Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-10-19

vétke valt a’ Nemzet­­ Gyűlésének , hielly a’ hadnak, és Fö nélkül valóságnak ostorait vonta Frant­ia­ Országra, hogy meg­for­­tolta a’Királyt minden hatalmától, mellyet maga meg­hagyott vók annál az a’ Konstitut­iós mellyet az egész Nemzet’ kívánságának kiál­tottak­­ ki sok ideig. — Még csupán egy lépés volt hátra, Franc­ia Országnak örökre való szerencsétlenné tételére; és kezdi is már meg­szállani a’ szédelgésnek lelke — a’ Birodalmak’ romlásinak gyászos elöljáró postája — azokat, kik azt mondják, hogy ők a’végre küldettek a’ Nemzettől, hogy annak jussait, és boldogságát ingadozatla­­nabb talpra állítsák. A’ Királyságnak Frant­ia Országban el­törlése, volt leg­első végzése is az e­gyű­léseknek , ’s olly kevés számú személlyek, kiknek egy része idegen , elégségeseknek, képzelték magokat arra, hogy ki-mozdí­tsanak helyéből egg y értelmet, me­lly * a* Frantzia Birodalomnak kezdetétől fogva le­­folytt 14 Századokban , 14 Nemzetiségeknek volt már értelmek. Ezen lépés , mellyen tsupán Frantzia Ország’ ellenségei örülhet­­nének , hogy ha tartós foganatosságúnak képzelhetnék azt, eggyátallyában ellenkezik a’ Fels. Tsászár’, és Prulcziai Király’ erős meg­­­határozásokkal, mellytöl soha sem is fognak el­­­távozni ezen eggyesültt Fejedel­mek, hogy t. i. vissza *szerezzék e Leg* Keresztyénebb Felségének (a’ Fr. Királynak) a’maga szabadságát, bátorságát, és Királyi méltóságát; vagy ezeknek további hábor­gatom, igazságosan, és példás módra bosz- P p U ízni

Next