Pogány Péter (szerk.): Riadj magyar! 1848-1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái - Magyar Hírmondó (Budapest, 1983)
Utószó, történeti jegyzetek, mutatók
írt Latour hadügyminiszternek: „...Seregeim a legcsekélyebb ellentállás nélkül diadallal vonulnak előre. Néhány nap múlva Pesten leszek. S innen a lázadás fészkéből majd mi diktáljuk a megadás feltételeit.” Erre az önelégült kamarásra október 3-án a Bécsben lakó Récsey Ádám (1775-1852) báró táborszernagyot magyar miniszterelnökké nevezte ki, hogy legyen akivel ellenjegyeztesse azt a királyi leiratot, mely papíron feloszlatta a magyar országgyűlést, és az egész országot Jellacie kényúri teljhatalmára akarta adni. De az udvari futár Pest helyett már Magyaróváron találkozott a bán szétzüllött seregével. (A leirat csak október 7-én vált a pesti képviselőházban ismertté.) 10. vsz. Győr körül már 20 ezerre olvadt a bán horvát hada. (Lásd 34. vsz. is.) 12. vsz. Becsíptek , elcsíptek. 13-23. vsz. Theodor Baillet von Latour gróf (1780-1848) bécsi hadügyminiszter esküdt ellensége volt minden népszabadságnak. Jellach nyátr felbujtója. Ő eszelte ki Magyarország - egyszerre kilenc irányból való - megtámadásának haditervét a széleken állomásozó osztrák helyőrségek bevonásával. (Götz a bányavárosok felől, Puchner Erdélyből, Schlik Galícia irányából stb.) Az elvetemült terv mindvégig érvényes „alaprajza” lett a magyar szabadságharc letörésének. (Lásd Petőfi Sándor Élet vagy halál című, szeptember 30-i versét.) Latour 1848. október 3-án gránátoszászlóaljat akar vasúton elindíttatni Pozsony felé Jellnék támogatására. Azonban Bécs munkásai, diákjai ellenszegülnek, hajnalban felszedik a síneket és forradalom tör ki. (Népszerű leírások: Gracza i. m. II. 294-304.) Délután 3 órakor megrohanja a nép a hadügyminisztérium palotáját. 4 órakor a padláson bujkáló Latourt megtalálják. - 15. vsz. Húr -hurok. - 20. vsz. A második sor kissé homályos. Talán sajtóhiba: várta helyett. - 26-30. vsz. A velünk érző bécsi forradalmárok költészetünkben ritka dicsérete. Októberi forradalmukat leverték 31-én. (41. sz. 74. vsz.) - Kám (a ponyva Chámnak írja) Noé hálátlan fia volt, aki átkot vont apjától magára és leszármazottaira, Kánaán ősnépére. (Genezis 9525.) - 35. vsz.