Magyar Hírlap, 2020. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

2020-08-27 / 200. szám

Háttér 12 Harmincéves az Antológia Kiadó Bensőséges ünnepre gyűltek össze magyar szellemi élet rangos képviselői Lakiteleken. A három évtizeddel ezelőtt alapított Antológia Kiadó értékteremtő, értékőrző munkáját méltatták a szűk körű konferencia résztvevői. A rendszerváltozással egyidős Antológia-műhely vezetői - Sütőné Gulyás Éva, Agócs Sándor és mögöttük természetesen Lezsák Sándor - mintha maguk is csodálkoztak volna teljesítményükön: harminc év, 352 könyv Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalom- és művészetkritikus köszöntője Lakitelek és a Népfőiskola maga a csoda, a sátor óta tudjuk: a magyar nemzetet fölrázó lelkiismeret. Ez a kis ország az országban nagyon sokat tett azért, hogy föl­emelt fejjel járhassunk, hogy illő módon megbecsüljük értékeinket, hogy a magyar kultúra és teremtője, a nép bátran vallhassa meg magyarságát. S főképp azt, hogy az egyenes gerinc nem szégyen! A közjó a fölemelke­dés záloga. A hazát szolgálni - nemes szívvel, alázattal - emberségünk talpköve. Immár harminc éve szívjuk a jó levegőt (olykor azért egyesek belerondítanak), s hogy szabadon lélegezhe­tünk, nem kevéssé Lakitelek érdeme. Az őrült megszál­lotté, Lezsák Sándoré, aki Paradicsomot varázsolt a szá­raz homokon, és aki írónak sem utolsó. Gondoljunk csak költeményeire vagy a magyar drámairodalomban mér­földkőnek számító Nyolcvan vödör levegő című szenzá­ciós tragikomédiára. No, növekszik a fa, lassan az árnyéka is nagy lesz, s hogy mi alábújhatunk - a Népfőiskolában nemcsak ta­nítani, hanem tanulni is lehet -, nincs annál nagyobb öröm. Mit dicsérjek, a szoborparkot, az emigrációs gyűjteményt, a borkatedrálist, a tizennyolc lábon tán­coló rendezvénytermet, lakodalmi palotát? Ezt is, azt is. Még a fűszál is megérdemli, az üvegház­­együttessel karöltve, hogy dicsérjük őket. De nem ezért jöttünk, hanem az ugyancsak harmincéves Antológia Kiadó - nincs rá jobb szó - fölmagasztalásáért. Amit tett a magyar kultúráért (irodalomért, zené­ért, képzőművészetért, színházért, néprajzért), az iga­zságszolgáltatásért, az egyházért, a közgondolkodásért, a történelemért, 1956 szellemének továbbéléséért, a ha­táron túli magyar kisebbségekért, a világban szétszóró­dó magyarságért, nagyjaink (Arany János, Mindszenty József, Teleki Pál, Tollas Tibor - reggelig sorolhatnám a neveket) megbecsüléséért, az zászlóra írandó, amelyet nem csupán Lakitelek fonalai színeznek. Mert az érték, ne feledjük, egyetemes. Ennek jegyében alakult az Antológia Kiadó harminc éve. Nem kis nehézség árán. Mert az a kiadó, amely ódz­kodik a jó pénzt hozó bestsellerek megjelentetésétől, magára vethet. Ám a szegény tisztesség más aranyforin­tokat szül. Olyanokat, amelyek évek, évtizedek múlva kamatozódhatnak. Tőlük lesz erősebb tisztánlátásunk, önismeretünk. És a nemzet is gazdagodhat. Mert ha sortüzek fogadták az 1956-os magyar for­radalomban részvevőket, azt - jegyzőkönyvi pontos­sággal - meg kell írni, akárcsak a Don melletti harcok sötét felhőjét, a rendszerváltozás embert próbáló ne­hézségeit, a külföldi magyar emlékhelyeket, egyház és magyarság, kereszténység és Európa összetartozását. A különféle szimpóziumok előadásainak a megőrzése - Nemzet és tudomány, Nemzet és kultúra, Nemzet és is­kola, Nemzet és föld, Nemzet és gazdaság - ugyancsak fontos szolgálat. Mert a magyarságnak csak akkor van esélye a megma­radásra (egy 1987-es lakiteleki konferencia címét idéz­tem), ha számba veszi értékeit, ha becsüli a jövőt terem­tő múltját, ha olyan tengerjárót épít - benne az igazi súly a magyar kultúra -, amely minden viharral dacol, és nem süllyed el, habár a párizsi mészárszékmunkában sokan akarták, a népek óceánján. Az antológiák anto­lógiája, a Bíró Zoltán válogatásában több kiadást megért Trianon a magyar költészetben arra figyelmeztet, hogy a búslakodó félelmet fölül kell múlnia az éber ébredésnek - a Haza a magasban szerzője is erre biztatott bennünket. Határ ide, határ oda, a szétszakított nemzettes­tek összeforrasztása mindennél erősebb. Mindennél fontosabb. Noha nem egy klasszikust említhetnék az Antoló­gia Kiadó szerzői közül - nevezetesen Páskándi Gé­zát, Utassy Józsefet, Fekete Gyulát, Nagy Gáspárt, Lász­ló Gyulát, s nem utolsósorban az 1956-os igazságunk mellett kiálló Albert Camus-t­­, akik nélkül keve­sebbek lennénk. Műremekeik országgyarapító erő. Ám a kiadó könyvei közül, sok egyéb mellett, számomra a nóvumot mégis (nem annyira esztétikai szempontból) a határainkon kívül élő magyarok életére, szokásvi­lágára, munkamódszerére, kultúrájára stb. rávilágító Kollégium-könyvek (Hegyköz, Mura-vidék, Komárom, Gyimes, Szerémség, Őrvidék, Torockó-Aranyosszék, Drávaszög-Szlavónia és a többi) jelentik. Ahogyan a kisközösség, önmaga erejére ébredvén, fölnő szinte az égig - megmaradásuk, megmaradásunk záloga gerincegyenesítő munkájuk -, abban méltóság van, hazaszeretet van. Az Antológia Kiadónak, Agócs Sándor költő a veze­tő mindenese, kéziratolvasója, szerkesztője, korrekto­ra. Ha erős a háta - harminc év még nem nyomta össze -, vigye tovább még legalább harminc évig ezt a gyönyö­rűséget okozó terhet! Lezsák Sándor és Agócs Sándor, a születésnapi ünnepség kulcsszereplői Forrás: Lezsák Sándor Facebook-oldala 2020. augusztus 27., csütörtök

Next