Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-21
439 a’ Népet arra a’ rettenetes erőszakra, mely ilyet el követett; hanem a’maga felsértett vad indulatjai vezérlenék , ’s adtak nekik arra szabadságot. Igy történt t. i. a’ dolog. Hogy hire ment Parisba, ezdein Városa’ Ost romjának , ki hirdettetett a’Nép között, hogy fogna fegyvert a’ Haza mellett, és sietne az Ország’ széleire. A’ Nép kezdett mindjárt öszve seregien!; ’s a’ mint tanakodott volna egymás között, csak hamar arra a’ gondolatra jött, hogy minekelőtte a’ külső Ellenség ellen indulna, a’ belső Ellenséget pusztittsa ki Páris Városából. Belső Ellenségnek tartotta ő, a’ Revolutió’ dolgában csak leg kissebb gyanúságra is elfogatott, ’s árestomba zártt mind két nemen lévő személlyeket. Rajtok ment tehát ezeken tigrisi agyarkodással. Nem hajtott semmit, a’ N. Gyűlése’ 12 Biztosainak hathatós intéseikre, ’s esdekléseikre. Vátig tsendesítette vólna azt, a’ Magistrátus mellett lévő Fő Prókátor Manuel is, a’ ki pedig bálvánnyá a’ Népnek; de ez úttal tsak kevésben múltéi, hogy maga is rosszúl nem járt. Mártogy lehetne igazságot várni az olly Törvénytevőitől, mint vált ez az agyarkodó SS ép ? — Még is minekelötte fel áldozta vólna azokat a’ sok szerentsétleneket a’ maga dühös indúlatainak, törvényt szolgáltatott reájore —jaj de hogy? — Minden tömlösznél ki nevezett 12 ’s 16 Bírákat maga közzül, kik minekutánna feleleteket kívántak vólna néhány kérdésekre a’ fogolytól, fejére tették annak kezeiket, ’s így szólltották meg a* Népet: Gondolyátok ti, hogy mi ezt a szemelyt, lelkünk es mérete szerént elbotsát*