Magyar Hírlap, 2011. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-18 / 115. szám

www.magyarhirlap.hu 2011. MÁJUS 18., SZERDA KULTÚRA MAGYAR HÍRLAP SZENT ISTVÁN KÖNYVHÉT ÁTADTÁK A STEPHANUS-DÍJAKAT­­ HARMINCEGY KIADÓ KÖNYVKÍNÁLATA A TÉREN A keresztény kiadók ünnepe KASSAI ZSIGMOND Átadták tegnap a Stephanus-díjakat, és ezzel megnyílt a XIX. Szent Ist­ván Könyvhét. Az elismerést az idén Reinhard Marx bíboros, München és Freising metropolitája és Hárs Er­nő költő vehette át. A könyves sereg­szemlén harmincegy kiadó várja az érdeklődőket szombat estig. A Stephanus-díjak átadásával nyitot­ta meg tegnap Erdő Péter esztergom­­budapesti érsek a XIX. Szent István Könyvhetet. A díjakat évente két ka­tegóriában adományozza a Szent Ist­ván Társulat. Teológiai munkásságáért az idén Reinhard Marx, München és Freising metropolitája, irodalmi ka­tegóriában pedig Hárs Ernő költő, műfordító részesült az elismerésben. A Stephanus-díjat 1993 óta adják át olyan szerzőknek, akik teológiai, illetve irodalmi munkásságukkal az egyetemes keresztény-európai kul­túra értékrendjét közvetítik. A Stephanus-díjat minded­dig negyvenen nyerték el, közöttük olyan egyházi személyiségek, mint Erdő Péter vagy XVI. Benedek pápa. Irodalmi kategóriában a korábbi díja­zottak között szerepel egyebek mel­lett Czigány György, Jókai Anna és Vasadi Péter is. Reinhard Marx tudományos és teológiai munkáiban leggyakrabban az egyház és politika, gazdaság és tár­sadalmi felelősségvállalás kérdéskö­rével foglalkozik. Legújabb, magyarul olvasható kötete, A tőke is gazda­sági és politikai kérdéseket tárgyal. Reinhard Marx bíboros a kötetében arra figyelmeztet, hogy az igazságos­ság, szolidaritás és emberiesség nél­kül a kapitalizmusnak sem erkölcse, sem pedig jövője nem lehet. Csaba László közgazdász laudációjában ki­tért rá: a kötet Németországban élénk vitát váltott ki, idehaza azonban egy­előre csend van körülötte. Reinhard Marx kardinális köszöntőjében a pá­pa szavait idézve azt mondta: senki sem lehet felesleges, majd hozzátet­te, olyan társadalomra van szükség, amely szabadságra épül. A szabad­ságnak azonban együtt kell járnia a társadalmi felelősségvállalással. Hárs Ernő költő-műfordítót Szent­­­mártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntötte. Költészetéről azt mondta: mindig a hit ösvényén ma­radt, és versei kivételes bölcsességet hordoznak. A jelen lévő költő egy szemé­lyes emléket idézett fel, mint mond­ta, 1938-ban a piaristáknál érettségi előtt új magyartanáruk érkezett, aki az utolsó dolgozatként azt a feladatot adta diákjainak, hogy Szent Istvánról írjanak. Hárs Ernő dolgozat gyanánt egy verset adott be, amelyet később a Moson Vármegye című folyóirat le is közölt. Hárs Ernő hozzátette: azért örül különösen a kitüntetésnek, mert a pályája Szent Istvánnal indul, és a Stephanus-díj átvétele után úgy tű­nik, vele is fejeződik be. Erdő Péter bíboros Hárs Ernő sza­vaira utalva arról beszélt, hogy a ka­tolikus oktatás megújítása korában szükség volna arra, hogy a Szent Ist­ván Társulat - a háború előtti idők­höz hasonlóan - részt vállaljon a tan­­könyvkiadásban akár keresztény szellemiségű kiegészítő anyagok­kal is. A Szent István könyvhét a ke­resztény könyvkiadók ünnepe. Az idén harmincegy kiadó csaknem hét­­­ezer kötettel van jelen az eseményen, a kötetek közül hetvenöt újdonság. A rendezvény a Ferenciek terén várja az érdeklődőket szombat estig. A Szent István könyvhét idei prog­ramjait negyvenöt szerző - író köl­tő és teológus­­ dedikálja majd a műveit. A rendezvények között író-olvasó találkozók és pódiumbeszélgetések is lesznek. ■ Hetvenöt új könyv jelent meg az eseményre FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA KULTPOL AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELÉ KERÜLT A VIÁGÖRÖKSÉGI TÖRVÉNY: PÁRATLAN EGYETÉRTÉS A PÁRTOK KÖZÖTT Példaértékű összefogás a Tisztelt Házban SZILLERY ÉVA A világörökségről szóló törvényja­vaslat általános vitáját a vezérszóno­ki felszólalásokkal