Magyar Hírlap, 2015. július (48. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-08 / 158. szám
ROVATVEZETŐ: PÉNTEK ORSOLYA, E-MAIL: PENTEK.ORSOLYA@MAGYARHIRLAP.HU CSÍK JÁNOS: A NÉPZENE KÉPVISELŐI IS IGYEKEZNEK KIHASZNÁLNI AZ ADOTT KOR TECHNIKAI LEHETŐSÉGEIT - AZ ÚJ GENERÁCIÓ IS ÉRDEKLŐDIK Az élő fellépésekre kell koncentrálni NÉMET DÁNIEL A nemzedék, amely még őrzi az autentikus népzenét, már nagyon idős, azonban Csík János szerint mivel ez a zene természetes érzéseket jelenít meg, képes fennmaradni. A Kossuth-díjas zenésszel az együttes több mint negyed évszázados múltjáról beszélgettünk. - Tavaly decemberben ünnepelte ötvenedik születésnapját, előtte egy évvel pedig a Csík Zenekar töltötte be fennállásának huszonötödik esztendejét. Hogyan élte meg ezeket a jubileumokat? - A felemelő érzésen túl, hogy azon kevés magyarországi népzenekar közé tartozhatunk, amelyek a nehézségek ellenére is együtt maradtak a mai napig, nagyon fontos, hogy az utóbbi tíz évben, főleg az autóbalesetem óta nagyon erős összetartás jellemzi az együttest, mindemellett pedig komoly szakmai sikereket értünk el, és páratlan baráti kapcsolatokra tettünk szert. Az ötvenedik életévem betöltése szintén nagyon fontos volt számomra: sokan nem tartják számon a születésnapjukat, jobbnak látják nem emlékeztetni magukat az életkorukra, azonban részben az említett, csodával határos módon túlélt balesetem miatt különleges jelentősége van számomra. Hálás vagyok a sok hasznos munkáért, amelyet elvégezhettem és az őszinte, mély barátságokért. Ezért is jelentettem meg ez alkalomból egy lemezt, és rendeztünk nagyszabású mulatságot a Budai Fonó Zeneházban. - Megváltozott azóta, hogy profi zenésszé vált? - Az ember nem csak azért változik a korral, mert idősebb és tapasztaltabb lesz, de egyéb hatások is érik. A szakmában eltöltött sok-sok év alatt kikristályosodott, hogy milyen zenét szeretnénk játszani, milyen szakmai felkészültséggel, törődéssel és igényességgel. Jobban odafigyelünk az előadás minőségre, a színpadra és a hangtechnikai felszerelésekre. Utóbbi kérdéseknek tíz-tizenöt éve még nem volt nagy jelentőségük, de manapság, amikor egészen más körülmények között kell fellépnünk, sokszor nagyon nagy közönség előtt, fel kell készülnünk technikai oldalról is. Fontos azonban, hogy az ember megőrizze a szerénységét akkor is, amikor jobban megy a szekér, és ne váljon önteltté, én úgy gondolom, hogy nálam a siker nem okozott törést. - Az utóbbi tíz évben az internet megjelenésével átformálódott zenepiac milyen hatással volt a népzenei életre? - Szerintem ugyanúgy hatott rá, mint bármelyik más műfajra: a népzene képviselői is igyekeznek kihasználni az adott kor technikai lehetőségeit, alkalmazkodnunk kellett ahhoz, hogy megváltoztak a hanghordozók, felnőtt egy új generáció, amelynek már teljesen természetes az internet, az okostelefon és ezáltal a zene könynyű és ingyenes elérése, ezért ahogyan más együtteseknek is, nekünk is elsősorban az élő fellépésekre kellett koncentrálnunk, és arra, hogy minél kidolgozottabb, precízebb műsorokat adjunk. - Manapság a népzene igencsak népszerű a fiatalok körében is. Mi lehet ennek az oka, mit ad a népzene 2015-ben? - Akárcsak a korábbi generációk, úgy a mostani fiatalok is nagyon nyitottak és kíváncsiak a világra, az internet pedig megnyitja a kapukat, rengeteg információhoz jutnak hozzá más emberekről, és kultúrákról, mindez pedig egyfajta útkeresésre sarkallja őket, hogy megtalálják a saját helyüket a világban, megismerjék a saját nemzetüket és azt, hogy mire lehetnek büszkék. És ha sikerül nekünk a saját nyelvükön megszólítani őket és átadni a népzene szépségét és erejét, akkor sokkal inkább megnyílnak a műfaj felé. Amennyiben mi és más zenekarok jól végezzük a dolgunkat, akkor reményeim szerint még jó ideig meglesz a helye a népzenének. - A nemzedék azonban, amely még őrzi az autentikus népzenét, ingyen idős. Mindez mennyire veszélyezteti a műfaj jövőjét? - Ez egy nagyon komoly és súlyos kérdés. Valószínű, hogy ha Beethovent megkérdezték volna, hogy halála után miként fog fennmaradni a Holdfény szonátája, nem tudta volna megmondani. Én is kétféle utat látok: egyrészt amíg sikerült a fiatalokat megszólítani és az életük részévé tenni akár hivatás szintjén is a népzenét - hiszen igaz, hogy nem