Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-10-19
535 szót álljana’k. Mellyre nézve, jelenti az vAlói irtt, mind közönségesen az egész Fr. Nemzetnek, mind pedig kinek kinek különösen ezen Nemzet’ Tagjai közzül, hogy a’ Fels. Császár, és Prusiziai Király, változhatatlanúl megmaradnak ugyan azon feltételek mellett , hogy magokat Frantzia Országnak belső igazgatásába nem avatják; de egyszersmind meg kivárnak , hogy a’ Frantzia Királyi Felség, egész kamarájával eggyütt, tüstént szabadságba helyheztettessék azok által, a’ kik által fogságban tartatik. Hasonlóképpen azt is akarják a’ F. Tsászár, és Pruisz. Király , hogy a’Frantzia Országi Királyi Hatalom, minden haladék nélkül vissza állíttassék XII. Lajosban, és az ő utánna következendőkben ; és hogy rendelések tétessenek , mellyeknél fogva, mintt lehessen ennekutánna a’ Kir. Hatalom azon alatsoníttatásoktól, mellyeknek ki volt mostanság tétetve. — Ha meg nem felejtkezett még egészen a’ Frantzia Nemzet, a’ maga valóságos boldogságáról ; és ha —■ szabad meg határozással birván — nem akarja, hogy tovább is tartson eggy olly nyomorúságos had, melly , annyi Tartományokat teszen ki tárgyai, mind azon veszedelmeknek, a’ mellyeket okoznak, valahová mentsek a’ Seregek . —nitus miért halatsza, tsak egy szempillantásig is, abbéli maga ajánlását, hogy kész telyesíteni azokat a’ sietős kivánságokat, mellyeket én, a’F. Tsászár’, és Prussz. Király’ nevében közlök véle; és a’ mellyre ha ellenkező választ adánd, bizonyos lehet benne, hogy az említett Féléé-