Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-04-06
500 orárjo ’S elöször te Marcal sáros hínároddal, Első hidam alatt örvényes sároddal Menj Malom sok felé nádas bozótoddal, Nem tsalogatsz tovább a’ halászatoddal. Te pedig Tapoltza, ha tovább maradni Akarsz határomban , Molnárrá kell lenni, Hajts’d a’ kerekeket, búzát kell őrölni, így lehet maradást nálam reményiem. Fejet hajt Tapoltza, bútsút vesz Marczaltól Sást, nádat nevelő régi pajtársától, Tekergő, kerengő, bozótos útjától, Sok réteket fojtó görbe folyásától. Görztönyi határtól mintha nyílként lőnék, ’S a’ Grófnak határján zsinegen vezetnék, Sebes égetéssel fut, nehezen érnék Utót legjobb lovak, ha s’zinte kergetnék. Alig fut egynéhány száz Ölre , új hidra Akad, ’s hídon fölül mell keszültt malomra Hordnak máris búzát oda zsák - halomra, és a’ malom-vám is mutat nagy haszonra. A’ Martal nyakasabb volt a’ Tapoltzánál, Széllyel elterjedvén nádas bozótjánál, Meg akart maradni sáros hínárjánál, Több örvényből álló mélységes tavánál. Ennek nyakasságát hogy a’ Gróf szemlélte, Soprony-Vármegyei Inzsenér Úrt *) kérte, Hogy valamint már két tsatornát készíte, Úgy harmadikát is venné, mint intézte. Elő áll, Esetét méri, ásást rendel, Gróf’ kívánságának ebben is megfelel. Szerentsés kezével mindent úgy intéz el, Hogy ott a’ béka is már ritkábban reges. Fut .) Hegedűs János a’ neve, a’ ki szerentsés munkái után, több Vármegyékben nevezetesse tette magát.