Magyar Hírlap, 2011. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-07 / 106. szám

www.magyarhirlap.hu Szalai Annamária: Örök szabályok vannak a sajtóban A fiatalokon is múlik, hogy az újságírók lesújtóan negatív önképe megváltozzon - mondta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke, Szalai Annamária a 18. Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon. Ezzel egy felmérésre utalt, amelyben a megkérdezett kétszáz újságíró közül mindössze hét százalék gondolta úgy, hogy a magyar sajtó elfogulatlanul, korrekt módon tájékoztat. Szerinte a média folyamatosan alakul, a tömegmédia meg­jelenésével hatalmas bulvárosodás indult el. Hozzátette, örök szabályok vannak, nem illik elferdíteni a ri­portalany szavait, nem szabad az erkölcsöt, a tisztességet feláldozni egy hangzatos szalagcímért, nem sza­bad előítélettel, elfogultan közelíteni senkihez. (MTI) FOTÓ: HEGEDŰS RÓBERT HOFFMANN RÓZSA: A CORVINUS SZÉTDARABOLÁSA CSUPÁN FÉLREÉRTÉS Megerősítenék vidéken az egyetemeket CSÓKÁS ADRIENN Támogatja a felsőoktatás hatékonyabb működését célzó lépéseket a Magyar Rektori Konferencia. Hoffmann Ró­zsa lapunknak azt mondta, kere­sik a megoldást a vidéki egyetemek megerősítésére. Hoffmann Rózsa szerint az utób­bi években a felsőoktatási, a tudomá­nyos és a gazdasági élet minden szá­mottevő szereplője egyetértett abban, hogy a magyar felsőoktatás szerkeze­te túlméretezett és elaprózott. Az ok­tatási államtitkár lapunknak úgy fo­galmazott, hogy jelenleg 210 helyen, 160 karon folyik képzés, de a kapaci­tásszűkítésre mindeddig nem szület­tek javaslatok, ezeket keresik most. „Végleges döntés akkor lesz, ha meg­születik a törvény. Egyelőre a lehető­ségek vizsgálata folyik a színvonalas, hatékonyan működtethető felsőokta­tás megteremtése érdekében. Keres­sük továbbá a megoldást, hogy miként lehet megerősíteni a vidéki, például a győri, kaposvári, dunaújvárosi, kecskeméti, szolnoki intézményeket” - mondta az államtitkár. Kiemelte, hogy a rektorokkal a konzultáció a kö­­­vetkező napokban folytatódik. A Corvinus Egyetem esetleges bezá­rását firtató kérdésre hangsúlyozta, az intézmény szétdarabolása, megszün­tetése csak félreértés, ugyanakkor vi­tathatatlan, hogy az ésszerűség né­hol valóban összevonást diktál. Úgy fogalmazott, alaposan át kell vizsgál­ni az államilag finanszírozott képzé­seket, és „bármilyen fájdalmas, lehet­séges, hogy bizonyos intézményekben egyik-másik szak államilag finanszí­rozott formában meg fog szűnni”. Egyetért a szakok számának csök­kentésével a Magyar Rektori Konfe­rencia (MRK) is. A testület tegnapi közleményében azt írja, bár a magyar felsőoktatási intézmények száma nem különbözik a legtöbb európai orszá­gétól, a szakok száma jelentősen el­túlzott. Az MRK ezért - az értékek megtartása mellett - támogatja azon a kezdeményezéseket, amelyek azt célozzák, hogy a felsőoktatás haté­konyabban, eredményesebben mű­ködjön. Javasolják, hogy a szerkeze­ti átalakítást megelőzően készüljenek hatástanulmányok. Nyitott kapuk döngetésének ne­vezte az oktatási államtitkárság a lé­pést, hogy öt közoktatási szakszerve­zet sztrájkbizottságot alakít. Tegnapi közleményében az államtitkárság em­lékeztetett, hogy a közoktatási tör­vény előkészítésekor több ízben kon­zultáltak a szakmai és érdekvédelmi képviseletekkel, valamint kikérték az intézményvezetők és a pedagógusok véleményét is. Hoffmann Rózsa egy fővárosi ál­talános iskolában tartott kihelye­zett tájékoztatón tegnap közölte, az igazolatlan iskolai hiányzásokat a korábbiaknál szigorúbban bün­tető törvény beváltotta a hozzá fű­zött reményeket, mert míg 2009- ben