lehet mindenki muzsikus, de egy program megszervezésében vagy televíziós, rádiós műsorszerkesztőként sokat tehet a műfajért, és amíg az olyan produkciók, mint a Fölszállott a páva azt bizonyítják, hogy az új generáció is kíváncsi a népzenére és meglátja benne az értéket, addig fenn fog maradni. Másrészt az is igaz, hogy jelenleg olyan problémák kerülnek előtérbe, amelyek rossz irányba terelik a világot és a figyelmet, legyen szó a megélhetési problémákról vagy akár arról, hogy a nemzeti önbecsülés például sokszor teljesen hiányzik vagy túlzásokba esik. A könnyűzenei számok eközben egyre kevesebb hangból épülnek fel, egyre kevesebb műgonddal, ugyanakkor az emberekben benne vannak az alapvető és természetes érzések és a vágy, hogy szebb, értelmesebb és értékesebb világot alkossanak. Olyat, amelyben a népzene is képes fennmaradni. - Számtalan szakmai siker és nagyszabású koncert után mi a célja? - Szakmai szempontból a legmagasabb elismeréseket is elértük. A közönség szeretetét is érzem. A feladatunk így most már mindennek a megtartása, ami hasonlóképpen nehéz kifuvás. Szeretnénk megőrizni azt a fajta igényességünket - bármilyen zenét is játszunk -, amellyel nemcsak a szórakoztatóipart szolgáljuk ki, de a lelket is megsimogatjuk. ■ Biztató a Fölszállott a páva sikere - mondta Csík János FOTÓ: CSUDÁS SÁNDOR KINEK JUTOTT ESZÉBE, MI LETT A VÁROS CSAKNEM TÍZEZER ZSIDÓ LAKOSÁNAK SORSA? Tizenhat évesen Auschwitzban PÉNTEK ORSOLYA Nem véletlenül hasonlítják több helyen Nicolas Roth (Róth Miklós) Tizenhat évesen Auschwitzban című kötetét a Sorstalansághoz. Kertész Imre műve szépirodalommá emeli a feldolgozhatatlant, erős hatása ugyanakkor épp minimalizmusában rejlik. Róth Miklós kötete dokumentumkötet. A szerző a haláltábort túlélve tizennyolc évesen emigrált Franciaországba, és csak nyugdíjas éveiben, nemrég tette közzé emlékiratát. A francia változat 2011- ben jelent meg, ezt Pelle János ültette át az idén magyarra, a kötet a Debreceni Zsidó Hitközség és a Merkava kiadó gondozásában jelent meg. Róth nem is tesz kísérletet másra, mint hogy közölje saját és társai történetét. Nem transzformálja a szöveget még csak általános holokauszt-történetbe sem: saját, személyes megfigyeléseit és élményeit osztja meg az olvasóval szűkszavú, pontos mondatokban. Az emlékirat a negyvenes évek elejétől az 1946-os évig tart. A szerző aprólékosan mutatja be a debreceni városi közeget, amelyben a zsidóság kezdetben még nemhogy nem jogfosztott, de teljesen természetes egységben él a református magyar lakókkal. Róth édesapja a város szabója, a többi zsidó kismester is megbecsülésnek örvend, a zsidó iskolából (!) pedig kitiltják a cionizmus felé forduló idősebb testvért, mondván, hogy „tevékenysége öszszeegyeztethetetlen egy magyar iskola szellemiségével”. De figyelni kell a szaporodó vészjelekre is. Nemcsak arra, hogy időnként azért mégiscsak menekülniük kell a zsidó tanulóknak a suhancok elől, de a fasiszta bábkormány alá kerülő Szlovákiából és Romániából érkező ijesztő hírekre is. A szerző felidézi, hogy az elcsatolt területek zsidósága magyar volt, magyar nemzeti öntudattal, ugyanakkor érzékelteti, hogy miként tolódik el apránként a békés közhangulat, hiszen a területek viszszacsatolása a köz szemében a náci Németországnak köszönhető. Ugyanígy, lassan átszínezi a mindennapokat a szélsőjobb uszítása. Az egyre durvább zsidótörvények miatt pedig egyre jogfosztottabbak a magyar zsidó polgárok, míg megtörténik Magyarország megszállása és eljön a deportálás órája. Róth emlékirataiban felteszi a legfontosabb kérdést: „e derék polgárok közül vajon kinek jutott eszébe, hogy mi lett a sorsa ennek a rendkívül ügyes, őket harminc éven át öltöztető szabómesternek és a város 9500 zsidó lakosának?” A többség közönye megdöbbentő. Az ajtók becsukódnak, senki nem vesz észre semmit. Róth tényszerűen írja le a vonatutat, a megérkezést a táborba és az első élményeket. Aprólékosan rögzít mindent a rab - ruha színétől a nyelvi elszigeteltségen át - a magyar rabok közül akik nem beszéltek jiddisül, csak magyarul, nem tudtak kommunikálni a többiekkel az éhségig vagy a lágerhierarchiáig, a német őrök kegyetlenségéig. Aligha lehet olvasó, aki képes megtartani a kívülálló nézőpontját. Nem lehet. A szöveg bevon, a tizenhat, majd tizenhét éves