Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-21
437 nyugodtak ezen ajánlásán a’ Basának, a’ ki még e’ felett meg ígérte, hogy maga fog kegyelmet kérni nékiek a’ Portánál; a’minthogy irt is egy könyörgő levelet a’ Nagy- Úrhoz, ’s általadatta azt a’Pártosoknak, hogy olvassák el, ’s küldjék el magok Konstantzinápolyba. De már az előtt elküldötte maga, Orsován által a’ Nagy-Úrnak azon írásokat, mellyekben elő volt adva a’ dolog, minden környülállásaival eggyütt. —Már most tehát (így ir egy Levél, melly Septembere-dikén költ Zimonyból) fegyvernyúgvás vagyon , a’ két Török Felekezet kozött ; ’s a’ mint látszik, nem akar Kara- Hassan mind addig kimozdulni Belgrádi külső Városaiból, míg felelet nem érkezik Konstantzinápolyból. A’ Jantsár-Agát nem kinoztatja már; de, mint meg annyi kezest, erőssen őrizteti. — A’ Basa, épp emberből álló segítséget vár Zvornikból, ’s fenn tartja Zimonnyal is a’ vizen való kommutsikátiót. •— Az itt szóban forgó Kara- Hajsannak — a’ Pártosok’ Vezérjének — igen pogányfinak kell lenni. Már 1784 déliben is ártotta volt ő magát hasonló dologba , mint a’ amellyet most kezdett, ő vólt t. i. akkor is, a’ Deli Ahmed által fellázzasztott zevebánásoknak a’ feje , ’s úgy megszorúlt végre, hogy Deli -Achmeddel, és Kara - Ismaillal eggyütt, harmad napig oltalmazta magát egy pintében , a’ míg t. i. jó módját nem látta, Déli - Achmeddel eggyütt, az elillantásnak. Frantia Ország: A’ Párisi érzéketlen Nép kegyetlenebb, az embert vadászó Amerikai vad Emberek-