Magyar Hírlap, 2020. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

2020-10-28 / 252. szám

publicisztika@magyarhirlap.hu 11 Vélemény és vita „A hír szent, a vélemény szabad” 2020. október 28., szerda Nem, a pápa nem pártolja a melegházasságot Deme Dániel teológus, újságíró Hatalmas vitát keltett Ferenc pápa egy dokumentumműsorban elhangzott kijelentése, amelyben állítólag támogatását fejezi ki az egyneműek közti házasság kérdésében. A balliberális sajtó azonnali féktelen üdvrivalgásba kezdett, ünnepelve egy újabb konzervatív fellegvár megdöntését, és késlekedés nélkül hosszú, önigazoló fejtegetésekkel árasztotta el a világsajtó felületeit a homoszexuális házasság kérdésében. A konzervatív sajtó is önmaga félelmeit látta beigazolódni a pápa állítólagos kijelentésében, lám, az iszlám térhódítást és tömeges bevándorlást pironkodás nélkül ünneplő „komcsi pápa” egy új tételben ássa alá a keresztény civilizáció alapértékeit. Kétségbeejtő. Ha következtetéseiben ugyan soha, de felületességében és doktriner ügybuzgóságában azért sajnos egyre gyakrabban találkozik a konzervatív és baloldali sajtó. Mindkét oldalról olyan hévvel hajtjuk a saját malmunkra a vizet, hogy végül az igazság forrása teljesen elapad. Forgassuk vissza tehát, mit is mondott Ferenc pápa abban az inkriminált interjúban, és gondolkodjunk el egy picit azon, hogy ezeket a szavakat hogyan értelmezzük, és milyen súlyt helyezzünk rájuk. „Egy civil kapcsolatokat szabályozó törvényt kell létrehoznunk, így ők is legalizálva vannak, én ezt támogattam” - mondja Róma püspöke az interjúban. De hiszen ez a napnál is világosabb, mondhatjuk. Nem egészen. Elsősorban nem világos, mikor és milyen kontextusban hangzott el ez a privát megjegyzés, kire értette, mit ért a civil törvény alatt, ez pontosan kiket érintene és így tovább. Antonio Spadaro jezsuita pap, a pápa egyik közeli munkatársa is úgy nyilatkozott: „ez a kijelentés semmilyen formában nem változtat a katolikus egyház tanításán”. A katolikus egyház tanítása pedig ez: „az egyház azt tanítja, hogy a homoszexuális személyek iránt érzett tisztelet semmilyen formában nem vezethet a homoszexuális viselkedés elfogadásához vagy a homoszexuális kapcsolatok jogrendszerbe iktatásához” (XVI. Benedek, Considerations regarding proposals to give legal recognition to unions between homosexual persons, 2003). A katolikus egyház hivatalos tanítása tehát az, hogy házasság csak nő és férfi között történhet, ezt a tézist pedig Ferenc pápa sosem kérdőjelezte meg. A 2016-ban kiadott, Amoris Laetitia című írásában elutasítja az azonos neműek házasságát, és azt írja: „Azonos neműek közötti kapcsolatot [union] nem lehet a házassággal egy szintre emelni. Egyetlen olyan kapcsolat sem biztosíthatja a társadalom jövőjét, amely ideiglenes vagy nem irányul az élet átadására.” Maga Jevgenyij Asinevszkij, a dokumentumfilm készítője azt állította, hogy a fenti kijelentés az ő jelenlétében hangzott el egy magánbeszélgetés alkalmával, de arra már nem tudott válaszolni, hogy ez mikor történt. Vatikáni források ezt megkérdőjelezik, és azt állítják, hogy a fenti mondat Valentina Alazraki mexikói újságíró előtt hangzott el egy 2019-es beszélgetés folyamán. De újságírói megkérdezésre maga Alazraki is csupán azt válaszolta, hogy ő maga nem emlékszik ilyen kijelentésre. Ferenc pápa egy másik állítása, amelybe