mintegy 44 ezer feljelentés ér­kezett a rendőrségre, addig az idén már csak nyolcezer gyermek igazo­latlan mulasztása haladta meg a kri­tikus határt. ■ Az idén már csak nyolcezer gyermek hiányzott igazolatlanul FOTÓ: CSUDÁS SÁNDOR Németérettségi Klímapolitika, állatvilág és sport - a többi között ezek a témák kerültek elő az idei középszintű németérettségi feladat­sorában. A vizsgázóknak több szöveget kellett értelmezniük és kiegészíteniük az előre megadott kifejezésekkel, vala­mint fogalmazást is írtak például a fiata­lok vásárlási szokásairól. Az Oktatási Hi­vatal közlése szerint a vizsgák rendben zajlottak le, középszinten 1073 helyszí­nen 25 032-­en, emelt szinten 51 hely­színen 2447-en írásbeliztek németből. Az íráskészség-vizsgarész esetében a feladatok megoldásához mindkét szin­ten használhattak a diákok nyomtatott szótárt, a többi feladatnál tilos volt a se­gédeszközök használata. (CSOA) HABOZIK SZENTESEN A SZOCIALISTA SZIRBIK IMRE, ELFOGADJA-E AZ EGYHÁZ SEGÍTSÉGÉT Evangélikusok mentőöve a Petőfinek folytatás az 1. oldalról Értesüléseink szerint érdemi indoka nincs a „Petőfi” bezárásának, el is in­dulhatna egy első osztály szeptember­től, ugyanis a minimálisan meghatá­rozott létszám felett jelentkeztek az intézménybe. „A Petőfi tőszomszéd­ságában működik a megyei fenntar­tású Zsoldos Ferenc Szakközépisko­la. Mivel a Zsoldos B épülete lerobbant állapotban van, a Petőfiben szívesen használnánk három-négy termet. Ennyi amúgy is szabadon áll, s a ter­mek nagy részében pedig tovább mű­ködhetne az általános iskola” - hall­hattuk Gémes Lászlótól. Mindezek miatt homályosnak tű­nik, hogy miért is kellene lelakatol­ni a Petőfi kapuját. Kétségtelen, hogy értékes ingatlanról van szó, ám még évekig oktatási tevékenységet kell folytatni a felújított épületben. Ha azonban a szomszédos szakközépis­kola beköltözne a Petőfi néhány tan­termébe, akkor felszabadulna a Zsol­dos B épülete. S bár a szakközépiskola megyei fenntartásban van, a leharcolt B épület a városi önkormányzat tulaj­­­donában áll. Mindenesetre egyáltalán nem biz­tos, hogy a szocialista városvezetés oktatási céllal működtetné a szóban forgó ingatlanrészt. Városi pletykák szerint akár egy jobb fajta - talán fize­tős - nyugdíjasotthon is kialakítható lenne a B-ben. Mint lapunk korábban megírta, márciusban száz-százöt­ven szülő, pedagógus és diák tünte­tett Szentes főterén az általános iskola megmaradásáért. Nem sokkal azelőtt Karikó-Tóth Tibor alpolgármester és egy szocialista képviselő kereste fel az érintett iskolák vezetőségét, és szak­értői véleményre hivatkozva, beje­lentette az iskolák bezárását. Az ügy pikantériája, hogy Karikó-Tóth ma­ga is érintett az ügyben, hiszen a Kiss Bálint Református Általános Isko­la igazgatója. Karikó-Tóth a Pálmá­­sok Szövetsége színeiben politizál, a szövetség Szirbik Imre és a szocialis­ta frakció partnere a közgyűlésben. Szirbik - arra hivatkozva, hogy nincs ügy - márciusban nem volt hajlandó nyilatkozni a Magyar Hírlapnak. Információink szerint Szentesen nem csitul a szülők és tanárok haragja: május végére újabb tiltakozást szer­veznek, hogy nyomást gyakoroljanak Szirbik Imrére és a baloldali város­­vezetésre. ■ 2011. MÁJUS 7. HÉTVÉGE BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP Cigányok ideje ÁLLÁSPONT A gyöngyöspatológiai értesítő után itt az újabb tünet. Nézem a vi­deós cigányügyi szkeccset a hírportálon. Az alaphír annyi, hogy valahol valami cigányok magyarokat vertek, miközben vidám, ám férfias „öld a magyart” kiáltásokat hallattak. A bűnösöket a bíró­ság közösség elleni bűncselekményért, azaz rasszizmusért