fiúval és az emlékező idős emberrel együtt kell átélnünk, milyen a barakk levegője és milyen a tudat, hogy édesanyja, édesapja és testvére a „kéményen át távozott”. Róth Miklós története nem ér véget 1945 tavaszán azzal, hogy az időközben Dachauba szállított magyar rabokat kiengedik. Követhetjük útjukat 1946-ig, Olaszországig, ahová egy olyan szervezet teherautóin indulnak el, amelynek képviselői azt ígérik, hogy Palesztinába viszik őket. Róth leírja a háború utáni Rómát, a cinecittai táborban összezsúfolódó, vízumra várók csoportját, majd utolsó útját, amely Palesztina helyett végül nővéréhez, Párizsba vezet. Magyarországra a legtöbb elhurcolt nem akart viszszajönni. Nem tudták elfelejteni, hogy senki nem látott semmit, amikor vitték őket. ■ A cikk hosszabb változata a magyarhirlap.hu-n olvasható 2015. JÚLIUS 8., SZERDA KULTÚRA MAGYAR HÍRLAP 13 MAGYARORSZÁG A GÖTEBORGI KÖNYVVÁSÁR DÍSZVENDÉGE Egységes arculatú intézetek MH-ÖSSZEÁLLITÁS Bátran kell támaszkodni arra, hogy Magyarország kulturális kisugárzása, ereje valóban erősebb, mint amire az ország egyébként gazdaságilag képes - mondta Hammerstein Judit, a Balassi Intézet főigazgatója tegnap a Balassi Intézet budapesti igazgatói találkozóján. Az ülésen részt vett Szabó László, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) parlamenti államtitkára, valamint Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kultúráért felelős államtitkára is. A magyar kultúra és a tudomány húzóágazat a világban, olyan erő, amelyet még jobban lehetne használni - mondta Szabó László, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Balassi Intézet budapesti igazgatói találkozójának keddi megnyitóján. Hoppál Péter, az Emmi kultúráért felelős államtitkára azt hangsúlyozta, hogy a kultúra hatékony eszközként felfogása friss válaszokat szolgáltathat aktuálpolitikai kérdésekre, kiemelt figyelemmel az égető szociálpolitikai, demográfiai problémáinkra, kormányzati célkitűzéseinkre is. A kulturális államtitkár közölte: a kreatív ipar hozzájárulása a magyar GDP-hez dinamikusan nő, annak 3,7 százalékát teszi ki. Hammerstein Judit, a Balassi Intézet főigazgatója értékelte a magyar kultúrdiplomáciában az elmúlt időszakban lezajlott strukturális átalakítások eredményeit, és hangsúlyozta: a 21 országban működő 23 magyar kulturális intézet hálózatának még inkább meg kell mutatnia, hogy Magyarország innovatív, modern, gazdag, változatos, nyitott és befogadó kultúrával rendelkezik. Bátran kell támaszkodni arra, hogy Magyarország kulturális kisugárzása, ereje valóban erősebb, mint amire az ország egyébként gazdaságilag képes - tette hozzá. Kitért arra, hogy lezárult az a vita, amely a Balassi Intézet helyéről szólt a kormányzati struktúrában, és a KKM fenntartásában működni számos előnnyel jár, egyszerűbb a korábbi rendszernél, ráadásul bevett nemzetközi modell. A Balassi Intézet előtt álló új feladatok közé sorolta a szolgáltatójelleg megerősítését és a szakmai munka hangsúlyosabbá tételét, valamint beszámolt arról, hogy stratégiai együttműködést akarnak kialakítani a nagy kulturális intézményekkel, többek között a párhuzamosságok kiiktatása, az összefogottabb tevékenység érdekében. „Tartalmi minimumot kell meghatározni a kinti magyar kulturális intézetek számára, hogy tudatosabban tervezhetők legyenek a programok, és érzékelhetőbbé váljon: a 23 intézet ugyanazt az országot és kulturális diplomáciai célkitűzésrendszert képviseli” - hangsúlyozta a főigazgató. Hammerstein Judit beszélt arról, hogy erősíteni kell a kulturális és oktatási szakdiplomaták helyzetét, viszont nem lesz szükség rájuk egyes olyan állomáshelyeken, ahol időközben kulturális intézet nyílt. Mint elhangzott, a Publishing Hungary program keretében több mint három éve támogatják a magyar irodalom és könyves kultúra népszerűsítését külföldi vásárokon. „A jövőben kevesebb vásáron fogunk részt venni, viszont a megjelenésünk koncentráltabb lesz. Fontos esemény, hogy októberben Magyarország lesz a második legnagyobb európai könyvvásár, a göteborgi rendezvény díszvendége, és népes íródelegációval megyünk ki olyan tematika jegyében, amelyben 1956, Budapest, a Balaton-felvidék, valamint a zsidóság és a romák is szerepelnek. 2016-ban Tajpejben és Varsóban leszünk díszvendégek” - foglalta össze a főigazgató. ■