Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-21

de semmiképpen nem tartóztathatta vissza. Szerentsés is volt H. Valdek a’ visgálásban, hanem midőn már vissza tért volna, egy 16 fontos ágyú golyóbis utól érte, ’s el sza­­kasztotta, nagy részét a’ bal karjának. Ezen szerentsétlen történet után, még lovaglott vagy két száz lépést a’ meg sebesíttetett­ig, hanem tovább nem vihette. Le vétetett te­hát a’ lóról, ’s egy lajtorjára fektettetett, úgy vitetett a’táborba. Vitetése közben, így szóllott a’ Katonákhoz : „Barátim ! nehezen esik nékem , hogy meg­fosztattam a’ karom­tól ; de ez, ne tsü­ggessze­­ meg a’ ti bátor­ságokat, ’s el ne rettentsen, Fejedelmetek­ért való vitézkedéstöl. “ — Hg. Hohenlohe, meg­­­korty vezte Vitéz Pajtássának esetét; fájdalommal értette azt az egész Sereg is. Keresték annakutánna , az el­­­s­zakasztott részet a’ kéznek mindenütt; de nem találták. Magyar O­r­s­z­á g. Frivigye­röl ( Nyitra- Vár­megy­e­böl) , Septem­­bernek 12 dikén. „ Rég az ideje , hogy nyeri kedves Hazánk az Oszlop - Embereket magának, a’ fényes Pállffy Famíliából. Ennek köszönheti közelebb, a’ maga Fő - Kanc­elláriussát is, kinek érdemei szembetünöbbek, hogy sem azokat szükség vólna magasztalnom. — De váltak ezen virágzó Famíliából olly Özve­gyek is, kiknek neveik , ’s tselekedeteik meg - érdemlik valóban, hogy a’ Magyar Hírmondó által is közönségessen ki - hirdet­­tessenek az egész Magyar Nemzetnek. —-

Next