Pogány Péter (szerk.): Riadj magyar! 1848-1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái - Magyar Hírmondó (Budapest, 1983)
Utószó, történeti jegyzetek, mutatók
ban is. Szenttamás említése a 6. strófában tudatos konkretizálás Székács Pál röplapjához képest. (29/A) Nem fognak már itt mindlunk kötéllel kezdetű „őrsereg-dal” esetében is mintával, régi, közismert verbuváló nóta adaptálásával, átgyúrásával segít magán a poéta Tóth Lajos. Legalábbis a vers indításakor, s ami rendszerint együttjár ilyenkor, a dallamválasztáskor is. („Már minálunk verbuválnak kötéllel, Elviszik a szegénylegényt erővel” stb. 18. századi nótakezdet.) A testvérnemzetek, szomszédnépek invitálása egyesülésre (5. és 6. vsz.) szép mozzanat itt a 48-as népi nyomtatványokon. Egyszer hajdan összejöttek a sok ezer egerek. Másunnan nem ismeretes. Az allegória az ellenség gyávaságán örvendezik... Kissé korán, 1848. szeptember elején. 29/A Székács Pál verses röplapját itt kötelességünk ismertetni. A szerző (sz. 1821.) orosházi alszolgabíró, majd honvédkapitány, Székács Józsefnek (1809-1876), a szerb népköltést fordító neves evangélikus lelkésznek az öccse. Ez évből több verse ismeretes folyóiratokból. A vers csak 48 szeptembere előtt íródhatott, mert V. Ferdinándot kétszínűsége miatt attól fogva már nem tartotta közvéleményünk „jó ember”-nek. (5. vsz.) Honvéd-dal. 1. Országos hadi nemzetőr a nevem, Ezt a nevet becsülettel viselem . Fizetésem nyolc karajcár ezüst pénz, Úri mód megél ebből a közvitéz. 2. Nem kell nekem „rekcumkerdáj, abmasir”, Ha ezt hallom, a lelkem is csak úgy sir, Mondja meg csak magyarul, hogy mit akar, Meg is érti, meg is teszi a magyar. 3. Csak úgy önkényt álltam a zászló alá, Kedves hazám szeretete vett reá,