folytatta tegnap az Országgyűlés. A pártok egyetértettek a jogszabály fontosságával, a Jobbik több védendő területet írna elő, a Le­het Más a Politika pedig a civilszerve­zetek fontosságát hangsúlyozta. „Éppen tíz éve fogadták el a kulturális örökség védelméről szóló törvényt. Az elmúlt évtized bebizonyította, hogy ezek a szabályozások már nem elegen­­­dők a terület átfogó szabályozására” - jelentette ki felszólalásában L. Simon László, a kulturális bizottság fideszes elnöke. A képviselő hozzátette, hogy ezért már az előző kormány alatt el­kezdődött a munka, a törvény tehát a Hiller Istvánék által lefektetett alapo­kon nyugszik. Példa nélkülinek nevezte, hogy a törvényjavaslatot mind a szakma, mind a világörökségi helyszínek kép­viselői támogatják. A vezérszónok fontosnak tartotta, hogy a jogszabály nemcsak a világörökségi minősíté­sű területekről rendelkezik, hanem azokról is, amelyek később ilyen terü­letekké válhatnak, mert így ezek is vé­delmet kapnak. Mint mondta, jelenleg nincs olyan jogszabály, amely a kötelező kezelési tervről rendelkezne, a javaslat viszont egyértelművé teszi, hogy ezeket a ter­veket kormányrendeletben kell majd kihirdetni. L. Simon László, aki frak­ciója nevében támogatásáról bizto­sította a törvényjavaslatot, arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövőben a kul­túráért felelős miniszter világöröksé­gi gondnokságokat nevez majd ki a vi­lágörökségi helyszínekre. Vezérszónoki felszólalásában Hiller István (MSZP) közölte, hogy a világ­­örökségről szóló tervezet normaszö­vegének kidolgozása 2007 és 2010 kö­zött a szakma bevonásával és a pártok együttműködésében zajlott. Arra is rámutatott, hogy Európában mind­össze Olaszország és Románia ren­delkezik hasonló jogszabállyal, ezért a magyar törvény példaként szolgálhat más országok számára. Több védett helyszínt szeretne a Jobbik. Hegedűs Lorántné, a párt kép­viselője reményének adott hangot, amely szerint nem nyolc, hanem sok­kal több lesz a magyarországi védett A kulturális örökség óvásá­ban a civilszervezeteknek kiemelt szerepük van, világörökségi helyszínek száma. Sze­rinte a javaslat felépítése világos, jól áttekinthető és egyértelmű hierar­chiát állít fel a tárgykörrel kapcsolatos döntésekben, s jól illeszkedik a jog­rendbe. A megfogalmazást azonban néhol nehezen érthetőnek, magyar­talannak nevezte. A Jobbik a törvény­től elvárná, hogy például Budapesten a közraktáraknál „ne lehessen megépí­teni egy olyan épületet, mint a CET”, amelyet „bálnaformájú üvegizének” nevezett. Megjegyezte, hogy ugyan­ennek a területnek az összképébe ron­dított volna bele a Zeppelin-ház is. A nemzeti vagyon védelmében fel­állított mérföldkőnek nevezte Pálffy István (KDNP) a törvényjavaslatot. A politikus egyúttal köszönetet mon­dott Hiller István volt kulturális mi­niszternek az előkészítő munkájáért. A tervezetre szánt négyszázmillió fo­rintot „roppant kevésnek”, „szin­te minimálisnak” tartja. A képviselő kiemelte, hogy a munkába később be kell majd vonni a civileket is. A civilek szerepét hangsúlyozta az LMP is: Jávor Benedek frakcióvezető­­helyettes hangsúlyozta, hogy a kultu­rális örökség megóvásában a civilszer­vezeteknek eddig is kiemelt szerepük volt. Szerinte azért van szükség a tör­vény vitájára és megalkotására, mert az elmúlt években visszatérően szem­besülhettünk azokkal a folyamatok­kal, amelyek a meglévő helyszínek pusztulásához vezettek. Jávor úgy véli, hogy a négyszázmillió forint önmagá­­­ban nem elegendő a védelemre, de tá­mogatandónak tartja, hogy a jogalkotó a törvényben rendezni kívánja a fi­nanszírozás kérdéseit. A képviselő azt kérte, hogy a gondnokságok munká­jába is vonják be a civilszervezeteket. Mint korábban megírtuk, az előző kormány évekkel ezelőtt megkezd­te a vonatkozó hazai jogszabály elő­készítését, a dokumentumot 2009 decemberében szándékozott tárgyal­ni az Országgyűlés, az azonban eddig nem került a parlament elé. A korábbi javaslatot két főbb ponton módosítot­ta az új kulturális