Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-21

448 3. co Vestro, referte, quod memor semper nuneu­­patae fidei, Legum sim futurus fidelis custos, et „ exequator “ T­udni illik, ugyan azon kegyességei botsátot­­ta­ el Ő Felsége a’ Méltóságos Fő Rendeket, és a’ Nemes Karokat , mellyel fogadta volt azokat szerentsés le-jövetelével Hazánkba , és illy Királyi kedvének nyilván való ki-mutatásával értésére ad­ta egész Európának, melly bizodalmát érdemtette légyen jó Fejedelmének a’ Magyar Haza. A’ gyan­ság, egymástól tartás, és félelem, ha a’ kissebb társaságokban is veszedelmesek annyi­ra , hogy a’ hová ezek be­ szökődtek; még tsak egy ház népe sem boldogulhat miattok;hogy várhatnak azoknak az emberi nagy társaságoknak, mellyekből állanak az Országok, igaz boldogságát ottan , a’ hol a’ Fejedelem a’ Népen , ’s viszont ez az Ural­kodóban bizodalmát nem helyheztetheti. Ugyan ezen főkép’ a’ polgári életiben szüksé­ges bizodalomnak allap­ köveit még bóldogúltt At­­tya éltében a’ Király, és az Ország közt közben járulván , (mellyről az előbbi Ország Gyűlése tanú bizonyságot teszen ) olly szerentséssen tette volt le mostani Uralkodó Fejedelmünk , hogy a’ helyre állított birodalomnak mindgyári uralkodásának kezdetén azt a’ kellemetes gyűm­öltsét mind maga tapasztalta, mind pedig Nemes Hazánkat tapasz­­taltatta , hogy valamint a’ koronázására egyben gyűltt Ország Karjai, ’s Rendjei, mivel olly sérel­mét törvényeinknek az előbbi leg közellebbik ural­kodásnak idejében nem látták, mellynek orvoslá­sát mindgyárt a’ Hit-Levélben vagy Diplomában eszközölni kellene, nem más Hit-Levelet, hanem tsak azt, mellyet édes Attya , Második Leopold Róma’ Tsászár Magyar Királyunk adott volt Or­szágunknak , határt nem esmérő bizodalommal ter­jesztették Ő Felségének eleibe ; úgy viszont ez is hasonló bizodalommal önként maga Királyi indu­­lattyából mind azon tzikkelyeket, mellyek eddig feotránkozásaiak kövei valának , és szabadságunk

Next