Magyar Hírlap, 2016. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-01 / 26. szám

12 MAGYAR HÍRLAPKULTÚRA 2016. FEBRUÁR 1., HÉTFŐ www.magyarhirlap.hu CSEKE PÉTER SZERINT A SZÍNHÁZNAK MA SEM KELL VERSENYEZNIE A RÁDIÓVAL, A FILMMEL ÉS A TELEVÍZIÓVAL, MIVEL TELJESEN MÁS ÉLMÉNYT AD A megújulás a társulatnak is jót tesz HRECSKA RENÁTA Nemzeti színházi besorolást szeretne a kecske­méti Katona József Színház számára Cseke Pé­ter igazgató, Jászai Mari-díjas színész, rende­ző, egyetemi tanár. Szerinte a vidéki színházak nagy fejlődésen mentek át az elmúlt évtized so­rán, a nagy teátrumok általában megújulva, de a közönség kezét soha el nem engedve játszanak, így ma is telt házzal futnak az előadások. - Jelenleg játszik és rendez többek között a Kecskeméti Katona József Színházban, a Ma­dách Színházban és a Marczibányi téri Műve­lődési Központban is. Mennyire nehéz ma meg­szólítani a közönséget? - A színház varázsa kétezer-ötszáz éve mű­ködik. Egy előadás mindig közösségi szertartás, amelyben egyszerre játszik a nézőtér és a szín­pad, így mindig más élményt nyújt. A színhá­zat ezért nem kell félteni a rádiótól, a filmtől és a televíziótól, hiszen egészen más élményt nyújt: amikor az ember közösen élhet át katarzist, az csodálatos. A közönség ma is érzi ezt a varázst, és ezért vannak tele ma is a színházak. - A kortárs szerzők mintha gyakrabban ír­nának stúdiószínpadra, és a színházi reper­toárokban is gyakoribbak a stúdiódarabok. Ez­zel mennyire ért egyet? - Fontos, hogy a színház mindennap képes legyen megújulni, ehhez pedig elengedhetet­len, hogy a stúdiókba, úgymond, laboratóriu­mokba kerüljenek a darabok. Nem gondolom, hogy a jól bejáratott darabokkal biztosra lehet menni, hiszen a sikeres előadásnak nincs biz­tos receptje, az mindig egy adott keresés ered­ménye. A megújulás ráadásul nemcsak a szín­ház műsorának tesz jót, hanem a társulatnak is, hiszen így látszik, hogy milyen utakon tudunk továbbfejlődni. - Amikor újításokról beszélünk, med­dig érdemes elmenni, hogy az még ne váljon öncélúvá? - A rendezéseim során mindig azt keresem, hogy mi a darab mondanivalója, milyen kérdé­seket vet fel a ma emberének­­ számomra ezektől él az előadás. Igazgatóként emellett úgy szoktam megválasztani a rendezőimet, hogy ne „mú­zeumi előadást” rendezzenek, hanem 2016-os szemüvegen keresztül nézzenek egy görög tra­gédiát vagy egy négyszáz éves vígjátékot is. Azt pedig mindig az adott darab függvényében kell eldönteni, hogy honnan számít öncélúnak a mo­dernizálás, de ehhez szükség van arra, hogy a rendezőnek megadjuk a művészi szabadságot. - Hogyan látja a vidéki színházak helyzetét? - Nagy fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtized alatt, és úgy tudták növelni nézőszá­mukat, hogy az nem ment a minőség rovására. A nagy színházak általában megújulva, de a kö­zönség kezét soha el nem engedve játszanak, a stúdiókban pedig elkülönülnek az experimen­tumok. Sokat jelentett az előadó-művészeti tör­vény, amely például a TAO rendszeren keresz­tül jelentősen segít gazdaságilag. Nagy gondot jelent viszont, hogy amortizálódtak az épületek - a kecskeméti például harminc éve volt utoljá­ra felújítva. - Milyen a kapcsolat ma a közönség és a mű­vészek között? - A színházba járó jellemzően nyitott, kultú­rát szerető, nemes gondolatokra éhes ember. Ki­kapcsolódni, szórakozni