Magyar Hírlap, 2017. április (50. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-22 / 93. szám
0422 A MAGYAR HÍRLAP HÉTVÉGI MELLÉKLETE 2017. ÁPRILIS 22. SZERKESZTETTE: PETÁN PÉTER MŰVÉSZETI VEZETŐ: SALÁT ZALÁK PÉTER Kézírás Tóth Árpád: Lélektől lélekig Az ólomvesszőtől a mesterséges grafitig Mindörökké ceruzaj Nincs messze az idő, amikor a számítástechnikai forradalom betetőzéseként megszüntetik a kézírás tanítását. Marad a billentyűkopogtatás. Ám ebben azért ne legyünk teljesen biztosak, hiszen az a tevékenység, amelyet az ember történetének több ezer éve alatt olyan szívesen gyakorolt, és aminek annyi mindent köszönhet, nevezetesen az írást, a kézírást talán nem fogják betiltani. Ha másért nem, a rendkívül érdekes történetet magáénak tudó ceruza miatt. Az íróeszköz neve latin szó, a cerussa, ami ólomfehéret jelent. A rómaiak ugyanis ólomvesszőt használtak az írásra. Ezt több okból vékony farokkal fogták körül, az ólom- vagy ónrudacskák lágy, hajlékony anyagúak voltak, nem beszélve arról, hogy rendkívüli módon befeketíthették az író kezeket. Látjuk tehát, hogy a ma használt ceruzák fontos alkotóelemei már évezredekkel ezelőtt ugyanúgy műállek az ablak mellett éjszaka. S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért. S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ad hírt az égi fénykedtek, mint napjainkban, azzal a cseppet sem elhanyagolható különbséggel, hogy akkoriban még nem ismerték a grafitot, így a ceruzabél náluk fémből volt. A 9. században olasz grafikusok aztán a korábban a pergamenek vonalazására használt ólomkorongokból, a praeductákból ólompálcikákat alakítottak ki. Ennek módszere a következő volt: nádba öntöttek forró ólmot, majd miután az kihűlt, kiszedték belőle. Némi ellentmondás a történetben, hogy a szakírók gyorsan hozzáteszik, a nádszál vízben volt, hogy az ólom gyorsabban hűljön. Meg persze azért, tesszük hozzá, hogy ne égjen le a fémről. A vizes, majd megszárított nádszálakból aztán végül ki sem szedték a fekete belet, a két végét kihegyezték, és készen is volt a ceruza őse. A kezek tiszták maradtak. Azt is mondják az egyre gyanúsabb ceruzatörténészek, hogy azért kezdtek el a nád helyett famagamba zárom, véremmé iszom. És csöndben és tűnődve figyelem, Mily és bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milliom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! 1923 pálcikákat használni, mert a nádat nehéz faragni. Ez sem akkor nem volt igaz, sem ma. A nádat lényegesen könnyebb egy éles eszközzel formára alakítani, mint például a fát. A fapálcikák íróeszközzé előkészítése viszont meglehetősen körülményes volt. Tüzes dróttal kellett alagutat égetni beléjük, ebbe került aztán az ólom. A 14. századtól az ólomhoz ónt kevertek, az arány két rész ólom, egy rész ón volt. Ez egy célt szolgált: az ilyen eszközzel leírt betűket és rajzokat a korábbiaknál könnyebben lehetett kiradírozni. Ilyen író-rajzoló szerszámmal dolgozott a középkor legnagyobb rajzművészei közül Albrecht Dürer és Hans Holbein. Természetesen nem csupán ezzel az eszközzel alkottak az azóta klasszikussá vált mesterek, volt, aki grafikáit faszénnel, fekete krétával vagy ezüstvesszővel, esetleg tintába mártogatott tollal készítette. A ceruza fejlődésének legjelentősebb állomása a grafit felfedezése volt. Angliában, a Cumberland grófság Borrowdale bányája indította el a grafitot világhódító útjára. Nézzük meg közelebbről, hogy mi is az a grafit. Szürkés színű, a gyémántnál alacsonyabb olvadáspontú szénfajta. Zsíros tapintású, puha, könnyen nyomot hagy. Legfőképpen ezért használják íróeszközök gyártására. Az ipar más területein elektródokat készítenek belőle - a mindenki által ismert zseblámpaelemekben is ott vannak az apró grafitrudak, vezeti az elektromos áramot - szemben a gyémánttal, amely szigetelő. A grafitnak különleges tulajdonsága az is, hogy nincs oldószere. Anyagában egy szénatom három másik szénatommal kapcsolódik egyszeres kovalens kötéssel (elsőrendű kémiai kötés, amelyben az atomok közös vegyértékkel rendelkeznek). folytatása a II. oldalon