Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-02-14
Hárman a’ Profettor Urak közzíis mind írásba vették azt nagy sebességgel, a’ mit a’Concurrens a’ kérdésről beszéltett Azután Isokrates beszédeiböl némelly helyeket, és az Anthologia Epigrammatum —■ Görög Epigrammák virágos Gyűjteményéből — egy nehány verseket Deákra , Virgiliusnak Aeneidesseböl pedig ezeket: Ille ego, qui quondam gracili — arma virumque cano — Magyarra fordították. Az utolsó forditást Tisztelendö Dugonics Professor Ur vette protokollumba. A’ Concurrens Urak következendő rendet hivattattak fel : Tóth, Szabó, Ressi, Relnay, Schédius, Jeitsch. Négyen közülök egy fertályig, ketten pedig fél óráig disseráltak. A’ ki által esett a’ visgáláson, azt meg marasztották, ’s egy más székre le ültették, hogy a’ még elé nem hivattak meg ne tudják tölök a’ felt tett kérdéseket. — Ezzel vége lett a’Concursusnak Moll kézről kézre járnak Munkáik a’ Fakultás Tagjai között; nem csak azok, mellyeket a’ Concursus első napján írtak, hanem ez előtt nyomtatásban ki botsátott, és az Instantziájok, ’s Attestátumaik mellett még a’ Concursus előtt benyújtott Munkáik is. Mind ezeket szorgalmatosan meg visgálják a’ Fakultás Tagjai, melly is valóban nem kevés időbe fog telni. Azután ujjra esze gyűlnek, és a’ Concurrensek közzű hármat választanak voksok által a’ Profetsorságra. Ezeknek neveiket maga ítélete mellett által küldi a’ Fakultás Budára a’ tudományokra ügyelő Commissiónak. A’ Commissió megvisgálván a’ Fakultás voksolását, fel