Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)

1792-02-14

kérdésekről Differt­atiot (Elmélkedést) kelle­tett írni Deák nyelven a’ Concurrenseknek minden könyv vagy írás segedelme nélkül. El­jővén az ebéd ideje , hárman ebédelni mentek két Professorokkal , hármaknak pe­dig tetszett folytatni munkájokat, egy Profes­­sornak jelen­létében­ Estvéli 7 órára né­gyen készen voltak írásokkal, ketten pedig egész 11 óráig dolgoztak. Az óránként egy mást fel váltó Professorok, a’ készen lett. írá­sokat bé szedték’ ’s neveket reá írták Más nap volt a’ szóval való elő­ adás­nak próbája Erre, az egész Filosofiai Fa­kultás, mel­y mintegy 9 Tagokból állott, meg jelent Gróf Brumvik Helytartói Taná­­tsos Úr Ő Excellent­iája elölűlése alatt, ki egyszersmind a’Tudományokra ügyelő Com­­mi­ssiának is Praeses­e. Mindenek ízeinek lát­tára fel szakasztatott a’ második le petsétettt leveletske is, mellyben ez a’ kérdés volt el­rejtve : Datur ne summum et primum princi­pium Aesihetices , ad quod omnes partes Aest­­heticae revocari possunt? Quodnam eji illud? Quomodo illud adplicative ad omnes artes liberales , tam formatrices quam soecundas enunciari debet? Recenseantur principia Aest­­heticae , quae hucdum a Philosophis recepta aut ventilata sunt, et fanae crisi subjician­­tur. A’ Concurrensek más szobában tartóz­kodtak addig, a’ meddig egymás után ki hitták őket, és az asztal végénél álló székre le ültették. A’kérdést elős­zör fel olvasták, azután írásban kezébe adták minden Con­­currensnek, hogy arról o­lyan oktatást tar­tson, mintha tanítvá­njai előtt szóljana. Hár-

Next