Magyar Hírlap, 2011. november (44. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-26 / 277. szám
MAGYAR HÍRLAP VÉLEMÉNY ÉS VITA 2011. NOVEMBER 26., HÉTVÉGE 55 Úgy tűnik, mentsvárként hiába hozza fel a kormány, hogy az államháztartási hiány jövőre rekordalacsony lesz, a hitelminősítő pechünkre pont akkor lépett, amikor a piaci pánik a magyar gazdasági fundamentumokat egyértelműen háttérbe szorította. Bóokland? SZAJLAI CSABA főmunkatárs Egyes szabály: a hitelminősítőknek mindig igazuk van! Kettes szabály: ha a hitelminősítőknek valami oknál fogva mégsem lenne igazuk, akkor automatikusan életbe lép az egyes szabály. Hogy mennyire van még érvényben ez a nemzetközi pénzpiaci „törvény”? Olyannyira, hogy állítólag a piac már rég beárazta Magyarország bóvliba vágását, sőt a kormány számára sem derült égből jött a leminősítés, mégis tegnap a Moody’s Investors Service döntésének hatására, miszerint egy fokozattal, a korábbi Baa3 - ról Bal-re rontotta Magyarország adósságának besorolását csütörtök éjszakai döntésével, ezzel a magyar besorolás a befektetésre nem ajánlott, azaz bóvli kategóriába került 1996 után újra - történelmi mélypontjára zuhant a forint, beszakadt a budapesti tőzsde, negatív csúcsához közelített a magyar államcsődkockázat és az összeomlás jelei mutatkoztak az állampapírpiacon is. Egyébként a Moody’s mostani lépése olyan szempontból meglepő, hogy a piaci szereplők nem arra számítottak, hogy a három nagy közül az eddig háttérbe húzódó hitelminősítő töri meg a csendet. További rossz hír: miután a hitelminősítők rendszerint követik egymás „tetteit”, sok jóra nem számíthatunk a másik két fontos cégtől - Standard & Poor’s és Fitch Ratings - sem a közeli hetekben, hónapokban. Az amerikai és angol minősítőintézetek persze nem tévedhetetlenek: a 2008 végén kibontakozó, amerikai eredetű pénzpiaci válság során sem jelezték előre a világgazdasági krízist, illetőleg lefokoztak olyan eurózónabeli országokat is, amelyeket nem kellett volna. Sőt „tévedésből” minősítette le egy időre Franciaország kormánykötvény-adósságának osztályzatát éppen két hete a Standard & Poor’s - tovább fokozva ezzel az európai adósságpiacon kialakult zűrzavart. Ugyanakkor a hitelminősítők évtizedek óta jelentős szerepet töltenek be az állami, a vállalati és az önkormányzati kötvények értékének megbecsülésében. Ha a Moody’s, a Standard & Poor’s és Fitch Ratings azt mondja egy értékpapírról, hogy kockázatos, ajánlott elkerülni, akkor az a legfontosabb támpont egy befektető számára - bármennyire nem tetszik ez Budapesten. Miután pedig hazánk döntő részben külső forrásból, vagyis devizából finanszírozza magát, bizony a minősítőcégek „rizikós” jelzései eltántoríthatják a lehetséges vevőket. Az ebből fakadó veszély jelentős: amenynyiben nincsenek vásárlók a nemzetközi piacokon, akkor nincs, aki finanszírozza a magyar államadósságot, a magyar államháztartást. Vagy csak igen magas kamat ígérete mellett. „Bóvliban” ráadásul még drágább az élet: a tőzsdei brókerek automatikusan piacra dobják a gagyinak ítélt papírokat. Ezzel a minősítéssel nem pusztán az a gond, hogy megdrágul Magyarország finanszírozása, hanem főként az: nehéz lesz innen kimászni! Ugyanis ilyen kategóriájú országokba az szeret befektetni, aki szereti a kockázatot, ám ezért nagyobb hozamot vár. Őszintén szólva nehéz megmondani, egy ország meddig tartozhat a bóvliba. Nagyon nem könnyű az érintett országok általában strukturális problémák miatt kerülnek oda, márpedig azok kiigazítása hosszú időt vesz igénybe. Magyarországnak a Széll Kálmántervben és a konvergenciaprogramban meghirdetett strukturális átalakításokat kell véghezvinnie, és fel kell számolnia azokat az intézkedéseket, amelyek a kilátástalanságot és a bizonytalanságot okozzák, ha ezt hoszszabb távon tudjuk biztosítani, akkor újra befektetésre ajánlott ország lehetünk. Feleslegesen azonban ne reménykedjünk: Romániát például 2009 ben minősítették