Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-10-19
helyéből Kosianczinápolyba , tüstént gyújtó* gatáshoz kezdett; úgy hogy nem telt bdé 20 óra, már tized resze a’Városnak lángok* prédájává lett. Ez történt Sepi. 15-dikán. A’ kárt, tíz millió piaszterre betsülik. — Maga a’ Nagy Úr is megjelent ez úttal, szokása ellen , a* tűznél ; de körül volt mindenfelől véve fegyveres Emberekkel: a* Ministerek nagyobb részént el változtatott ruhákban jártak fel’s alá, úgy tsendesíteték a’ zúgó sokaságot, melly nem csak Férfiakból állott, hanem Asszonyokból is. Valamint hajdan a* hires Skanderbeggel , úgy most Mahmudáal, azAlbániai, vagy is a’ mint rend szerént neveztetik, S kút art Városabéli Basával, semmire se tud a’ Porta menni. Nagy hadi erőt küldött ugyan is ellene, még is, nem csak elöbbeni Tartománnyait mind bírja ennek truttzára, hanem Okry, és Ubazan nevű Tartományokat is meg ■ hódított. A’ szomszéd Jannai Basát is, kinek azt parantsolta volt a’ Porta, hogy Sully nevezetű Kertletjekbe rontson bé a* Pártosoknak, igen diadalmasan vissza verte; mert nem csak eleségétöl, hanem fegyverétől, *s egyéb hadi készületeitöl is meg fosztotta. Szinte győzhetetlenné tette magát Mahmud, nem annyira az által, hogy lakó Várát felette megerőssítette , mint katonáinak (kiknek száma 30 ezer) maga kezéhez való szoktatása , és a’ kormányozása alatt lévő egész Nép’ szivének megnyerése által, melly valóban nagy mesterség, de fő bóldog