Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-10-19

a 589­ ségek , új­­, és az eddig valóknál még sokkal rettenetesebb veszé­lybe borítják ezen^ Or­­szágot, melly néha napján olly virágzó Or­­szág valt. /' Ezen Kinyilatkoztatásnál/fogva, magán áll a’ Franc­ia Nemzeten , mellyik részt­­válassza. Választhat t. i. olly részt, mell/ által szélesebben ki-terjedőkké, ’s tartós­­sabbakká fogja tenni, egy boldogtalan had­nak gyászos következéseit ; de választhat ellenben olly részt is, melly által utat fog nyitni, a’békességnek, rendnek, és tsendes­­ségnek visza - állítására; mell/eknek olíva, tén serén­séggel való vissza­­­szerzése , mint a’ minémü szüksége vagyon azokra ezen Országnak : fő kötelességek azoknak, kik, a’ Frant­ia Nemzet akaratja’ Végrehajtóinak tartják magokat. “ Erre a’ Ki­­ nyilatkoztatásra , kémény hangon felelt Dumourier , mell/böl a* követ­kezés az, hog/ Hg Braunschweig, úgy tért viíáza, Pár­is felé intézett útjából , mint Ellenség. A’ fenn említett békéllésröl való tanáts» kozásokra, némelly nevezetes hadi foglyok» nak ki-váltások szolgáltatott alkalmatossá­­got. Rabságba estek t. i. a’ Pruíszusok’ ré­széről Sept. 20-dikán : egy Hadi Tanátsos; egy Kommisszióbéli Tanátsos; egy Királyi Kabinetbéli Titoknok ; eleségre ügyelő két Kommisszáriusok ; és két Tábori - Fosta- Tisztek , nehány Tábori-Vadászokka­l , és Kotsisokkal eggyütt, kik el­­­tévesztették az utat , ’s úgy estek az Ellenség’ Száguldói* kezekbe. Az

Next