Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)

1792-02-14

gítő lobogása alatt, igen elevenen értettem, hogy Bousseaunak esmeretes paradoxonjában mé­ly igazság fekszik ; és hogy az csak a’ mi hibánk, hogy ötét meg-érteni nem akarjuk. ( Az említett Szesztai történet, a’Tolda­lékba van iktatva, illy c­im alá: Rege, Mátyás Királyról.) Erdé­ly O­r­s­z­á­g. „Az utazásbéli könnyebbségnek eszköz­­lésére, kivá­nya ö Felsége Károlyváratt, az ott már hajdanában is meg­volt Cambia­­turát, az az : sorspontos lovak’ tartását vi­­s­zont fel állíttatni. Négy száz forint eszten­­dei fizetést ajánl ö Felsége a’ Cambiaturistá­­nak o­ly fel­tétellel, hogy tartozzon az, 12 hámos lovakat, ’s meg kivántató szekéreket tartani, és azokkal mindeneknek, valakik Commisszar­iátik a­iájszignatziókat mutatnak, következendő bérért szolgálni. A’Katonaság 15 krajt­árt fog néki fizetni egy lóért, egy fiát­ióra , a’ kötelességből menő Provinciá­­listák ig-et , más Utazók pedig 24-et. A’ külső Országi Zink’ mázsájától eddig vett két forint harmintzad, fél forintra szállíttatott le. A’ mindennapi postázás, melly tsak a’ háborúra nézve állott vala fel, ezen hónap’ végével mindenütt meg szünik. Moll értem , hogy a’ Barclajus’ Bürgenis­se a’ Hochmeisteri könyvnyomtató sajtó alatt­­vagyon. Fordította egy Nemes Erdélyi Magyar. — Valakik ezen könyvet látták, mindnyájan azt mondják, hogy még szebb

Next