görcsösen kapaszkodik a progresszív világsajtó, mint a pápa homoszexuális házasságot igazoló kijelentésébe, 2010-ben hangzott el, amikor ő még Buenos Aires érseke volt: „A homoszexuálisoknak joguk van egy családhoz tartozni. Ők Isten gyermekei, és joguk van a családra. Senkit sem szabad kidobni vagy szerencsétlenné tenni emiatt.” ■ Gondolom, különösebb magyarázat nélkül is világos, hogy itt szó nincs azonos neműek közti házasságról, de hadd idézzek fel ezzel kapcsolatban egy anekdotát. Vagy húsz éve történhetett, hogy leültem egy kedves barátommal, a londoni King’s College egyik teológiaprofesszorával az egyetemi kantinban ebédelni, és az anglikán egyházban ugyan megbízható káderként elkönyvelt, de gyakorlati szempontból igen botrányos humorral megáldott kollégából váratlanul és bevezetés nélkül egy teljesen meglepő kijelentés buggyant ki: „Te tudod, mi az, amiben a Biblia abszolút egyértelmű, amiben soha semmilyen körülmények közt nem tesz félremagyarázható kijelentést vagy utalást? Az, hogy a homoszexualitás bűn.” A meglepetéstől kissé elnémulva ezt az epizódot a kezében szorongatott hideg, nyirkos garnélás szendvics mellékhatásaként könyveltem el. Ma már viszont valahogy így válaszolnék neki: az értelmezési kulcs, amelylyel a Szentírás minden egyes történetét és igazságát nyitogatnunk kell, a krisztusi szeretet. Ferenc pápa utóbbi kijelentése ezzel az alapelvvel összhangban van. Az azonos neműekhez vonzódókat sem az egyházból, sem a családból nem közösíthetjük ki. Ha Isten gondviseléséből a családunkban ilyen orientációjú rokonunk cseperedik fel, kik vagyunk mi, hogy megtagadjuk őket? Ha pedig Isten az egyházba hívja őket, hogyan mondhatnánk nekik mi nemet? Viszont a konzervatív világnézetű keresztényeknek éppen úgy, mint a liberális elvekhez ragaszkodóknak, meg kell tanulniuk elválasztani egymástól társadalmunk homoszexuális tagjait az őket gyakran akaratuk és tudtuk nélkül is megváltani próbáló LGBT(...)-propagandától. Ez egy politikai ideológiai irányvonal, amely nem egyenlőségért küzd, hanem dominanciáért, nem magyaráz, hanem diktál, és nem elfogadtatni akar, hanem erőszakkal indoktrinálni. Ebből a vadhajtásból származik az a jogosultság tévhit is, hogy az azonos neműek partnerségét mindenkinek feltétel nélkül el kell fogadnia egyenrangúként az emberi civilizáció alappilléreként megjelenő férfi és nő közti, szakrálisan legitimált házassággal. Annak, hogy ezt elutasíthatjuk, egy jó oka van: ez egy olyan zár, amelybe a krisztusi szeretet kulcsa semmilyen szögben nem illeszthető be. Búcsú Rubovszky Andrástól Lezsák Sándor író, az Országgyűlés alelnöke Gyászoló Gyülekezet! Rubovszky András evilági élete, földi jelenvalósága lezárult. Égi születésnapjához közeledve több ízben mondogatta: „Rendet akarok hagyni magam után. Rendet a családban, munkában, a Széchenyi Társaságban, vállalt feladataimban.” Rubovszky András rendhagyó életét, nyolcvanhárom földi esztendejét unokáinak írt önéletrajzi könyvében így összegzi: „Mindent megkaptam: dicsőséget, hírnevet, megaláztatást, szegénységet, nélkülözést, jómódot, sok izgalmat és nemtelen támadásokat. Boldog családi életet, a gyermeknevelés örömét, megértő, segítő társat.” Gyászoló Barátaim! Jómagam a nyolcvanas évek közepétől lehettem Rubovszky András közéleti küzdőtársa, ami az évtizedek súlya alatt barátsággá nemesedett. Erős