Magyar Hírlap, 2019. május (52. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-21 / 116. szám

Kultúra Egy cseh mágikus realista regény: Leo Perutz meséje Prágáról Éjjel a kőhíd alatt Péntek Orsolya Közép-Európa két leginkább má­gikus realista városa Krakkó és Prá­ga - semmi különös nincs tehát abban, hogy mindkét városról szü­lettek és születnek is mágikus-rea­lista művek. Ezek egyike Leo Perutz (1882-1957) Prága-regénye, az Éjjel a kőhíd alatt című kötet, amelyet most a Gondolat Kiadó jelente­tett meg Tatár Sándor fordításában magyarul. Hogy a matematikus végzettségű, Prágában született, Bécsben, ké­sőbb Palesztinában, majd újra Bécs­ben élő szerzőt elhelyezhessük az irodalomban, érdemes a szakmára hallgatnunk: Jorge Luis Borges, fia­le Calvino és Graham Greene is elis­meréssel szólt róla. Ha párhuzamot keresnénk, épp Borges, Calvino és Cortázar ugrana be. Perutz ugyan­olyan természetességgel teszi írá­saiban valósággá a valóságon túlit, mint a fentebb említettek, akikhez írói világa sokkal közelebb áll, mint Franz Kafkáéhoz. Noha az Éjjel a kőhíd alatt regény, a nagyon vázlatos kerettörténetben valójában középkori eredetű anek­doták, tanmesék követik egymást, úgy, ahogy az Ezeregy éjszakában Boccacciónál vagy Giambattista Ba­­sile Pentameronjában, ily módon a szerző egyértelműen középkori eredetű és még a 18. században is élő műfajt élesztett újjá. A történet II. Rudolf Prágájában kezdődik: a császár egy alkalommal megpillantja Esztert, Mordecháj Meisl feleségét, akibe beleszeret. Mivel valós kapcsolatról az esetük­ben szó sem lehet, Löw rabbi varázs­latával álmukban lehetnek egymá­séi - egészen addig, amíg átok nem sújtja a várost a bűn miatt. Perutz mesterien játszatja össze a külön­féle szálakat, amelyeket hol bekap­csol a fő történetszálba, hol kifut­tat a regényből: kapunk példázatot sorsról, névmágiáról, bekerült egy 18. századi francia históriát után­zó szerelmes mese -hasonlót Kun­dera is feldolgozott a Lassúságban -, máshol az álruhás császár festi le titokban elhunyt kedvesét, megint máshol egy horvát báró leckézteti meg a vele pimaszkodó cseh arany­­ifjút. A kötet nemcsak az anekdoták mentén szálazódik szét, de az idő­rétegekben is: hol mintha a közép­kori Prágában járnánk, hol Rudolf Prágájában, máskor az időtlenség­be fordul minden, például a végén, amikor megjelenik Azáél angyal, hogy megbüntesse a csodarabbit. Perutz az Éjjel a kőhíd alatt című regényt a 20-as években kezdte el, de csak 1951-ben fejezte be, a könyv végül 1953-ban jelent meg Ausztriá­ban, visszhangtalanul - noha a há­ború előtt a szerző igen sikeresnek számított. Akár a korábbi munkák, akár e késői mű felől közelítünk az élet­műhöz, megéri: eredeti, sok szem­pontból valóban csak most „beérett” próza Perutzé, amelyet érdemes fel­fedezni. 13 2019. május 21., kedd Péntektől a­ mozikban az Álla Zingara Film a 100 Tagú Cigányzenekarról A Romani Film Festen mutatják be pénteken az Álla Zingara címmel készült dokumentumfilmet, amely a világhírű, mégis sajátosan magyar 100 Tagú Ci­gányzenekar és muzsikusainak életébe kalauzolja el a nézőket. A másfél éven át forgatott, különleges képi világú zenés filmben a közönség megismerheti a 100 Tagú Cigányzenekar néhány tagjának életét, a zene életükben betöltött szerepét, amely a legnehezebb helyzetekben nyújtott számukra kapaszko­dót, és nemritkán több nemzedéken keresztül öröklődött, írta az MTI. A filmet a 9. Romani Film Fest keretében láthatja először a közönség pénteken, az Art+ Cinemában, ahol az ingyenes vetítés után közönségtalálkozóval várják a néző­ket a főszereplők és az alkotók. (PO) Bemutató a Nemzeti Színházban Szarka Tamás új lemezt adott ki Sósósó címmel új lemezt készített Szarka Tamás (képün­kön). A