le, és azóta sem tudott felkerülni a befektetésre ajánlott országok közé. „Magyarország minden értelemben hitelét vesztett ország. Sem jövőre, sem pedig az elkövetkező néhány évben nem látni olyan kiutat, amely gazdasági növekedéshez vezet” - dióhéjban így lehetne összefoglalni a rólunk megjelenő külföldi riportokat. Úgy tűnik, mentsvárként hiába hozza fel a kormány, amely Magyarország elleni támadásként értelmezi a Moody’s lépését, hogy hazánkban az államháztartási hiány jövőre rekord alacsony lesz, és a fizetési mérleg pozitív, ráadásul a gazdaság meghatározó szegmense a fejlett nyugati világba van beágyazódva, a hitelminősítő pechünkre pont akkor lépett, amikor a piaci pánik a magyar gazdasági fundamentumokat egyértelműen háttérbe szorította. Jóllehet a napi akciós hatások múlásával az üzletmenet a szokásos mederbe térhet vissza, egyelőre jobb, ha azzal számolunk, hogy a folytonos romlás irányába navigálnak bennünket. Eközben még összesküvés-elméletet is lehet gyártani, bár egyre nehezebben hihető, hogy egyéni, céges, esetleg állami befektetői érdek állna egy európai uniós országkockázati besorolás mögött. A nagyszabású konspirációs teóriák helyett inkább maradjunk a mindennapoknál! Ugyanis a Moody’s döntésének negatív hatása a „kisember világát” is érinti: a kockázatosabbnak ítélt országba kevesebb hiteltőke áramlik, a hazai tőke pedig kiáramlik. Mindez gyengülő árfolyammal és emelkedő hitelkamatokkal szokott járni. Egyébként ez a leminősítés önmagában még nem lenne drámai fejlemény, a gondot sokkal inkább az jelenti, hogy nem nagyon látszik a gazdasági paradigmaváltás. Az új IMF hitelkeret még nem az. szajlai, csabatsmagyarhirlap. hu Az 1952-es helsinki olimpia óriási diadal volt a magyar sport számára. Ezt a sikert azóta sem sikerült megismételni. Akkor többek között a magyar labdarúgó-válogatott is aranyérmes lett. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány már akkor készült arra, hogy a magyar válogatott megmérkőzzön Angliával, és már ott, az olimpián lekötötte az angolok elleni mérkőzést. Az angolok akkor már kilencven éve veretlenek voltak, azonban Sebes bízott a csapatában, hiszen a magyar válogatott nemcsak az olimpiai aranyérem miatt, hanem sorozatos győzelmei okán is a világ egyik legerősebb csapata volt. Sebes szoros kapcsolatot ápolt Rákosiékkal, és élvezte a vezetés bizalmát, mivel a hazai kommunista politikusok semmit sem szerettek volna jobban, mint bebizonyítani, hogy a szocialista tábor legerősebb futballcsapata Magyarországé. Mindettől függetlenül azonban Rákosi nehezményezte, hogy a kilencven éve veretlen angolok ellen Sebes engedély nélkül lekötötte a mérkőzést, így aztán még az is kétséges volt, hogy megadják-e az engedélyt az angliai kiutazáshoz, mert a legfelsőbb vezetés rettenetesen félt az esetleges kudarctól. Végül aztán sikerült meggyőzni őket arról, hogy az aranycsapat egyfajta propaganda a béketábor számára, hiszen nemcsak Európa, hanem az egész futballvilág figyelmét felkeltette az 1953. november 25-i összecsapás. Ezen előzmények miatt a magyar csapatra rettenetes nyomás nehezedett, így készültek a nagy mérkőzésre. Ilyen előzmények után érkezett el a nap, amikor több mint százezer ember szorongott a kilencvenezer férőhelyes Wembley-stadionban, Londonban. A játékvezető, a világhírű Leo Horn és partjelző társai hollandok voltak. A csípős, ködös londoni időben Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II., Kocsis, Hidegkúti, Puskás és Czibor lépett pályára. A magyar válogatott a hetvennyolcadik percben cserélt. Grosicsot Gellér Sándor váltotta a kapuban. Az angolok szintén félelmetes csapattal futottak ki a pályára: Merrick, Ramsey, Johnston, Eckersley, Wright, Dickinson, Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell, Robb. Az angolok szövetségi kapitánya Walter Winterbottom volt. Az „évszázad mérkőzése” óta ötvennyolc év telt el. Sajnos már csak Grosics és Buzánszky él a