akar, és átélni egy kö­zösségi élményt. Ez a fővárosban és vidéken is hasonló. A vidéki közönség mindezeken felül lo­kálpatrióta, szereti a színházát és saját színészeit. Kecskeméten a bemutatók után például egy, a színházi kulisszatitkokra is kíváncsi kör össze­jön, és beszélget az alkotókkal. A közönség és a művészek közötti kapcsolat vidéken sokkal el­mélyültebb tud lenni. - Mennyire kíséri figyelemmel a határon túli színjátszás helyzetét? Mi a véleménye róla? - Nyitott színház vagyunk, így fontos a hatá­ron túliakkal való együttműködés is. Nagyvárad például, ahol tizenegy éven át éltem, kifejezetten fontos számomra. Tavaly egy rangos kolozsvári fesztiválon jártam, ahol nagy merítését láttam a romániai magyar színjátszásnak, most pedig né­hány hét múlva Szabadkán játszunk. Ezenfelül már hetedik éve rendezzük meg Kecskeméten a Szín-Tár Fesztivált, amely három ország öt ma­gyar nyelvű színművészeti egyetemének találko­zója - azaz részt vesznek rajta a kolozsvári, ma­rosvásárhelyi, újvidéki, budapesti és kaposvári hallgatók. A fesztivál jelentősége abban áll, hogy nyomon lehet követni a fiatalok fejlődésének tendenciáit. Mindezen felül nemcsak a határon túli kapcsolatok a fontosak, hanem a nemzetközi fellépéseink is - néhány évvel ezelőtt első magyar színházként léptünk fel a londoni West Enden, de voltunk az augsburgi Brecht Fesztiválon, és Moszkvában is nagy sikerrel szerepeltünk. - Hogyan hat a hazai színházi életre a jelen­lét a nemzetközi fesztiválokon? - Fontos része a fejlődésnek, hogy egy ilyen fesztivál keretében láthatjuk, hol tart a világ másik része. A független társulati forma ebből a szempontból kiemelt lehetőségekkel bír, mert könnyebben képes országok között közös pro­dukciókat kialakítani. Több alkalmuk van to­vábbá olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek­kel a kőszínházaknak nem. A kérdésfeltevések, a huszonegyedik századi problémák hasonlóak az egész világon - és ez jó, lehet belőle tanulni és építkezni. - Hogyan látja a színészutánpótlás hely­zetét? - Két egyetemünk van, a következő kaposvá­ri osztály vezetője is leszek, a Szín-Táron keresz­tül pedig nagy rálátásom van arra, hogy mennyi tehetség kerül ki, viszont egyre szűkül a színhá­zaknál az elhelyezkedési lehetőség. Vannak, akik nem is szeretnék megpróbálni a kőszínházi lé­tezést, és kisebb társulatot alakítanak. Ez nem rossz, de úgy gondolom, jobban át kell gondol­nunk a tehetséggondozás formáit, az egyetem­hez kerülés lépcsőit. - Hogyan tudják ma megtalálni a saját hang­jukat a fiatal színészek? - Fontos, hogy az egyetemista a védett pozí­cióból milyen színházi közösségbe kerül. Szeren­csém, hogy színészként és rendezőként is látom a fejlődés fokozatait: milyen munkák kellenek ah­hoz, hogy valaki adott szerepet négy év múlva el tudjon játszani? Lényeges tehát, hogy olyan kö­zegbe kerüljön a pályakezdő vagy fiatal színmű­vész, ahol a fejlődési útra átgondoltak. - Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve? - Szeretném, hogy a kiemelt színházi pozícióból nemzeti színház címet kaphasson a kecskeméti teátrum. Mindemellett jó lenne, ha emlékezetesre sikerülne 2017-ben a Europassió Szövetség soron következő nemzetközi kong­resszusa, amely Kecskeméten lesz, és amely­nek rendezői és főszereplői is vagyunk. Terve­zem továbbá a fiatalok