Magyar Hírlap, 2014. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-29 / 74. szám

MÚLT közgazdász blogjából. A cikkismerte­tő szerint a szerző (ki más?) Kim Lane Scheppele alkotmányjogász, aki teg­nap indította el ötrészes írását „Ma­gyarország - Egy kétséges választás” címen. A Gyurcsány-barát honlap azt is ígérte, hogy a következő napok­ban részenként közlik a sorozat továb­bi felvonásait. A több mint kilencezer szavas fordítás linket is közöl a fordítás eredetijére. Ott azonban Lovas szerint nem az eredeti cikk található, hanem Paul Krugmannek, a New York Times állandó publicistájának Obama ameri­kai elnök egészségügyi programjának a konzervatívok és liberálisok közötti vitájáról szóló írása. Vagyis: a Galamus a cikk fordítását nem szemlézte, ha­nem azt - a jelek szerint - előre meg­kapta Kim Lane Scheppele alkot­mányjogásztól, Krugman Princeton Egyetemen tanító kollégájától. Az eddig is ismeretes volt, hogy a demokratikusan megválasztott ma­gyar kormány tekintélyének iparsze­rű lejáratására érdekében szoros össz­munka folyik a hazai balliberálisok, a korábban állami pénzen Magyaror­szágon tanácsadóként funcionáló Kim Lane Scheppele asszony és princetoni kollégája, Halmai Gábor volt SZDSZ- es alkotmányjogász, valamint az egy­kor a Yale Egyetemen tanító Balogh S. Éva között, aki a Hungarian Spectrum című blogjában naponta támadja a magyar kormányt a legelfogultabb gyurcsányi és bajnaista perspektívá­ból. Elterjedt nézet, hogy mivel a ko­rábbi garnitúra népszerűtlensége lehetetlenné teszi a mai, magát „de­mokratikusnak” kikiáltó ellenzék győzelmét, ezért annak támogatói a nemzetközi színtéren kívánják a vá­lasztások tisztaságát kétségbe vonni úgy, hogy azt eleve „illegitimnek” bé­lyegzik. Ezzel persze jogsértést követ­nek el, hiszen akár rágalomként lehet bíróság elé citálni mondanivalójukat. A Washingtonban élő kiváló közíró és gondolkodó Jonah Goldberg nem­rég azt mondta: a fasizmus ma már nem olyan rágalom, amit a liberáli­sok bárkire ráhúzhatnak, akik szá­mukra nem szimpatikusak, hanem a fasizmus mint politikai gyakorlat és diszciplína, éppen hogy a liberálisok kedvenc műfajaként nyilvánul meg. Stratégiájuk ugyanis a marxizmus fe­je tetejére állított taktikájában me­rül ki, amely a fasizmustól egyáltalán nincs távol, és amelynek esszenciája, hogy sem filozófájukban, sem kom­munikációjukban a teória és a valóság köszönő viszonyban nincs egymással. Tolerancia helyett arrogancia. Szociá­lis érzékenység helyett globalizmus és szabadkereskedelem. Ezt kínálják a világnak. Laissez faire szabad verse­­nyes kapitalizmus helyett a multina­cionális monopóliumok adják a neo­liberálisok modern játszóterét. Ez persze fokozatos hiteltelenségükhöz vezet, de még ezt sem bánják. Politi­kai partizán bosszúhadjáratuk ugyan­is még racionális énjüket is felülmúlja. Feltűnő erőszakosságuk és intoleran­ciájuk ellenére, errefelé Amerikában, talán az elmúlt harminc év bevándor­lási típushalmazának köszönhetően (ami harmincmillió feléjük szavazó új állampolgárt jelent) továbbra is elég szavazatot kapnak hatalmuk megőr­zéséhez és gyakorlásához. A republi­kánus oldal már rég hatalmon lehetne, ha nem ragaszkodtak volna a sokak számára elitista adópolitikájukkal a gazdagok még gazdagabbá tételéhez és ha egy szociálisan érzékenyebb po­­zitúrát vállaltak volna fel a választá­sok során. Érdekes és kifacsart állapot. A liberálisok önbizalomtól duzzadt keblüket döngetve makacsul kötik az ebet a karóhoz. Szerintük mindenki (az egész világ lassan) fasiszta, rasz­­szista és/vagy extrém nacionalista, aki nekik ellent mer mondani bármiben. A szabadon gondolkozó világ pedig erre azt válaszolja: „Aki mondja más­ra, az mondja magára.” Emlékeztek ezekre a régi, általános iskolában ta­nult mondókákra? Volt még az „Ipi­­apacs, te vagy a hunyó” és az „Ameri­kából jöttem, mesterségem címere... ” Játék vagy valóság? Döntsék el Önök! A mindent eldöntő kérdés per­sze változatlan: ki nevet a végén? TOPOLÁNSZKY ADÁSai 2014. MÁRCIUS 29., HÉTVÉGE HULLÁMTÉR MAGYAR HÍRLAP IS A FÖLD GYOMRA Hihetetlen leletek, tanácstalan régészek Ma leckénk tárgya egy különleges rö­vidítés, az Oppart. Az angol szak­nyelvben az out-of-place artifactból rövidítve e szóval jelölik azon tárgyak, leletek körét, melyeknek időben és/ vagy térben (logikailag és