Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-21

vább is ágyúztatott­­ ki a’ Várból a’ Párto­sokra. Ezek tehát fogták magokat, ’s est­véli tiz óra felé tűzessen neki estek a’ Vár­nak 3 óldalról, ’s el is mentek már a’ laj­torjákkal, a’ Várnak első árkáig. De a’ Basa is jó rendeléseket tett előre. Meg­rakta t. i. a’ bástyákat Rátzokkal és Zsidók­kal, kik közzé a’fő oltalom-helyekre ötöt ötöt állított , a’ maga leg­­ meg­­­hittebb Törökjei köz­űl , kik is hatalmassan vissza verték a’ Pártosokat. Ezek, új szerentsét próbáltak m­indazáltal 5-dik és 6 dik napon is, hanem minden haszon nélkül. Mind erre nézve, mind pedig azért is, mivel már az eleségek, és puskaporok, ’s golyóbisok is meg kezdett fogyatkozni ; jónak ítélték azt a’ példa - beszédet venni­ fel regulául: Te se bánts , é­n se bántalak ; a’ minthogy meg is kérették a’ Basát, hogy hagyassa­­félbe az ellenek való ágyúzást, ’s szenvedje­­meg őket a’ külső Városokban; fogadják, hogy ők is tsendesen fogják magokat viselni. De a’ Basa’ felelete a’ volt, hogy míg ő él, addig ugyan békességesen meg nem marad­nak a’ szemei előtt , hanem csak jobb le­sz, ha el­­­takarodnak. Illy kemény választ kapván, már tsak azt kérték: hadd tele­pedhessenek­­ meg leg­­­alább egynéhány falukban. Erre , olly szenetet vettek a’ Basától, hogy, annyi mint az, szánakozás­­ból meg fogja őket szenvedni Szerviában; de következendő két fel­­­tételek alatt: 1.) hogy Belgrádiéi, leg­alább is tiz óránnyi járó földie vo­nyák­­ meg magokat; 2.), hogy egy faluban húsznál többen nem vá­­las­zthatnak lakó­helyet magoknak. Meg­

Next