Ghymes együttesben ismertté vált zenész az albumot, melyre saját haláláról is írt egy dalt, május 25-én a főváro­si Nemzeti Színház nagyszínpadán mutatja be. „Otthon ér­zem magam a Nemzetiben. Éden földön című zenés fantasym négy éve megy sikerrel a színházban, de fellépéseim is voltak itt korábban, és bemutatták a Mária című musicalemet is” - mondta a felvidéki előadó a Sósósó tegnapi bemutatóján a helyszínen. Az MTI tudósítása szerint kitért arra, hogy május 25-én az új lemez dalainak zömét elő­adja zenekarával, de elhangzik a tavaly augusztus 20-i budapesti tűzijátékra írt félórás zenéje is, amely Szent Istvánról és Magyarországról szól. (DP) Hírek Frédéric Chopin művei szólalnak meg Farkas Gábor zongoraművész le­mezbemutató koncertjén június 5-én a Pesti Vigadóban. A hangversenyen a g-moll, az F-dúr, az Asz-dúr és az f-moll ballada, az Asz-dúr, a Fisz-dúr és a Gesz-dúr impromtu, a cisz-moll „fantasie impromtu”, valamint az f-moll fantá­zia hangzik el - közölte az MTI. A művész új albuma a Hungarotonnál jön ki. (PO) Jó korszaka van a magyar színháznak, az előadóművészet új támogatási rendszert kapott, elkezdődött a színházak megújulása - jelentette ki Vid­­nyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke a szervezet tegnapi, nyíregyházi közgyűlésén. Az MTI szerint a Nemzeti Színház igazgatója az el­múlt évek legfontosabb szakmai kérdésének nevezte, hogy a kormány a társasá­gi adókedvezmény helyett idén több mint 37 milliárd forintot biztosít az előadó­művészeti szervezeteknek, legelőször 6 milliárdot osztanak ki a színházak között. Öt színházat felújítanak, elsőként, október 23-án adják át a kaposvárit. Az Ope­rettszínház, a kisvárdai színház, a ferencvárosi Pinceszínház új tag lett. (MM) ­ Csáth Géza halálának századik évfordulójára kiállítást rendezett a Petőfi Irodalmi Múzeum - A „hármas művész” élete és szomorú halála levelek, rajzok és fotók tükrében Szinesztéziával megalkotott lélekábrázolás Petrovics Gabriella Csáth Géza halálának századik évfordulója alkalmából emlékkiál­lítás nyílt a napokban a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban. A Csáth­­ A va­rázsló halála című tárlat a tragikus életút bemutatására törekszik. Sokrétű, összességében mégis nyomasztó hangulatú emlékkiállí­tást rendezett a Petőfi Irodalmi Mú­zeum Csáth Géza halálának száza­dik évfordulója alkalmából. A Csáth­­ A varázsló halála című tárlat főként kéziratok, tárgyak, rajzok és fény­képek segítségével idézi meg az or­vos, író és zenekritikust, akit uno­katestvére, Kosztolányi Dezső csak „hármas művész”-ként emlege­tett. Egyszerre készült zeneszerző­nek, festőművésznek és orvosnak, az utókor mégis elsősorban íróként tartja számon. Színes virágokkal borított, elva­rázsolt kertinstalláción keresztül jutunk el Csáth Géza szárnyaló mű­vészetétől a test és a lélek teljes szét­eséséhez. Az író jellegzetes hang­ja összművészeti látásmódjából és szinesztéziaszerű világérzékelésé­ből fakadt. Novellái rendkívül érzé­kiek, egyszerre találhatók bennük zenei ritmusok, a színek harmóniái és az illatok fülledt hangulata. Ér­tő szeme volt a kortárs művészethez is. Zeneesztétaként elsőként fedezte fel és hirdette Bartók Béla és Kodály Zoltán zenéjének nagyságát, Rippl- Rónai József, Gulácsy Lajos jelentő­ségét, Írásai, rajzai, zenéi, sőt orvosi feljegyzései egyaránt áthatják és ér­telmezik egymást. Művészi tevékenységeit tíz­éves korától haláláig vezetett nap­lója foglalja keretbe, mely rajzokat, skicceket, illusztrációkat és dallam töredékeket is tartalmaz. A szándé­kosan becsukott naplófüzetek ad­ják a kiállítás gerincét, azok digitális változatába az első szekcióban be­le is olvashatunk. Az utóbbi évek­ben a Magvető Kiadó gondozásában megjelent köteteket