kormányzat, ide tar­tozik, hogy a világörökségi helyszínek kezelési terveit kormányrendelet biz­tosítja, valamint komplex világörök­ségi hatásvizsgálatok szükségességét vezeti be. A Belső-Erzsébetváros épí­tett örökségéért harcoló Nagydiófa ut­caiak körének képviselője, Bakó Kata­lin lapunknak elmondta, kulcskérdés, hogy mit tartalmaz majd a kezelési terv. „Adott helyszínen a telkenkén­ti vagy házankénti értékvizsgálat­nak kell a helyi szabályozás alapjának lennie. Csak úgy garantálható, hogy az adott városrész arculata nem vész el, ha az ingatlanonként megállapí­tott precíz értékvizsgálatra épül a he­lyi szabályozás” - hangsúlyozta. ■ Vershelyzet: hol a költészet mostanában? ZSIGMOND NÓRA „Mi nagyon kevésbe kerülünk ma a magyar társadalomnak. Azt gondol­ják, hogy velünk nem kell foglalkoz­ni, elvagyunk nulla pénzből. Alszunk az utcán, szerelmesek vagyunk, ír­juk a verseinket, mert pont erről szó­lunk” - mondja Szálinger Balázs költő Sarlós Balázs a költészet napjára szü­letett, hiánypótló dokumentumfilm­jében, amely a kortárs hazai iroda­lom jeles képviselőit megszólítva arra a kérdésre keresi a választ: hol a vers helye, és milyen lehetőségei vannak a mai Magyarországon. Hajdanán, nem is olyan régen egy-egy költemény születése jelentős kulturá­lis, sőt társadalmi eseménynek szá­mított, elég, ha Kölcsey Ferenc Him­nuszára, Petőfi Sándor Nemzeti dalára vagy Ady Endre az induló Nyugatban publikált verseire gondolunk. De va­jon hol a költészet ma? Nem lenne-e jobb, szebb az életünk, ha kétségbe­­ejtően prózaivá lett hétköznapjaink­ba visszaengednénk a verseket? Ha a végtelen mennyiségben ránk zúduló információtömegek versben, dalban szólnának hozzánk? Ha az utcai tiltó táblák hexameteres sorokban adnák a tudtunkra, mit szabad és mit nem? Érdekel-e valakit a költészet ma­napság? Hol vannak azok, akik ma verset írnak és verset olvasnak? Egy lelkes fiatalokból álló csapat ezen kér­désekre keresve a választ tavaly ápri­lis 11-én, a költészet napján izgalmas kísérletet tett: ismert színészeket kért fel, hogy három helyszínen - a hajnali metróban, nappal a sétálóutcán és éj­­­szaka egy szórakozóhelyen - szaval­janak verseket az arra járóknak. To­vábbgondolva az ötletet, és leszűrve a tapasztalatokat, az idei jeles nap­ra nagyszabású dokumentumfilmmel álltak elő. A csapat három hónap alatt negyvennégy kortárs magyar költőt és dalszövegírót keresett fel. A filmet sa­ját költségen készítették el, köszön­hetően a médiumoktól és támogató­tól való függetlenségüknek, sok olyan alkotót is sikerült megszólaltatniuk, akik évek óta nem nyilatkoznak. Az ötvenórányi felvett anyagból egy 44 perces film készült, amely április 11-én került fel az internetre, s már az első héten csaknem négyezren voltak kí­váncsiak rá. (Jelenleg is megtekinthe­tő a www.versmob.hu oldalon.) Az­óta elkészült egy hosszabb, százperces verzió is, amelyre az alkotók reményei szerint hamarosan rátalál majd vala­melyik televízió. A filmben megszólalók - mások mellett Bereményi Géza, Csukás Ist­ván, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Karafiáth Orsolya, Kovács András Fe­renc, Kukorelly Endre, Szálinger Ba­lázs, Térey János, Tóth Krisztina, Var­ró Dániel - olyan kérdéseket jártak körül, mint hogy mi a költészet álta­lában, hol a vers helye, és milyen le­hetőségei vannak ma. Izgalmas vé­leményeket hallhatunk az ihletett állapotról, arról, miért kezd el valaki írni, hogyan születik egy vers, s mi­ként lesz valakiből költő ma Magyar­­országon. De szó esik az alkotói fo­lyamatról, formákról és műfajokról is. Az irodalmi élet visszajelzéseiről, a versek hatására kialakuló dialógus­ról, klikkekről, tendenciákról. Hogy miként lehet egy ennyire szubjektív műfajt objektíven kezelni, és hogyan dönthető el, ki a jó, ki bizonyul te­hetségnek és miért. S egyáltalán: mi­re jó egy vers. Bajtai András úgy látja, a költészettel lehet a legjobban csajoz­­ni. S hogy mi mindent még? - nos a versmob 0411 című filmből kiderül. ■

Next