Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)

1792-04-20

ház-népnek, úgy hogy a’maga kevés örök­ségét, melly 300 forintokból állott, egé­szen reá költötte arra. Az a’szerentsétlenség éri azonban szegény Fieriditzt, a’ ki még iffjú Ember, hogy le-esvén a’ lóról, alkalmat­lanná lett szolgálatja’folytatására , ’s kenyér nélkül maradt. Le még illy nehéz környül­­áilásaiban se hagyta­­ oda az árva Faminiát, ’s inkább azon igyekezett, mint magán, segí­teni. Inyert is az Özvegy , 150 for. penziót. Ő pedig, szép tudománnyára , ’s erköltsbéli jó tulajdonságaira nézve, egy magános ház­nál Tanítónak vétetett fel. A’ mit tanítá­sáért kapott, annak is nagy részét a­ Zicbel famíliának áldozta ő fel. Hogy pedig még annál állandóbból segíthetne azon , meg­­kérte a’ bóldogúltt Tsászárt a’ múltt Januá­­riusban, hogy méltóztatna nékie, a’ Fels. Udvar’ valamellyik jószágában egy darab földet adatni, a’ mellyböl ö, veteményes kertet készíthessen, mind a’ maga, mind a’ Ziebel ház-nép’ tartására. Ez a’ kérés, a’ fenn elő-adott környül állásokkal eggyütt, szorgalmatosan meg­­ visgáltatván , olly je­lentts mellett terjesztetett eleibe a’mólt ural­kodó Felségnek, hogy méltó volna Fierichtzt példás tselekedetéért 300 forinttal meg­ jutal­­maztatni. — A’ kegyes Felség, következendő választ adott ezen jelentésre : „ Valamint sok i­lyen, ember-baráti tselekedeteket kí­vánok , ’s reménytek én érni, és tapasztalni az én uralkodásom alatt, hogy azokat illendő módra meg -­jutalmaztathassam : úgy, való­ságos gy­öny­örű­séggel, ’s szivbéli belső meg­­indulással meg - eggyezek benne, hogy Fit­­* rieht*

Next