Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-06
írás. Erről jó jegyzéseket olvastam én Orpheus nevű folyó munkában. Meg van ebben a’ többek között mutatva, hogy a’ Christiánust nem Kereszténynek, hanem Keresztyennek, Sebastianust hasonlóképpen Sebestyennek, Debretzinumot Debretzennek , nem Debretzenynek s’ a’ t. kell írni. — Nints bizonyosabb annál, hogy ez a’ szó Keresztyén innen jö Christianus. Az us fyllábát a’ Magyar elhagyja, ’s lesz Chrisztián, továbbá Chrisztién, Chrisztjén, Kirisztyén, Keresztyén. — A’ Debretzinumbol ismét el marad az um, ’s les’z Debretzen. A’ Capitaneusbolel maradván az us terminátio , leísz Kapitáne; de az e eggy természetü az i betűvel, ’s lefsz S Kapitáni , vagy Kapitány. Ezen derivatio mutatja meg, a’ Mohr miért Szerecsen, és nem Szerecseny? — azért mert innen jó Saracenus. Ha Saracenius volna, úgy volna Szerecseny. — Ez mutatja meg a’ Stephanus miért István, és nem Istvány, a’ Martinus miért Márton, és nem Mártony. Ellenben a’Posonium, miért Posony, nem Poson. Capitáneus, miért Kapitány, és nem Kapitán ’s a. Ha kell, a’ legrégibb nyomtatásokból is megmutathatom , hogy Posonyt mindég úgy írták. — Azt is méltán lehet némelly Tudósokban sajnálni , hogy írásaikban suffixummal nem élnek. Ezzel élnek Péczeli, Rajnis , Révai , Kazinczy, Horváth, és sokan mások. Ugyan hol veszi magát e’ szóban: arundo ejus nádgya, a’ gy? nem igazábban íródik e’ így: nádja? — Optimates Regni, Ország Nagyyai. így írja ezt a’ leg idiótább falusi Nótárius , de másként a’ Literator, mert