Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-21
448 3. co Vestro, referte, quod memor semper nuneupatae fidei, Legum sim futurus fidelis custos, et „ exequator “ Tudni illik, ugyan azon kegyességei botsátotta el Ő Felsége a’ Méltóságos Fő Rendeket, és a’ Nemes Karokat , mellyel fogadta volt azokat szerentsés le-jövetelével Hazánkba , és illy Királyi kedvének nyilván való ki-mutatásával értésére adta egész Európának, melly bizodalmát érdemtette légyen jó Fejedelmének a’ Magyar Haza. A’ gyanság, egymástól tartás, és félelem, ha a’ kissebb társaságokban is veszedelmesek annyira , hogy a’ hová ezek be szökődtek; még tsak egy ház népe sem boldogulhat miattok;hogy várhatnak azoknak az emberi nagy társaságoknak, mellyekből állanak az Országok, igaz boldogságát ottan , a’ hol a’ Fejedelem a’ Népen , ’s viszont ez az Uralkodóban bizodalmát nem helyheztetheti. Ugyan ezen főkép’ a’ polgári életiben szükséges bizodalomnak allap köveit még bóldogúltt Attya éltében a’ Király, és az Ország közt közben járulván , (mellyről az előbbi Ország Gyűlése tanú bizonyságot teszen ) olly szerentséssen tette volt le mostani Uralkodó Fejedelmünk , hogy a’ helyre állított birodalomnak mindgyári uralkodásának kezdetén azt a’ kellemetes gyűmöltsét mind maga tapasztalta, mind pedig Nemes Hazánkat tapasztaltatta , hogy valamint a’ koronázására egyben gyűltt Ország Karjai, ’s Rendjei, mivel olly sérelmét törvényeinknek az előbbi leg közellebbik uralkodásnak idejében nem látták, mellynek orvoslását mindgyárt a’ Hit-Levélben vagy Diplomában eszközölni kellene, nem más Hit-Levelet, hanem tsak azt, mellyet édes Attya , Második Leopold Róma’ Tsászár Magyar Királyunk adott volt Országunknak , határt nem esmérő bizodalommal terjesztették Ő Felségének eleibe ; úgy viszont ez is hasonló bizodalommal önként maga Királyi indulattyából mind azon tzikkelyeket, mellyek eddig feotránkozásaiak kövei valának , és szabadságunk