Szajbély Mihály Csáth-kutató és Molnár Eszter Edi­na - aki a tárlat kurátora is egyben - rendezte sajtó alá. Feljegyzéseiből egy önmagát folyamatosan figyelő, elemző lélek rajzolódik ki. Csáth Er­dőrészlet című, 1903-as olajfestmé­nye is ott lóg a falon, csakúgy, mint tusrajza vagy kottafüzete. Szecessziós hangulatú, lírai no­velláit kifejezetten gazdagította a lélektani érdeklődés, így a kiállí­tás egyik végpontján a szenzibilitás és szecessziós hangulatok kapnak főszerepet, míg a másikon a mind­ezektől és az alkotás képességétől is megfosztott, lecsupaszított lélek. A következő egységben rideg, hó­fehér csempékkel borított kórte­rembe lépünk. Az ideggyógyász professzornak készülő fiatal orvos naplófolyamá­ból tudjuk, hogy 1910. április 10-én, hajnali fél hatkor használt először morfiumot, mivel - tévesen - tüdő­bajt diagnosztizáltak nála. Az 1912- es, Az elmebetegségek psychikus mechanizmusa című hosszú tanul­mányában próbálta megfejteni „az elmebeteg nő”, Kohn Gizella para­noiás hisztériáját. Jung nyomán ki­dolgozott komplex elméletét mind­végig alkalmazta saját magára és környezetére, álmait rendszere­sen feljegyezte és analizálta. A pszi­choanalízis azonban végül teljesen megfosztotta az alkotás képességé­től. A falakon az Álomfejtési gyakor­latok és kivonatok, valamint Morav­­csik Ernő levele is látható, de Csáth leckekönyve és igazolványképe is itt van. A falba süllyesztett fiókok mé­lyéről pedig a romlásba taszító világ részletei kerülnek felszínre: az egyik fiókban morfiumampullák, fecs­kendőkészlet, tűfertőtlenítő doboz, a következőben morfiumcseppektől ázott naplófüzetek, míg a harmadik fiókban Csáth és felesége, Jónás Olga szexuális együttléteiről vezetett lis­tájába, valamint háztartási füzetébe pillanthatunk bele. A Kényszerképzetek című szekció az utolsó éveiről számol be. Az első világháborúban teljesített kato­naorvosi frontszolgálaton a mor­fiumadagját jelentősen megemelte. Képtelen volt szabadulni a narko­tikumoktól, ennek következtében egyre távolabb került irodalmi és orvosi ambícióitól. Személyes tra­gédiájáért a háborút tette felelőssé. Mint az egyik leírásban olvasható, hiába született kislánya 1918 őszén, a remélt boldogság már nem érke­zett el. Belső valósággá vált minden korábbi félelme: elméjét eluralták a féltékenységi, paranoiás és hipo­­chondriás kényszergondolatok, míg végül a novellák képzeletbeli világá­ból kiléptek a gyilkos fantáziák. A szürke falakon egy fotó és egy Csáth által készített rajz is látható Olgáról. Itt van az a dokumentum is, amelyben Csáth arra kérte Kosz­tolányit, hogy halála után ír­jon regényt tragédiájáról. A kéz­irat lappang valahol, ez ugyanolyan gépiratos változatban maradt fenn, mint a „morfinista napló”. Az egyik legmegrendítőbb le­vél az, amelyet Csáth íratott Olgával a nő meggyilkolása előtt nyolc nap­pal: „Közös elhatározással lettünk öngyilkosok.” De Csáth végrende­letét is elolvashatjuk, amelyet Bren­ner Dezsőnek írt 1919-ben. A teremben láthatók Csáth déd­unokája, Czér Fanni alkotásai. A Képzőművészeti Egyetem grafika szakán végzett lány diplomamun­káját Csáth novellái inspirálták. Az elbeszélésekben is gyakran felbukkanó gyermekkori mesevi­lágot Brennerék családi fotóalbu­ma idézi meg a tárlat utolsó szek­ciójában. A fényképek nagy részét édesapja, idősebb Brenner József készítette. A 2020. május 31-ig megtekinthe­tő, tizenhat éven felülieknek aján­lott kiállítás anyagából Csáth Gé­za arcélén túl egy olyan álomszerű és nyomasztó világ bontakozik ki, amelynek napokra a hatása alá kerül a látogató. Ennek ellenére számos, az életpályát illető kérdésre konkrét választ kapunk. Az életutat a naplók foglalják keretbe, de számtalan egyéb dokumentum is látható Fotó: Bodnár Patrícia

Next