Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-10-19
597 hanem theologiai tárgyakról beszélgetett, és ezekben szintén olyan jártasnak lenni mutatta magát, mint amazokban. Különös vigasztalásunkra szolgált az is , hogy valamm mely Professzorokkal szemben volt, mindeneknek szeretetekbe , és gondviselésekbe ajánlotta az ő tanuló Hazafiait. Sajnállották, hogy ezen Nagy Hazánkfiát, a’ kiről egy Jérud Tudós úgy ítélt, hogy valamerre írtat, mindenütt a’ Magyar Nemzet’ ditsösségének , örökké tartandó oszlopokat állít, nem lehetett tovább szerentsénk , személyesen tisztelni. Még az napi ebéd után elhagyta Jenát , és útját Prága felé vette. Az Úr Isten tartsa meg az olyan Hazafiakat számos esztendökre , ’s támasszon sok olyanokat, kik az ő ditséretes példáját követik. “ Török Birodalom. A’ Nagy-Úr, egy titkos Kommissziót ( Biztosságot ) állított fel, mellynek az vólt a’ kötelessége , hogy különbkülönbféle újj adóknak felállítása által segíttsek a’ Nagy- Úrnak ügyefogyott Kintstárján. De, bár titkon dolgozott is az említett Kommisczió, még is észre vette a’ mesterkedését a’ Konstantzinápolyi Nép, mert értette; és valaminthogy ritkán szokott tsendességben lenni ezen Nép, éppen azért , mivel szüntelen nyomják, úgy most is mindjárt háborogni kezdett; és hogy a’ Nagy Úrnak is értésére adhassa kedvetlenségét , tsak azt várta, hogy vittza menjen ez, a’ maga mezei múlató