Magyar Hírlap, 2017. szeptember (50. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-29 / 228. szám
Vélemény és vita Te is, ti is Galsai Dániel újságíró Jó tíz napig morfondíroztam, megírtam-e? Azóta néhány helyen megjelent így-úgy, ami fokozta a bizonytalanságomat - elvégre ugyebár ,nincs elavultabb, mint egy tegnapi hír”. Ám most mégis úgy döntöttem, megírom. Mert ez nem hír. Ez a ,mélypont ünnepélye” - hogy a csodálatos Pilinszkyt idézzem. Ez látszólag egy nagyon gyönge vers, ám valójában arról szól, hogy ez lesz a jövő, érdemes lesz-e élni ebben a hazában, ülünk-e még valaha egy kávéházi asztalnál mi, különböző hitvallású magyarok, beszélünk-e Krúdyról, Molnár Ferencről, Örkényről és Wass Albertról, Cseh Tamásról és Presser Gáborról, bűnös, de keserédes dohányfüstbe burkolózva? Vagy valami ördögi színjáték keretében visszakúszik közénk a liberálisnak becézett, lényegileg náci kígyó, és a borzongatóan hűvös, nyálkás izomköteg a nyakunk köré tekeredik? Az esztétika különös terméke ez: hitvány, értéktelen, s mégis talán többet fogják idézni a későbbi korok érző elemzői, mint megannyi remek magyar poémát... „Te is, te is, te is Felelni fogsz te is, mert megfeleltél nekik. Kétharmados kéjjel osztottad a kokit, Elloptad a jövőt, elüldöztél sok menőt, közönyösen nézted, hogy a múlt visszanőtt voltad a szekeret, tapsoltál felállva, Tapostál lefelé, felfelé gazsulálva, Seggetnyaltál térden, aranyat találtál, Ájtatosan néztél, s még csak nem is hánytál Átvetted az ordát, mert az neked már járt, Megdolgoztál érte, megkérted az árát Mész te is a nyájjal, sodródsz csak az árral, Nem bíbelődsz sokat, ha lopni kell, az úrral Megölted Radnótit, újraszülted Horthyt, Nem kért meg rá senki, itt valaki bűzlik, Felfal a farkatlan fülke-falka féreg, Akkor vagy csak félelmetes, hogyha tőled félnek látszottad a némát, te is, te is, te is, cinkos lettél te is, te is, te is, te is. Kérdezni nem fognak, de felelni fogsz te is, tettes lettél te is, bűnös vagy már te is Te is, te is, te is, te is, te is, te is Önök most Föld S. Péter rettenetét olvasták. És ezúttal szerintem fontos ez érdemleges információ - ezzel az emberrel én a 90-es években együtt dolgoztam, néhány hónapig még a szobánk is közös volt. Ez is az oka eddigi dilemmámnak - egy korábbi céhtársat nehezebben tűz tollára az ember, még akkor is, ha az közben gazember lett. Rovatvezetők voltunk mindketten, ő egy humoros mellékletet gondozott, én egy társasági rovatot. Békés, mondhatni kellemesen kollegiális cimboraságban léteztünk egymás mellett, nagyjából semmiben nem értettünk egyet, de valahol úgy éreztem (vagy úgy akartam érezni...), megvolt benne a „régi vágás”. A békebeli hírlapíró. Ám „humorlapját” a legnagyobb toleranciával sem tudtam befogadni. Azóta sem szégyellem magam miatta: nagyjából az egész rendkívül alacsony színvonalú fotómontázsokból állt, amelyeken többnyire jobboldali közéleti szereplőket gyaláztak. A legalpáribból per is lett: a parlament akkori alelnökének, a többgyermekes, keresztény hitű, kisgazda G. Nagyné Maczó Ágnesnek a fejét egy méretes hímtagú, izmos férfitestre applikálták... Teltek-múltak az évek, messzire kerültünk egymástól. Ő, aki akkoriban gúnyos magabiztossággal tűrte és élvezte a balliberális sajtó 95 százalékos fölényét, sokáig a Népszabadságban írt egyre veszekedettebb cikkeket, az egykori MSZMP- lap kimúlása óta (mielőtt bárki is belekezdene a süketelésbe, az MSZP adta el a „zászlóshajót”!) a Facebookon terjeszti az egyre dühödtebb és kontrollálatlanabb gyűlöletet. És ne értsük félre a félreérthetetlent: a külvárosi kocsmák szellemi színvonalán, áldozatokat követel. Ennek a folyamatnak talán a végpontja ez a rímekbe szorított embertelenség. Szörnyű kísértés, hogy az ember elemezze ezt a klapanciát, de nyilván ez tilos, mert az valamiképpen értéket sugallna. A lényeg enélkül is félreérthetetlen: egy vérgőzös fanatikus Radnóti haláláért teszi felelőssé a mai kor jobboldali értelmiségét és mindenkit, aki a jobboldali kormányt támogatja. És nincs kávéház, nincs Krúdy: a félreérthetetlen militáns identitását a szegény Radnótival fedező, a náci veszélyről fantáziáló Föld S. megtorlást követel. Verse bármikor megjelenhetett volna a Virradat című nyilas lap 1944. őszi számaiban - talán csak néhány szót kellene kicserélni. Ezt a verset legalább egyszer mindenkinek el kellene olvasni. Méghozzá legfőképpen azért, mert mi mindannyian, az ország többsége, ,Ti is” vagyunk! Még a józan baloldaliak is... És legfőképpen azért, mert ettől a borzalomtól egyetlen liberális nem határolódott el az elmúlt tíz napban. Péter! Régen találkoztunk, de messziről is üdvözöllek, és hosszú életet kívánok néked! Már csak azért is, hogy lásd, az önreflexió nélküli, belvárosi, belterjes diktatúrátok úgy hamvad el, mint az általad elárult kávéházi létben a hamutartóban felejtett cigarettapapír. 8 2017. szeptember 29., péntek A siker elképzelhetetlen megbízható partner nélkül! partner pm -Villamos rgia vállalkozásokna www.mvmpartner.h