elítélte. A büntetésen szánakozó videó enyhén szólva elfogult: a rendőr po­cakját, a bírónő rettenetes műkörmeit közeliben kapjuk, majd az ítélettől megrendült, síró bűnözőket látjuk. Ezután egy jogvédőnő ekképp revelál: felháborító, hogy cigányokat küldenek börtönbe ezért a tettért. Azt a rasszizmusellenes passzust ugyanis, amely tilt­ja, hogy valamely közösség vagy népcsoport tagjait pusztán identi­tásuk miatt verjenek néppé - és amelynek alapján most két-három éves büntetést kaptak a magyarverők - éppen hogy a kisebbségek védelmére hozták, érvel a nő. Márpedig a magyar nem kisebbség. Hogyhogy, kérdezem magamtól, hát a törvény nem mindenki­re vonatkozik? Tudom, ez naiv kérdés - hiszen ha mondjuk az em­ber befüvezve halálra gázol egy rendőrt, de jó kapcsolatai vannak, megúszhatja­­, ám mégis fáj, amikor ezt valaki merő szociális ön­tudatból recsegi orcámba. Mintha naiv önkérdésemet meghallotta volna, jogőrünk már mondja is a választ a monitoron. Ennek lénye­ge, hogy a roma közösség tagjaira a törvény azért nem alkalmaz­ható, mert bár a cigány a magyarral szemben megkülönböztethető halmaz, ez fordítva nem igaz. Hiszen a cigány is magyar, mondja ő. Na, álljunk meg egy pillanatra! Ha cigány a magyar, akkor egy­részt a szintek összekeverednek, és a képlet elgondolhatatlanná válik, másrészt viszont éppen hogy kitisztul. Mert ha a cigányok mind magyarok, akkor rasszistának az számít, aki tagadja ezt az azonosságot. Mármost az a roma, aki „öld a magyart” vezényszó­val njakán rohan a csatába, épp hogy ezt az azonosságot mondja fel. (Ha nem mondaná fel, annak például az volna a jele, hogy harco­sunk az „öld a magyart” kiáltás után derekasan főbe lőné magát.) Önjelölt jogászaink tehát - enyhén szólva - tévednek, amikor azt mondják, hogy rasszisták csak azok lehetnek, akik többen vannak. Ez nem mennyiségi kérdés, hanem világnézeti. A videóból kiderül az is, hogy a társadalom hetvenöt százalékban rasszista, tehát a bírói kar is gyaníthatóan ilyen arányban az. Ha én volnék a magyar társadalom vagy a bírói kar, erősen kiakadnék. Elég ritkán írok társadalmi kérdésekről, mert ezek általában nem érdekelnek. A helyzet azonban egyre súlyosabb, mintha kö­zeledne a polgárháború. Mintha a kormány és a média nem az ügy megoldásán, hanem a tüneti kezelésen, illetve a szemben álló fe­lek fölheccelésén dolgozna. Hogy még vészjóslóbb legyek: a magyar polgárháború réme mögött fölsejlik egy Európa-méretű polgárhá­ború-mátrix, amelynek során minden országban a hatalomra ke­rült nemzetiszocialista kormányok leszámolnak az adott kisebb­séggel. Ha nem jön egy politikuszseni, aki összebékíthetné a népet, állati nagy baj lesz. Mit mondjak? Még szelíd előjelét sem látni. Tudom, a politika manapság nem a zsenik terepe. Mégis volt, hogy nagy elmék a közösség ügyeivel foglalkoztak. Például Márai. „A romok között takarítani kell és építeni. Az új polgár, ha van ereje és erkölcse az élethez, életformát adhat Európának. Tehát nem a csinovnyik-polgár, akinek egyetlen becsvágya, hogy min­den maradjon úgy, ahogy van... (...) És nem a kistőkés, aki szentül hiszi, hogy a papírok előbb-utóbb emelkednek majd... (...) És nem az élvező kispolgár, akinek vágyálma mindenfajta kielégülés... (...) És nem a kapzsi és tudatlan birtokos polgár, aki hajlandó minden emberit feláldozni a »biztonságért«... (...) Hiszek abban a másfaj­ta polgáriasságban, mely felépítette Európát, mely a legnemesebb életformát adta az emberi világnak, s melynek egyik pudvás és er­nyedt, kései nemzedéke eladta és elárulta mindazt, amit az ősök építettek.”« VÉGH ATTILA vegh.attila@imagyarhirlap.hu

Next