Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-09-21

álló sereget, melly Belgyiumnak védelmére még boldogéii Attya által rendeltetett, ’s mellyből alig indult volt ki 4 ezer fegyver viselő ember, vissza nem hívta, és Attya halálával reá szállott Német- Allföldi birodalminak minden törvény által meg­engedtetett, sőt Fejedelmi kötelességből származott jussal illető védelmezésétől el nem állott. Fejedel­münknek a’ Frantziák’ Követtyek által hadat Szen­tek , és bé rontván némelly részébe Belgyiom­nak , a’ tsatát el is kezdették. A’ Felségnek a’ mostani környűl állásokra nézve ezen eset ha váratlan nem is, de tsak su­­lyossan eshetett, midőn a’ nagy költségekkel foly­­tatatott Török háborútól még meg sem pihenhet­vén , újra táborba szállíttani kelletett a’ népet. Honnan várhatót Királyunk segétséget , hanem az allatta lévő Nemzetektől ? és azok között is attól, mellyben leg inkább hegyeztethette bizodalmát , már pedig kiben helyheztethette ezt inkább, mint Magyar Nemzetünkben ? melly Nemzet az ő igaz törvényeit , és szabadságát megtartó Fejedelmének segítségére sem vérét, sem javait, sem életét soha nem kéméltette. Tudta mind ezeket Ő Felsége Királyunk , hogy tudni illik Nemzetünknél kész a’ segítség az Ö jó Királyinak ; még is nem mint Király az ő alatta valóival vagy para­ntsol; vagy parantsolat képpen kér, hanem mint jó barát tselekedni szo­kott , az ő jó barátinál szükségét jelenti , úgy Felséges Urunk is testvérje, a’ Nádor Ispány Ür ő Királyi Fő Hertzegsége által szükségét úgy je­lentette az Országnak, hogy a’ kivánt segedelem­nek sem minőségét, sem pedig mennyiségét ki nem nyilatkoztatta , hanem tellyes bizodalmának jelen­tésével egészlen az Országra bízta, hogy ez, a’ mivel, és a’ mennyivel akarná Királyát segíteni? Ő azzal meg fogna elégedni. Hogy pedig érthetnék az Országnak öszve gyűlt. Tagjai valóságos , és nem színzett létet a’ szükség­nek, meg engedte, sőt parantsolta Ő Felsége , hogy

Next