kronoló­­giailag) nem lenne szabad ott lenni­ük, ahol azokra rábukkantak. Hogy megértsük, mire utal e kifejezés, ve­gyünk rögvest egy közeli példát, Pi­ri reisz térképét. Nevezett férfiú - tel­jes nevén Hadzsi Muhiddin Piri Ibn Hadzsi Mehmed - nagyjából 1465 és 1554 vagy 1555 között élt, s rang­ja szerint egy oszmán török tenger­nagy (azaz reisz) és térképész volt. A kutatók szerint Gallipoliban, az égei-tenger törökországi partvidékén látta meg a napvilágot, majd felcsepe­redvén nagybátyja, Kemál reisz szol­gálatába állt. E nagybáty 1481. má­jusában II., avagy Hódító Mehmed szultán halála után kegyvesztetté vált, ezt követően corsaróként - konkré­tabban fogalmazva kalózként - ke­reste kenyerét. Az ifjú Piri rokonával bejárta a Földközi-tengert, közben megtanult görögül, olaszul, spanyo­lul és portugálul. Amikor megun­ta a cigányéletet, felcsapott II. Bajazid szultán zsoldjába, s 1499 és 1502 kö­zött az oszmán szultán hadsereg­ében harcolt Velence ellen, de részt vett az első és a második lepantói csa­tában is (1499-ben és 1500 ban), majd 1511-ben, nagybátyja halá­la után visszatért Gallipoliba. A ha­jókon gyakran készített jegyzeteket, amelyeket később könyvben összeg­zett. 1516-17-ben részt vett az Egyip­tom elleni hadjáratban. 1522 ben je­len volt Rodosz ostrománál. Talán nem is tudnánk semmit e je­les katonáról, ha 1929 ben nem fog­nak hozzá a szultáni palota, a Topkapi Szeráj restaurálásához. Nos, e munka közben, egy avítt szekreter mélyéről került elő Pirinek az 1513-ban fölvett földabrosza. A 65x90 centiméteres, őz- vagy gazellabőrre festett térkép rendkívül pontosan jelzi Közép- és Dél-Amerikát, az Ibériai-félszigetet és Afrika nyugati részét, s egyes elmé­letek szerint az Antarktisz partvona­la is megjelenik a térképen. A térkép­pel foglalkozókat leginkább Amerika és a jeges kontinens ábrázolása foglal­koztatja mind a mai napig. Magyarán mondva ezt a térképet sem Piri, sem egyetlen kortársa sem rajzolhatta meg 1513-ban. Az admirális sem igazít el a rejtélyben: ő pusztán annyit állít, sok régebbi térképet is fölhasznált mun­kája során. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az Antarktisz jéggel bo­rított partvonalait csak a hetvenes - nyolcvanas években sikerült műhol­dakról olyan pontosan föltérképezni, mint ahogy azt a török kalózból lett admirális papírra vetette 1513-ban. Azaz ez a lap elvileg nem lehetett ott, ahol föltűnt. Ha valaki úgy véli, csak hazánktól távol kerülnek elő furcsa, korba nem illő tárgyak, ki kell ábrándítanunk. Igaz, Nagyenyed jelenleg nem a mi­énk, mégis kedves a szívünknek, hi­szen itt bukkant föl 1973-ban egy igen furcsa „valami”. A helyi kőbányában a kitermelés során az egyik markoló úgy tíz méternyire a felszíntől kifor­dított három, első pillantásra megkö­vesedett homoknak látszó amorf tes­tet. Mivel a környék híres volt arról, hogy több, római korból származó szobortöredék, használati tárgy buk­kant föl, a melósok azonnal leállnak (ne feledjük, 1973-at írunk, a pártve­zér pedig Nicolae Ceausescu), s kihív­ják a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Mú­zeum munkatársait. A szakemberek hamar fölfedik, a megkövesedett ho­mokréteg közül kettő közülük masz­todoncsontokat tartalmaz, ráadásul ugyanazon állat comb- és medence­­csontjait, valamint fogazatát. A harmadik kupac azonban meg­lepetést tartogat: egy teljesen egyér­telműen fémből készült, mesterséges tárgyat. Már odahaza, a kincses Ko­lozsváron a régészek tüzetesebben át­­­nézik a leleteket. A csontokat húsz- és nyolcvanezer év közöttire saccolták, míg az üledékes rétegből nyert adatok szerint a legvalószínűbb a harminc­ezer év. A 20 x 12 x 7 centiméteres, cir­ka két és fél kilós fémtárgyról kisütik, az anyaga 80-90 százalékban alumí­niumból áll. Alumíniumból, amelyet alig 190 éve tudunk előállítani, nagy­­iparilag pedig csak 1883 óta! Ha valaki arra utalna, itt valami té­vedés lesz a dologban, hozzáteszünk még egy érvet, amely az Oppart kité­telt igazolja. Ez pedig nem más, mint a tárgy felületén kialakult, csaknem kétmilliméteres alumínium-oxid­réteg. Ahhoz, hogy az alumínium­­oxid normál körülmények közepette ilyen kövérre hízzon, sok ezer eszten­dőre van szükség... LAZIN MIKLÓS ANDRÁS­ ­ megkövesedett homokrétegből masztodoncsontok kerültek elő, és egy aluminiumtárgy.

Next