Magyar Hírlap, 2014. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-29 / 74. szám
MÚLT közgazdász blogjából. A cikkismertető szerint a szerző (ki más?) Kim Lane Scheppele alkotmányjogász, aki tegnap indította el ötrészes írását „Magyarország - Egy kétséges választás” címen. A Gyurcsány-barát honlap azt is ígérte, hogy a következő napokban részenként közlik a sorozat további felvonásait. A több mint kilencezer szavas fordítás linket is közöl a fordítás eredetijére. Ott azonban Lovas szerint nem az eredeti cikk található, hanem Paul Krugmannek, a New York Times állandó publicistájának Obama amerikai elnök egészségügyi programjának a konzervatívok és liberálisok közötti vitájáról szóló írása. Vagyis: a Galamus a cikk fordítását nem szemlézte, hanem azt - a jelek szerint - előre megkapta Kim Lane Scheppele alkotmányjogásztól, Krugman Princeton Egyetemen tanító kollégájától. Az eddig is ismeretes volt, hogy a demokratikusan megválasztott magyar kormány tekintélyének iparszerű lejáratására érdekében szoros összmunka folyik a hazai balliberálisok, a korábban állami pénzen Magyarországon tanácsadóként funcionáló Kim Lane Scheppele asszony és princetoni kollégája, Halmai Gábor volt SZDSZ- es alkotmányjogász, valamint az egykor a Yale Egyetemen tanító Balogh S. Éva között, aki a Hungarian Spectrum című blogjában naponta támadja a magyar kormányt a legelfogultabb gyurcsányi és bajnaista perspektívából. Elterjedt nézet, hogy mivel a korábbi garnitúra népszerűtlensége lehetetlenné teszi a mai, magát „demokratikusnak” kikiáltó ellenzék győzelmét, ezért annak támogatói a nemzetközi színtéren kívánják a választások tisztaságát kétségbe vonni úgy, hogy azt eleve „illegitimnek” bélyegzik. Ezzel persze jogsértést követnek el, hiszen akár rágalomként lehet bíróság elé citálni mondanivalójukat. A Washingtonban élő kiváló közíró és gondolkodó Jonah Goldberg nemrég azt mondta: a fasizmus ma már nem olyan rágalom, amit a liberálisok bárkire ráhúzhatnak, akik számukra nem szimpatikusak, hanem a fasizmus mint politikai gyakorlat és diszciplína, éppen hogy a liberálisok kedvenc műfajaként nyilvánul meg. Stratégiájuk ugyanis a marxizmus feje tetejére állított taktikájában merül ki, amely a fasizmustól egyáltalán nincs távol, és amelynek esszenciája, hogy sem filozófájukban, sem kommunikációjukban a teória és a valóság köszönő viszonyban nincs egymással. Tolerancia helyett arrogancia. Szociális érzékenység helyett globalizmus és szabadkereskedelem. Ezt kínálják a világnak. Laissez faire szabad versenyes kapitalizmus helyett a multinacionális monopóliumok adják a neoliberálisok modern játszóterét. Ez persze fokozatos hiteltelenségükhöz vezet, de még ezt sem bánják. Politikai partizán bosszúhadjáratuk ugyanis még racionális énjüket is felülmúlja. Feltűnő erőszakosságuk és intoleranciájuk ellenére, errefelé Amerikában, talán az elmúlt harminc év bevándorlási típushalmazának köszönhetően (ami harmincmillió feléjük szavazó új állampolgárt jelent) továbbra is elég szavazatot kapnak hatalmuk megőrzéséhez és gyakorlásához. A republikánus oldal már rég hatalmon lehetne, ha nem ragaszkodtak volna a sokak számára elitista adópolitikájukkal a gazdagok még gazdagabbá tételéhez és ha egy szociálisan érzékenyebb pozitúrát vállaltak volna fel a választások során. Érdekes és kifacsart állapot. A liberálisok önbizalomtól duzzadt keblüket döngetve makacsul kötik az ebet a karóhoz. Szerintük mindenki (az egész világ lassan) fasiszta, raszszista és/vagy extrém nacionalista, aki nekik ellent mer mondani bármiben. A szabadon gondolkozó világ pedig erre azt válaszolja: „Aki mondja másra, az mondja magára.” Emlékeztek ezekre a régi, általános iskolában tanult mondókákra? Volt még az „Ipiapacs, te vagy a hunyó” és az „Amerikából jöttem, mesterségem címere... ” Játék vagy valóság? Döntsék el Önök! A mindent eldöntő kérdés persze változatlan: ki nevet a végén? TOPOLÁNSZKY ADÁSai 2014. MÁRCIUS 29., HÉTVÉGE HULLÁMTÉR MAGYAR HÍRLAP IS A FÖLD GYOMRA Hihetetlen leletek, tanácstalan régészek Ma leckénk tárgya egy különleges rövidítés, az Oppart. Az angol szaknyelvben az out-of-place artifactból rövidítve e szóval jelölik azon tárgyak, leletek körét, melyeknek időben és/ vagy térben (logikailag és kronológiailag) nem lenne szabad ott lenniük, ahol azokra rábukkantak. Hogy megértsük, mire utal e kifejezés, vegyünk rögvest egy közeli példát, Piri reisz térképét. Nevezett férfiú - teljes nevén Hadzsi Muhiddin Piri Ibn Hadzsi Mehmed - nagyjából 1465 és 1554 vagy 1555 között élt, s rangja szerint egy oszmán török tengernagy (azaz reisz) és térképész volt. A kutatók szerint Gallipoliban, az égei-tenger törökországi partvidékén látta meg a napvilágot, majd felcseperedvén nagybátyja, Kemál reisz szolgálatába állt. E nagybáty 1481. májusában II., avagy Hódító Mehmed szultán halála után kegyvesztetté vált, ezt követően corsaróként - konkrétabban fogalmazva kalózként - kereste kenyerét. Az ifjú Piri rokonával bejárta a Földközi-tengert, közben megtanult görögül, olaszul, spanyolul és portugálul. Amikor megunta a cigányéletet, felcsapott II. Bajazid szultán zsoldjába, s 1499 és 1502 között az oszmán szultán hadseregében harcolt Velence ellen, de részt vett az első és a második lepantói csatában is (1499-ben és 1500 ban), majd 1511-ben, nagybátyja halála után visszatért Gallipoliba. A hajókon gyakran készített jegyzeteket, amelyeket később könyvben összegzett. 1516-17-ben részt vett az Egyiptom elleni hadjáratban. 1522 ben jelen volt Rodosz ostrománál. Talán nem is tudnánk semmit e jeles katonáról, ha 1929 ben nem fognak hozzá a szultáni palota, a Topkapi Szeráj restaurálásához. Nos, e munka közben, egy avítt szekreter mélyéről került elő Pirinek az 1513-ban fölvett földabrosza. A 65x90 centiméteres, őz- vagy gazellabőrre festett térkép rendkívül pontosan jelzi Közép- és Dél-Amerikát, az Ibériai-félszigetet és Afrika nyugati részét, s egyes elméletek szerint az Antarktisz partvonala is megjelenik a térképen. A térképpel foglalkozókat leginkább Amerika és a jeges kontinens ábrázolása foglalkoztatja mind a mai napig. Magyarán mondva ezt a térképet sem Piri, sem egyetlen kortársa sem rajzolhatta meg 1513-ban. Az admirális sem igazít el a rejtélyben: ő pusztán annyit állít, sok régebbi térképet is fölhasznált munkája során. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az Antarktisz jéggel borított partvonalait csak a hetvenes - nyolcvanas években sikerült műholdakról olyan pontosan föltérképezni, mint ahogy azt a török kalózból lett admirális papírra vetette 1513-ban. Azaz ez a lap elvileg nem lehetett ott, ahol föltűnt. Ha valaki úgy véli, csak hazánktól távol kerülnek elő furcsa, korba nem illő tárgyak, ki kell ábrándítanunk. Igaz, Nagyenyed jelenleg nem a miénk, mégis kedves a szívünknek, hiszen itt bukkant föl 1973-ban egy igen furcsa „valami”. A helyi kőbányában a kitermelés során az egyik markoló úgy tíz méternyire a felszíntől kifordított három, első pillantásra megkövesedett homoknak látszó amorf testet. Mivel a környék híres volt arról, hogy több, római korból származó szobortöredék, használati tárgy bukkant föl, a melósok azonnal leállnak (ne feledjük, 1973-at írunk, a pártvezér pedig Nicolae Ceausescu), s kihívják a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum munkatársait. A szakemberek hamar fölfedik, a megkövesedett homokréteg közül kettő közülük masztodoncsontokat tartalmaz, ráadásul ugyanazon állat comb- és medencecsontjait, valamint fogazatát. A harmadik kupac azonban meglepetést tartogat: egy teljesen egyértelműen fémből készült, mesterséges tárgyat. Már odahaza, a kincses Kolozsváron a régészek tüzetesebben átnézik a leleteket. A csontokat húsz- és nyolcvanezer év közöttire saccolták, míg az üledékes rétegből nyert adatok szerint a legvalószínűbb a harmincezer év. A 20 x 12 x 7 centiméteres, cirka két és fél kilós fémtárgyról kisütik, az anyaga 80-90 százalékban alumíniumból áll. Alumíniumból, amelyet alig 190 éve tudunk előállítani, nagyiparilag pedig csak 1883 óta! Ha valaki arra utalna, itt valami tévedés lesz a dologban, hozzáteszünk még egy érvet, amely az Oppart kitételt igazolja. Ez pedig nem más, mint a tárgy felületén kialakult, csaknem kétmilliméteres alumínium-oxidréteg. Ahhoz, hogy az alumíniumoxid normál körülmények közepette ilyen kövérre hízzon, sok ezer esztendőre van szükség... LAZIN MIKLÓS ANDRÁS megkövesedett homokrétegből masztodoncsontok kerültek elő, és egy aluminiumtárgy.