kezdőcsapatból. A magyar csapat már az első percben gólt szerzett Hidegkúti révén, majd ezt még kétszer megismételte a huszonkettedik és az ötvenharmadik percben. Puskás Öcsi kétszer volt eredményes. Bozsik, aki mindmáig az egyetlen százszoros válogatott, az ötvenedik percben talált az angolok kapujába. Az angolok részéről Sewell a tizennegyedik percben, és Mortensen a harmincnyolcadik percben volt eredményes. Az ötvenhetedik percben pedig Ramsey tizenegyesből szerzett gólt. Az angol csapatkapitány, Wright sokáig tartotta a világrekordot, százöt alkalommal volt válogatott. A mérkőzés után Sebes fellélegezhetett, a magyar csapat fényes diadala őt igazolta. Rákosiék természetesen a kommunizmus diadalaként ünnepelték a világraszóló győzelmet. 1954. május 23-án hatalmas sportünnepre készülődött az ország. Az angolok visszavágóra érkeztek Budapestre. Mindkét mérkőzést Szepesi György közvetítette, milliók hallgatták rádión a magyar válogatott immár második megsemmisítő győzelmét az angolok felett. Megszületett a pesti szlogen, az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek. Az aranycsapat diadalútja az 1954-es svájci világbajnokság döntőjéig tartott. Máig is megmagyarázhatatlan módon a berni döntőben Németország 3-2-re legyőzte a magyar válogatottat. Noha előtte a világbajnokság egy korábbi mérkőzésén 8 - 3 - as megsemmisítő vereséget mértek a magyarok a németekre. Véget ért az aranycsapat diadalmenete. Sokan sokféleképpen próbálták azóta is magyarázni, hogy vajon miért vesztettünk a németek ellen. Sebesre dühöngő tömeg várt az elvesztett világbajnokság után. Az emberek őt tették felelőssé a vereségért. Napokon keresztül kellett őrizni Sebes házát, mert az emberek hamar elfelejtették a korábbi fantasztikus sikereket. Abban az időben, amikor az aranycsapat győzelmet győzelemre halmozott, akár két-három világverő csapatot is ki tudott volna állítani a magyar labdarúgás. Ne feledkezzünk el olyan nagyságokról, mint Kovács I., Szojka, Börzsei, Szusza, Szilágyi L, Csordás, Palotás, akik mind-mind a világ bármelyik válogatottjában kezdőjátékosok lehettek. Én elfogult vagyok. Két játékos nekem nagyon hiányzik ebből a világverő válogatottból. A tragikus sorsú Újpest-játékos, Szűcs Sándor, akit kivégeztek, és Sándor Csikar, aki csak azért nem férhetett be a világverő csapatba, mert Kocsisnak - a világ legjobban fejelő játékosának - a legjobb barátja Budai II. volt. Sándor Csikar sokszor mesélt az évszázad mérkőzéséről. Többször említette, hogy sokszor szokott gondolni arra, ő játszik Londonban vagy a berni világbajnokságon, ahol szintén nem kapott játéklehetőséget. Mindennap látom az aranycsapatot, mivel a 6-3-as mérkőzésről készült egy tablókép. Egyetlen példány létezik belőle. A féltve őrzött relikvián már kezd megkopni a játékosok aláírása, de gondolataimban él az egész csapat, azok is ugyanúgy, akik korábban elhunytak. Olyan szerencsés lehettem, hogy az összes játékost személyesen ismertem, mivel nagyapám és apám jó barátságban, ismeretségben volt velük. A kis tablót - amelyet Lóránt Gyulától kapott barátsága jeléül - nagyapám testvére küldte el nekem Frankfurtból a hatvanas évek végén. Ne feledkezzünk meg a világ egyik leghíresebb menedzseréről - aki annak idején a legtöbb játékost adó Honvéd mindenese volt, Östreicher Emilről se, akit szintén barátság fűzött nagyapámhoz, és Frankfurtban élő - azóta elhunyt - testvéréhez. Továbbá emlékezzünk meg még egy játékosról, aki szintén a világ egyik legjobbja volt. Vajon a csatársor melyik posztjára került volna Kubala László, ha nem hagyja el az országot, hogy Barcelona futballcsapatának sikereihez járuljon hozzá? Sajnos már ő sincs az élők sorában. Ez volt a híres világverő válogatott. Áldott legyen minden játékos emléke, és a még élők éljenek sokáig, hogy mesélhessenek minél többet az utókornak arról a csodáról, amelynek részesei lehettek. ■ 6 3 VÁMOS GYÖRGY az Echo Tv műsorvezetője www.magyarhirlap.hu