Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-21

haljuk? — Már úgy volt előre ki-tsinálva, hogy ez a’r kifejezés: El­­­bot­sát­hatjuk, halá­los s­zententziát jelentsen. Ha tehát azt kiáltotta a’Nép: Igen is, úgy el botsáttatott egy kevéssé a’szerentsétlen ; de tüstént hóitt testet tsinált belölle a’ gyilkos Nép. — Ha pedig azt kiáltotta a’Nép . Élljen a­ J­emzeth­ez, annak a’jele volt, hogy a’foglyot nem kell bántani. — Az ollyatén foglyoknak, kiket nem ítélt egés­zen bűnösöknek a’ Nép, a’volt a’ büntetések, hogy a’ halállal küsz­­ködö személlyekhez vezettettek, ’s ezen látás után szabadon botsáttattak. Más nap estve , a’ Királyi Familia’ mostani lakó helyébe — a’ Templom neve­zetű épületbe — is be­rontott volna a­ vérengező Nép , ha jókor oda nem mentek volna Petion Polgármester, és Manuel, né­­melly más Biztosival eggyütt a’ Magistrátus­­nak, kik midőn látták, hogy magok se bír­hatnak már most mindjárt a’ veszedelmes Néppel , nagyon a’ lelkére írtak a’ Nemzet­ Gyűlésének , ’s azt javasolták néki, hogy, nagyobb bátorságnak okáért, vitesse maga kebelébe a’ Kir. Famíliát. A’ Gyűlés’ Elöl­ülője, Herault de Sechelles Úr, mindjárt ki­nevezett 6 Biztosokat, kik úgy küldettek a’ II. Gyűlés által a’ Kir. Famíliához, hogy ha annak valamelly sérelme le­sz , ők fog­nak érette számolni. — Pár­is Városának leg­csendesebb Osztá­lya most az, a’ m­elly A­arabnak neveztetik. Ez is állhatatossal­ el­végezte magában, hogy kész a’Királyt minden módon oltalmazni. Mind ezeknek ellenére is azonban, tsak­ugyan tselekedett a’ fenyegetődző Nép annyit még is, hogy a’ Templom - torny­abéli Őrzőket, ’s a’ Kir* Inasokat el­vitte Krestomba.

Next