bizalmi kötésben, történelmi ellenszélben szervezkedtünk, címlistákat cserélgettünk. A Széchenyi Társaság gyűlései Lakitelekre is küldött Nyugat-Európából, a tengerentúlról olyan személyiségeket, akiket Rubovszky András szava hitelesített. A biztató szavak kíséretében tilalmas híreket, könyveket, újságokat, kéziratot hoztak. Tollas Tibor Varázskörét például Irsay György ezredessel, Tarné Lévay Pálma költővel, később Ferencz Béla fafaragó mesterrel bővítette. A Széchenyi Társaság lendületet adott a rendszerváltó folyamatnak. Szervező munkatársaival az elmúlt évtizedekben gróf Széchenyi István jövendőnket is gazdagító szellemi hagyatékát dolgozták föl. Minderről hiteles dokumentum Molnár Péter Hinni és hihetni egymásnak című könyve. Ebben a közéleti munkában, de szakterületén, a Gellért Szálló stílust teremtő irányításában, a Szállodaszövetség élén Rubovszky András rendteremtő ember volt, akinek elve a nemzeti minőség, amelyet Kárpát-medencei történelmünk és keresztény hitünk érlel folyamatosan. A legnehezebb időben lett munkatársam, jött segíteni. 1992 tavaszán tizenkét jelentkező közül őt választottuk a Magyar Demokrata Fórum pártigazgatójának. Reménytelen helyzetben éjt nappá téve dolgoztunk. Jobb híján Illyés Gyula mondatába kapaszkodtunk: „A legfőbb bátorság a remény.” A választási kudarc ellenére mellettünk, mellettem maradt. Azok se tévesztették meg, akik jobbra indexeltek, de balra tartottak, és politikai karambolba, tömeges balesetbe sodorták az MDF-et. Kizárásunk után mondta András: „A politikai vita, az eszmesúrlódás még a vesztest is erősítheti, de az alattomos hatalomvagy lassan ölő méreg.” Rubovszky András úgy maradt hűséges Lakitelekhez, hogy szakmai tudásával, közösséget teremtő és megtartó képességével segített bennünket. A Népfőiskolán az első hungarikum-összejövetel, tanácskozás megnyitására 1992-ben kértem fel. A magyar kultúra és a turisztikai vonzerő kapcsolatáról, az egészségturizmusról, gyógyító vizeinkről beszélt. Innen indult az a húszesztendős folyamat, amely elvezetett bennünket a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló, 2012. évi törvényhez, amelyet az Országgyűlés egyhangúan fogadott el. Az, hogy Lakiteleken épül a Hungarikum Liget, leánykori nevén: a Népfőiskola - Rubovszky András szakmai tudásának, tanácsainak is köszönhető. Álomtervünket mindenkor jóindulattal fogadta. Vagy tovább ábrándozott velünk, vagy pedig érvekkel ébresztett bennünket. A Széchenyitől tanult módszer, az eszmesúrlódások gyakorlata erő marad a jövőben is. Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! Kedves Rita, Péter, Rubovszky család, közeli és távolabbi rokonság, barátok, munkatársak és akiknek András a családi legendáriumot, honismereti életes könyvét írta, kedves unokák: Cili, Bori, Zsombor és Dorka! Sokan és sokszor ismételjük: „Múlik az Idő, mondja az Ember. Múlik az Ember, mondja az Idő.” Ehhez mi keresztény hitünkkel teszszük hozzá: az Embernek csak a földi élete múlik el. András ma régi jegyesével, Erzsikével valahol a fényvilágban éli újra a végtelent. Hagyatékuk és ez az igazi magyar örökség: a Hit, Haza, Család szentháromsága. Ez adjon nekünk vigasztaló és gyógyító időt, most és mindörökké! Ámen, Isten Veled, kedves Barátom, András! Isten velünk, gyászoló Barátaim! Elhangzott 2020. október 26-án Budapesten, a Szent Gellért-templomban.