Pogány Péter (szerk.): Riadj magyar! 1848-1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái - Magyar Hírmondó (Budapest, 1983)
Utószó, történeti jegyzetek, mutatók
SÁROST GYULA ÉS DOLINAY GYULA A szintén a Debreceni Városi Nyomdában Telegdi K. Lajos költségén kinyomtatott Ponyvára került Arany Trombita szomorú sorsú, bátor költőjének, Sárost Gyulának (Borossebes, Arad vm. 1816-1861, Pest) méltatása nem e könyv feladata. Híres főművét 1848 őszétől 1849 májusáig írta, radikális szenvedéllyel, részletenként és egyenetlen szerkezettel, Pesten majd Debrecenben. Amikor megjelent, a költő népgyűléseken szavalta részleteit különböző tájakon. Ma azért oly ritka az Arany Trombita példánya, mert súlyos börtönnel lakott az elnyomatás idején, akinél akár kéziratmásolatban megtalálták. (Most viszont az 1951-es egyetlen modern kiadása a könyvritkaság.) 1851-ben a bujkáló költőt az Arany Trombita lázító hangja miatt halálra ítélték, 1852 végén ezt életfogytiglanira változtatták. 1855 végén - feleségétől elhagyva, betegen - amnesztiát kapott, de már soha nem talált régi önmagára. Az Arany Trombitát az 1848-as márciusi napokon kívül csak egyes tavaszi csaták és a trónfosztás ecseteléséhez hívtuk segítségül ebben a gyűjteményünkben. (Vesd össze: I., 51., 58., 60., 63., 64., 65. sz. és azok jegyzeteit.) Kössünk ismeretséget még Dolinay Gyula verses művével, ez volt a másik kiegészítő szövegforrásunk: A szabadságharc aranykönyve. Verses krónika az ifjúság számára. A Hasznos Mulattató és a Lányok Lapja melléklete. Budapest. (Év nélkül.) Dolinay Gyula Hírlap és Könyvkiadó Vállalata. IV. Kecskeméti utca 13. Nyomtatta a Belvárosi Könyvnyomda IV. Váci utca 81. 4 rét. 376 lap. Fél évszázaddal 1848-49 után ez a mű versformájával, célkitűzésével hasonló szándékú volt, mint az egyidejű csataponyvák. A mű teljes elfeledettsége és valamennyi budapesti - de félő, hogy vidéki - közkönyvtárból való hiánya szintén indokolta, hogy a fájó hézagokat innen pótoljuk. (Ezek a 48., 53., 62. és főleg a végső tragédia híradásai: a 77., 79., 81., 82. szám alatt.) A kiadója (és talán a szerzője) draskóczi Dolinay Gyula (1850, 505