Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-27
Sváb, Hijentz, sok Hanák , felusi Parasztság, Leányok, Asszonyok , nem kevés zsidóság, Nem sok idő múlva, hallottam nagy zajgást Üssed! udni! slág tzú !e’ szókat’s pufogást, Vannámba fel áltam; lássam a’ lármázást , Láttam is, hogy Bandám tészen már szaladást, Mivel a’ hé vízbe ők nyakig be ültek, Ennek forrájától gyomrokba kevültek , A’ dózis operált, hogy szint úgy zödültek , Izzadott homlokok, majd hogy el nem dűltek Hamar a’ gyomrokon a’ só hatalmat vett, Rotyogott füstösök, rút ’s nagy büdösség lett, A’ viz zavarodott, sok sínre lett festett, Mellyért ki ki, kitt fördöt, nagy szitkot tett. A’ sok ütések közt, vízből ki ugrottak , Tzigány mézgát még is, sürőn botsátottak, Akkor is mokon folyt, mikor futottak . Ugyan tsak a’ sűrö füzesbe jutottak. Kik velek fördöttek , vizböl ki költöztek, Psi! Psi! kiáltottak, hirtelen öltöztek. Sokan ruhájokat, csomóba kötöztek , Dohos volt a’ Tzigány Myrha, mellyt öntözték Katonaság fökép , haragra fel indúlt, Hogy őket meg verik , nagyon készült dúlt ’s fúlt, . Sok már koztok bothoz , sok pallosához nyúlt Láttam rosz lesz vége, parasztság is mozdúlt, Azért a’ ruhámat szaporán fel vettem, És közikbe menni felette siettem, Szerencsére mégis köztök hamar lettem, Tzigányok mért jártak igy, el beszéltettem. Meg értvén a’ dolgot minnyájan nevettek, Hogy nem bántyák őket, ígéretet tettek, Nem volt más beszédjek , a’ mint ők öltöztek Tsak a’, hogy cigányok miként rá szedettek’ Szolgáin .