színházi kultúrájának erősítését, amelynek legfontosabb lépése len­ne az oktatásba történő integrálás. Amíg ez nem adott, addig viszont a színház falain kív­üli prog­­­ramjainkkal igyekszünk több fiatalt bevonzani a színházba. A megújuló hozzáállásunkat sze­retném megtartani. Örülök, hogy kiegészült a vezetői csapatunk, Rusznyák Gábor főrende­zőként előremutató alkotómunkát végez ná­lunk, és büszke vagyok a balett tagozatunkra, amely egyre érettebb előadásokkal mutatkozik be. Barta Dóra vezetésével. Cseke Péter: Nem gondolom, hogy a jól bejáratott darabokkal biztosra lehet menni FOTÓ: NAGY BALÁZS O­ldal egyszerű a választás TISZTELT ELŐFIZETŐINK! A DIGI Távközlési és Szolgáltató Kft. az Általános Szerződési Feltételei (a to­vábbiakban: „ÁSZF”) módosításait az alábbiakban részletezi: 2016. február 1. napjától: Módosul az ÁSZF „A” Mellékletének A. 1. Függeléke, bővül az ÁSZF „C” Mel­lékletének C.1. Függeléke az 1.3 és 2.10 pontokkal, valamint az „F” Melléklete, módosul az HBO tekintetében az ÁSZF „E”, „E. 1”, „E.2” és „E.3” Mellékletei. 2016. március 1. napjától: Módosul az ÁSZF „E” és „E.2” Mellékleteiben feltüntetett csatornakiosztás, to­vábbá az ÁSZF „E”, „E.1”, „E.2” és „E.3” Mellékleteiben a csatornák szerepel­tetésének vállalt időpontja. A fenti módosításokkal kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatjuk Tisztelt Előfizetőinket: Az ÁSZF-t teljes, egységes szerkezetű formában közzétettük a www.digi.hu/ aszf oldalon, valamint az Ügyfélszolgálatainkon. Az ÁSZF módosítás indoka: szolgáltatási terület bővülése, csatorna elnevezé­sében történt változás, csatornakiosztásban bekövetkezett változás, a csatornák szerepeltetésére vállalt időpont módosul. Budapest, 2016. január 29.­­ Tisztelettel: DIGI Távközlési és Szolgáltató Kft. V____________________________________________________ A RENDEZVÉNY EGYIK CÉLJA AZ ÖSSZETARTOZÁS ÉRZÉSÉNEK ERŐSÍTÉSE Harmadszor is: Székely Bál MH-ÖSSZEÁLLÍTÁS Harmadik alkalommal rendezik meg február 5-én a Székely Bált Budapesten, ahová várják a székelyek, a tiszteletbeli székelyek, valamint a székelyeket tisztelők jelentkezését - mondta el Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet el­nöke a távirati irodának. Szász Jenő kiemelte: két évvel ezelőtt azért in­dították útjára az I. Budapesti Székely Bált, hogy a rendezvény sikere, jó hangulata erősítse az összetartozás érzését, szilárdítsa a magyar-ma­gyar összefogást, fejlessze Székelyföld és az anya­ország kapcsolatát. Az idén rendhagyó módon a jótékonysági est három székely kedvezményezettje mellé egy kárpátaljai közösséget is választottak, így a ma­rosvásárhelyi Szent Erzsébet Társulás árvái, a székelyudvarhelyi Szent Ferenc Egyesület sérült gyermekei, az oklándi unitárius közösség, vala­mint a kárpátaljai Derceni Református Egyház­­község lesznek a Bál vendégei. Szász Jenő az MTI-nek elmondta azt is, hogy a tradíciókhoz híven a program és a vacsora menü­választása a székely tradícióra épít. Február 5-én délután hat órai kezdettel a Magyar Állami Népi Együttes lép színpadra a Megidézett Kárpátok cí­mű produkcióval, Pál István Szalonna, a zenekar prímásának vezetésével. A köszöntők után pedig Tiszteletbeli Székely címeket is átadnak. A bál fő­védnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke, védnöke Tarlós István főpolgármester. Ni

Next