Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-11

p­lítvo Elölülőié vett tsak ugyan ez úttal magának annyi bátorságot, hogy ellene s­zegezte ma­gát az említett helytelen kérésnek; de mit tett a’ Párisi Magistrátus ? Nem kérte ő többé a’Nemzet­­ Gyűjtését, engedi, vagy nem engedi az­­Aureliánank Foglyok’ el­­hozatását ; hanem el­indított e’végre két ezer Embert Viureliánum felé. Egyebekben se kérdi ő meg többé a’Nemzet­­ Gyűlését, hanem cselekeszi minden tartalék nélkül, a’mit a’Jakobinusi indúlatok diktálnak néki. Valakik gyanúsoknak tetszenek az ő szemei előtt, nem csak Párásban, hanem a’ szomszéd helyekben is , azokat széldre hányatja töm­­löszre ; jószágaikat kótyavetyélteti ’s a’ t. A’ Páris Városáról neveztetett Országosztály’ Fő Kormányszékét, mellytöl igazság szerént függeni kellene nékie, maga fejétől egésszen új formába öntötte. Le telte­t.­i. annak előbbeni tagjait hivatallyokból, ’s Jakobinus módra gondolkozókat állított­­ elő azok’ helyébe. Ezen vakmerő hatalmaskodások­hoz járól az is, hogy a’ napokban meg­­visgáltatta, Deputátusai által, az Ország­ s kintstárját. Egyéb vétek ránts most Parisban, hanem tsupán a’ Jakobinusok’ akaratjának ellenzése, vagy nem te­lyesítése.— A’ melly köz Katonák, 1791-dik Esztendő’ Septembe­­rének 15 tűkétől fogva Prestomban tartattak azért, mivel a’ Katonai fenyíték ellen vé­tettek, ’s fenyegették a’ magok Tisztjeiket, most mind szabadon botsáttatta azokat a’ Nemzet­­ Gyűlése. ’S mitsoda fandam­ento­­mon? F. Mivelhogy, úgymond, minek­ 7 után­

Next