Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-14

mind az egésséges, mind különösen a’beteg Katonaság eránt példás hívséggel tellyesített Papi kötelességeire nézve. A’rivólia Kánonok­­ká lett, nem mehetett úgy valamelly Generálra, avagy Királyi Biztos Zágrábba , hogy ő mindjárt ne ajánlotta vólna néki kvártélyul a’ maga házát. A’ Török ellen hadakozott Seregeinkbéli Betegek kozzűl negyvent tar­tott a’ maga saját házában , és azonban az Ispotály­béliek közül is Atyai indulattal, és valóságos Lelki Pásztori buzgósággal forgo­lódott. Az Anyai felettébb való kedvezésnek, rend szerént való veszedelmes következése szokott lenni a’ Magzatok’ vásottsága, mel­­lyet a’szegény Atyák, sok orvoslásaikkal is vagy soha sem, vagy leg alább igen nehezen hozhatnak helyre. — Példa erre közelebb eggy ide való Úrfi, kit, az édes Annyának mód nélkül való szeretete, úgy hozzá szok­­tatott a’ rendeletlen élethez, és vesztegetés­hez , hogy az Attya’ sok jó intései is tely­lyes­ *) *) Ezen Pre­postsággal eggyesítve vagyon az úgy neveztetett Prioratus Auranae Gubernátorság is. Már ma ugyan Pa­rana ( Olasz Dalmátziában fekszik), nem tartozik Magyar Országhoz; de ay helyett, van más jószága a Zágrábi Prépostnak , és mint lauranai Prioratus Gubernátora, különös Királyi Levél által hivattatik az Ország­ Gyűlésére, s egy­­gy­ütt ül és Püspökökkel.

Next