Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-02-14
Az a’ tisztelet, mellyet bizonyított irántam a’ Magyar Nemzet, ’s azon betsűletérzés, mnellyet öntött az én belém maga iránt, soha se fognak ki-esni szivemből. Kérem az Urat, tegyen erről tanúbizonyságot a’ Státusok, és a’ maga méltó Társai elött. Én az Urat, a’ leg nagyobb megelégedéssel nézem ezen fö Városban.“ Török Követről. Posonyba, ezen hónapnak 4 dikén érkezett a’ Török Követ , dél 11 tán ni harmadfél órakor. Estve el ment a’ Redutba, F. M. L. és Posonyi Komendans B. Wenkheim hintáján. Más nap dél tájban el indúlt onnan. Meg nézte a’ Szigetben a’ Jovibeli Basa’temető helyét, ’s annak emlékezetére emeltt sírkövet belső meg indúlással szemlélte. —Svedhet *) nevű helységbe 7-dikén ért 1 előtti tiz órakor. Onnan 9-dikén bé küldő Bátsbe a’ Dívány Szvzr//1(Követts.Titoknokja Mustafa Beget olly hagyomással, hogy menne el a’ Német Birodalom’ Udvari Vitze Kancelláriusához H. Koloredóhoz ; ’s az Udvar és Status Kancelláriuszához H. Kaunitzhoz; ’s illendő köszöntés mellett jelentené meg Svedetre lett el érkezését,’s azon kívánságát követ’ . Méltóságának , melly szerént óhajt minél elébb Bács Városában megjelenni ’s eljárni a’ reája bizott dolgokban. Di *) Így nevezik közönségesen , hanem Schwechat a valóságos neve.