Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-04-20
ház-népnek, úgy hogy a’maga kevés örökségét, melly 300 forintokból állott, egészen reá költötte arra. Az a’szerentsétlenség éri azonban szegény Fieriditzt, a’ ki még iffjú Ember, hogy le-esvén a’ lóról, alkalmatlanná lett szolgálatja’folytatására , ’s kenyér nélkül maradt. Le még illy nehéz környüláilásaiban se hagyta oda az árva Faminiát, ’s inkább azon igyekezett, mint magán, segíteni. Inyert is az Özvegy , 150 for. penziót. Ő pedig, szép tudománnyára , ’s erköltsbéli jó tulajdonságaira nézve, egy magános háznál Tanítónak vétetett fel. A’ mit tanításáért kapott, annak is nagy részét a Zicbel famíliának áldozta ő fel. Hogy pedig még annál állandóbból segíthetne azon , megkérte a’ bóldogúltt Tsászárt a’ múltt Januáriusban, hogy méltóztatna nékie, a’ Fels. Udvar’ valamellyik jószágában egy darab földet adatni, a’ mellyböl ö, veteményes kertet készíthessen, mind a’ maga, mind a’ Ziebel ház-nép’ tartására. Ez a’ kérés, a’ fenn elő-adott környül állásokkal eggyütt, szorgalmatosan meg visgáltatván , olly jelentts mellett terjesztetett eleibe a’mólt uralkodó Felségnek, hogy méltó volna Fierichtzt példás tselekedetéért 300 forinttal meg jutalmaztatni. — A’ kegyes Felség, következendő választ adott ezen jelentésre : „ Valamint sok ilyen, ember-baráti tselekedeteket kívánok , ’s reménytek én érni, és tapasztalni az én uralkodásom alatt, hogy azokat illendő módra meg -jutalmaztathassam : úgy, valóságos gyönyörűséggel, ’s szivbéli belső megindulással meg - eggyezek benne, hogy Fit* rieht*