúgy ismerte az antik irodalmat, mint a kortárs literatúrát. Olvasta a filozófusokat, és figyelemmel kísérte a képzőművészek munkáit. Műveit tengernyi kapcsolat fűzi a társművészetek nagyjaihoz. Új műfajt teremtett, a szimfonikus költeményt, és páratlan újdonságokkal gazdagította a zenei kifejezőeszközök világát: a hangok olyan egymásutánjára, olyan összhangzásokra talált, amelyek nyílegyenesen mutattak a 20. század muzsikája felé. „Legyenek líraiak vagy drámaian szenvedélyesek, még a kevésbé ihletett művei is párbeszédet folytatnak hallgatóival” hangsúlyozta Földes Imre. És arról is beszélt, hogy milyen hatással volt Liszt környezetére és az utókorra: szerette a természetet, szerette az embereket. Akin tudott, segített. Hogy kortársait népszerűsítse, hangversenyre tűzte, zongorázta, dirigálta kompozícióikat, átiratokat, parafrázisokat készített belőlük. „Ő volt szerintem a zeneművészet legnagyobb ismeretterjesztője. Pedagógiai munkássága, zongoratanári tevékenysége máig hat. Ezerágú érdeklődése, örök kíváncsisága, humanista gondolkodása példakép lehetne az ifjak előtt. ” ZSRZ Földes Imre FOTÓ: KÁRPÁTI ANDREA 2011. JANUÁR 18., KEDDKULTÚRAMAGYAR HÍRLAP 13 Pest megyei iskolások vetélkedője Háromfordulós zenei vetélkedőt rendez Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a Pest megye területén működő általános iskolák, ének-zenei általános iskolák és alapfokú művészetoktatási intézmények 5-8. osztályos tanulóinak a Budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központ a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A vetélkedőt szeptember-október hónapokban rendezik meg, az alapjátékok várhatóan szeptember 12. és szeptember 30. között lesznek, az elődöntők október 10-14. között, a döntő pedig október 28-án. Az alapjátékok és elődöntők pontos időpontjáról, a csapatbeosztásról a jelentkezési idő lejárta után e-mailben értesítik az érintetteket. A helyszín a budakeszi művelődési központ lesz. A vetélkedő legjobb négy csoportját értékes tárgyakkal jutalmazzák. A jelentkezési lapok - amelyek a művelődési központ honlapjáról tölthetők le a www.efmk-budakeszi.hu címről - beérkezési határideje március 11. A vetélkedőben az első negyven jelentkező iskola vesz részt, a pontos időpontokat és feladatokat a jelentkezés után kapják meg a résztvevők. (MH) Liszt minden tekintetben: nyitóhangverseny Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját ünnepli a zenei világ 2011-ben. A magyarországi emlékév nyitóhangversenyén, szombat este fél nyolctól az életmű egyik legavatottabb tolmácsolója és ismerője, a zongoraversenyeket hangszer mellől dirigáló Kocsis Zoltán olyan alkotásokat vezényel a Nemzeti Filharmonikusok élén, mint például az 1853-ban Erkel Ferenc vezényletével, Hans von Bülow szólójával bemutatott Magyar fantázia. A darabot a fiatal zongoristageneráció egyik kiemelkedő tehetsége, a Liszt-interpretációban különleges rátermettséget mutató Farkas Gábor közreműködésével hallhatjuk. A mű - a korban autentikus népdalnak hitt - népies műdalokat dolgoz fel: a Magasan repül a daru mellett az akkoriban népszerű Rákóczi-nóta és az úgynevezett költői csárdás is megszólal benne, amelyet Liszt 1846- ban hallott Kolozsvárott, máramarosszigeti zenészek előadásában. Az est második részében az 1867-ben Ferenc József magyar királlyá koronázására írt mise csendül fel, Fodor Beatrix, Németh Judit, Horváth István és Bretz Gábor közreműködésével. A nyitányként megszólaló szimfonikus költemény az elsőként publikált a tizenkét, Weimarban komponált szimfonikus költemény közül, s Victor Hugo költeménye nyomán íródott. A darab érdekessége az, hogy bő félórás időtartamával egészen 1903- ig, Schönberg Pelléas és Mélisande-jáig „csúcstartó" volt az egytételes zenekari művek között. A mostani koncertet este fél hétkor a tervek szerint a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Előhang címmel beszélgetés előzi majd meg, amelyen azok vehetnek részt, akiknek érvényes jegyük van a hangversenyre. (Mupa.hu)