Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-14
mind az egésséges, mind különösen a’beteg Katonaság eránt példás hívséggel tellyesített Papi kötelességeire nézve. A’rivólia Kánonokká lett, nem mehetett úgy valamelly Generálra, avagy Királyi Biztos Zágrábba , hogy ő mindjárt ne ajánlotta vólna néki kvártélyul a’ maga házát. A’ Török ellen hadakozott Seregeinkbéli Betegek kozzűl negyvent tartott a’ maga saját házában , és azonban az Ispotálybéliek közül is Atyai indulattal, és valóságos Lelki Pásztori buzgósággal forgolódott. Az Anyai felettébb való kedvezésnek, rend szerént való veszedelmes következése szokott lenni a’ Magzatok’ vásottsága, mellyet a’szegény Atyák, sok orvoslásaikkal is vagy soha sem, vagy leg alább igen nehezen hozhatnak helyre. — Példa erre közelebb eggy ide való Úrfi, kit, az édes Annyának mód nélkül való szeretete, úgy hozzá szoktatott a’ rendeletlen élethez, és vesztegetéshez , hogy az Attya’ sok jó intései is telylyes *) *) Ezen Prepostsággal eggyesítve vagyon az úgy neveztetett Prioratus Auranae Gubernátorság is. Már ma ugyan Parana ( Olasz Dalmátziában fekszik), nem tartozik Magyar Országhoz; de ay helyett, van más jószága a Zágrábi Prépostnak , és mint lauranai Prioratus Gubernátora, különös Királyi Levél által hivattatik az Ország Gyűlésére, s egygyütt ül és Püspökökkel.