Magyar Hírlap, 2019. március (52. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-23 / 69. szám
Hetvenöt évvel ezelőtt különleges végeredménnyel zárult a magyar labdarúgó-bajnokság 1943-1944-es idénye: először győzött vidéki csapat, ráadásul egy olyan, amely a visszatért területekhez tartozott. Mi több, a bajnok Nagyváradi AC mögött harmadik lett az egyébként a Ferencváros ellen kupadöntőt is vívó Kolozsvári AC, hatodik pedig az Újvidéki AC. Mit adtak a bécsi döntések a magyar labdarúgásnak? A történelem alakította a magyar futballtérképet is. A Felvidék már az első bécsi döntéssel, 1938. november 2-án Magyarország része lett. Ahhoz ellenben már túlságosan későn, hogy az ottani csapatokat be lehessen kapcsolni az 1938-1939-es idényben a magyar bajnoki rendszerbe. Áthidaló megoldásként a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ) kiírta az úgynevezett Felvidéki Kupát, amelynek eredménye alapul szolgált a következő idény csoportbeosztásaihoz. A legjobb felvidéki együttes, a Kassai AC automatikusan a Nemzeti Bajnokság A csoportjába, azaz a legmagasabb bajnoki osztályba kapott besorolást. A felvidéki magyar futballnak szép hagyományai voltak már a század addigi négy évtizedében is. Elsősorban Pozsonynak, amely ellenben az első bécsi döntést követően nem lett újra magyar, hanem a Jozef Tiso irányította Szlovák Köztársaság fővárosa lett. Mindazonáltal érdekes, hogy hajdanán éppen pozsonyi volt a magyar labdarúgó-válogatott első vidéki játékosa, a korábban a MAFC-ból is beválogatott Nirnsee Gyula, a Pozsonyi TE csatára. Az első csehszlovák korszakból két játékos nevét érdemes kiemelni: az Újpesten nevelkedett Priboj Istvánt, aki 1923-ban magyar gólkirály is volt, de pályafutása jelentős részét pozsonyi és prágai csapatban töltötte, a negyvenes évek elején pedig a szlovák szövetségi kapitányi posztot is betöltötte. A másik Kocsis Géza, akinek itthon szintén az Újpest volt a fő csapata, egyébként egyike annak a négy futballistának, akik csehszlovák és magyar válogatottak is voltak. A szlovák futball nem volt rossz a harmincas évek második felében, de a cseh erősebbnek számított. A visszatért területek labdarúgása pedig sokkal gyengébb volt, mint a pozsonyi, így leginkább politikai döntésnek minősíthető, hogy a Kassai AC azonnal a legmagasabb osztályba kapott besorolást. Nem is tudott megkapaszkodni az élvonalban, csak a tönkrement, és a kilencedik forduló után visszalépő Nemzeti SC végzett mögötte. Már a Kárpátalja jelentős része is viszszatért 1939 tavaszán. A következő szezonra, az 1939-1940-es, háromcsoportos Nemzeti Bajnokság B Felvidéki csoportjába olyan együtteseket vezényelt az MLSZ, mint az ungvári SK Rusj (a mai írásmód szerint Rusz), a Kassai SC, az Ungvári AC, a Losonci AFC, a Munkácsi SE, a Beregszászi FTC és a Füleki TC. A Dunántúli csoportba kapott besorolást az Érsekújvári SE. Kárpátalján élt a legkisebb létszámú magyar közösség, nem meglepő, hogy az ottani magyar futball volt a leggyengébb. A régió legerősebb csapata, az SK Rusj a csehszlovák időben egyszer még az ottani élvonalba is bekerült, legjobb játékosa, a kapus Boksay Sándor bekerült a csehszlovák válogatottba, illetve 1937-ben a prágai Slaviában a világhírű Frantisek Plánicka utóda lett. Különleges csapat volt az SK Rusj, amelyet - mivel nagyrészt tanáremberek alkották, akik Európában elsőként, többnyire repülőgéppel mentek az idegenbeli mérkőzésekre - repülő tanároknak becéztek. Az 1939 és 1945 közötti magyar időszakban Kárpátalja legjobb csapatává az Ungvári AC emelkedett. Az onnan származó legjobb játékosok közül Kalocsay Géza (aki az első magyar anyanyelvű futballista, aki vb-érmet kapott, 1934-ben, a csehszlovák keret tagjaként) Boksayhoz hasonlóan már régen elhagyta szülővárosát. Beregszászról előbb Prágába, majd Franciaországba ment, de 1939-től már Magyarországon játszott. Az UAC-ot 1910-ben alapították, az első világháború előtt erős csapatnak számított, 1914-ben megnyerte Kelet-Magyarország bajnokságát, mégpedig a Nagyváradi AC-val szemben. Újabb fénykora a negyvenes években jött el, amikor előbb sikerrel szerepelt a magyar második osztályban, de „csak” második lett, majd a következő idényben már kiharcolta a feljutást. Folytatása a III. oldalon Repülő tanárok 0323 A Magyar Hírlap hétvégi melléklete 2019. március 23. Szerkesztette: Petén Péter Művészeti vezető: Salát Zalán Péter Visszatérés Juhász Gyula: Nagyvárad A kőrösmenti Párizs régi fénye Felém ragyog az emlékzet ködén, Egy ifjúság reménye és regénye ott álmodik a szőlőhegy tövén. A szőlőhegy tövén a régi kocsma, A piros abrosz és piros borok, Fiatalságunk bátor indulója, Fölöttetek fekete gyász borong. Redakciónk, ahonnan sírva, zengve Világnak indult ifjú Ady Endre, Rozoga asztal, most ki írja sorsát, Ki virraszt most melletted régi asztal, Flogy megterülj csodával és malaszttal, Dallal, mitől fölzengjen Magyarország! Suttyó Újvidéken „Itt fogadjuk ezen a helyen, hogy a magyar labdarúgás százezres tábora minden magyar értéket segít, támogat”